Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-20 / 34. szám

1089 PROTESTÁNR EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP . 1090 őrültségi eset nem menthető k és onnan támadt, hogy a pokoli tűz és örök büntetés túlzott színekben festetett. Az őrült 2 asszony nevével is szolgálhatok, kik nem másról mint pokoli tűzről beszélnek és a világtól egészen visszavonulnak. Az illető colporteurek és a társulat érdekében nem lesz tanácsos további mentegetésekkel neveket és viszonyokat ismertetni, melyek elhallgatását ki méletből célul tűztem ki magamnak. Weber Samu. * Mogyorós (a felsőszabólcsi ref. e.-megyébe keblezett egyház) oly rendkivűli tűzvész színhelye volt f. évi aug. 6-án, hogy a község nagyrésze a lángok martalékává lett. Leégett a templom, torony, az iskolaépület teljesen; a harangok megolvadva hullottak alá. Szerencsére a paplak távolabb esett s így az megmaradt. Mondják, hogy egy ember, ki ittas fővel rakta a búzaasztagot, pipájából a tüzet kiejtvén, erről támadt a tűz. Az esetnél az a fájdalmas s leverő, hogy e község 5 év alatt moet már [harmadszor lett a lángok martalékává, úgy, hogy alig van lakos, a ki egyik vagy másik alkalommal a keserű poharat ne ízlelte volna. Megérdemlenék, hogy az egyetemes ügyelem feléjök fordúljon ! Reméljük is, hogy az egyház elöljárói s az illetékes egyházi hatóság megteendi érdekökben a kellő lépéseket. IST ICO ROLOG. Pethö Károly emlékezete. Motto : „Nincs szebb emlék egy férfiúnak azon érzésnél, melyet jobb emberek szivében hagy maga után." B. EÖTVÖS JÓZSEF. Szinte megszokott dologgá vált már író és olvasó előtt, hogy többnyire csak azon kiváló egyesek élet- és jellemrajzát írjuk és olvassuk e becses lap hasábjain, kik esperesi, segédgondnoki, ülnöki vagy más egyházi hivatalokat viseltek; mintha bizony, minden papnak és jó egyháztagnak már eo ipso esperesnek, segédgondnoknak, pénztárnoknak, vagy tanácsbirónak kellene okvetlenül lenni! Tisztelettel hajlok én meg az érdem, a közpálya, a nagy tettek emberei előtt. Egyházamnak vezérférfiait, oszlopembereit nagyra becsülni tudom is, akarom is; sőt mélyen rendülök meg, midőn olvasom, hogy ití vagy ott, ez vagy amaz kidőlt közülök ; de ezek mellett nem szabad felednünk a költő eme nagy mél(ányosságot kifejező szavainak igazságát sem, hogy: „tiszteljétek a közkatonákat!" Igenis, méltányos, sőt igazságos dolognak tartom, hogy adjuk meg kinek-kinek azt, legalább halála alkalmából, a mi őt megilleti. Egy „közkatona", egy közlelkésznek emlékezetét ujitom most én fel e becses lap olvasói előtt; oly férfiúét, ki e.-megyei és e.-kerületi magas hivatalokat nem viselt; hanem a világ zajától, lármájától távol, félrevonultan, csendben munkálkodott; egyháza ügyeinek rendezésében buzgólkodott; de itt aztán emberül felelt meg papi hivatásának, küldetésének. Mert, a mint alább megfogjuk látni, egyházát a legszebb rendben hagyta. E férfiú volt tiszt. Pethő Károly. Született 1815 évben, Gáván, Szabolcsmegyében, jómódú, köznemesi osztályhoz tartozó szülőktől. Az elemi-iskolákat szülőföldén elvégezvén, szülei a közeli sárospataki főiskolába vitték. Itt, miután a nagy hiru Somossy vezetése alatt a theologiai tanfolyamot megfutotta, az esküdt diákok sorába vétetett fel, és mint ilyen az igazgatóság a gymnasiumra előkészítő I. és Il-ik elemi iskolák vezetésével bízta volt meg. Midőn ezt is bevégezte s megszűnt diák lenni, haza jött, és megyéjében magát a káplánok közé fölvétette. Igy lett előbb segédlelkész Nagy-Kállóbau a nagyhírű esperes Fazekas György mellett ; utóbb, ennek halála után, ugyanott időközi lelkész ; később a Komáromból hazahívott Szondi László mellett újólag s szinte itt segédlelkész , vagyis 1842. év julius havától 1845. végéig, tehát majd nem negyedfél évig. Itt érte a túrái egyház meghívása, melyet elfogadván, ott hat évig hivataloskodott, Innen a népesebb s jövedelmezőbb pazonyi egyházba ment szinte hívás útján, a hol 1861. tavaszáig lakott. 1861-ben a nagy jövedelmű nagy-halászi | egyházba költözött, hol 15 évig, haláláig, híven szolgálta az urat, folytonosan egyháza ügyeinek rendezésében fáradozva, mindaddig, míg az erőteljes férfiúi testalkatot, melynek egy év előtt még számos esztendőket jósolánk, a tüdővész megtámadta, és egy év alatt életerejét felemésztette. Igy húnyt el a buzgó lelkipásztor f. évi juli. 27-én. Temetése zajtalanul és prot. paphoz illő egyszerűséggel végeztetett néhány paptárs és jóbarát, számos tiszelői és népes gyülekezetének meleg részvéte mellett. Koporsója felett Nagy János vasmegyeri lelkész tartott rövid egyházi beszédet. A ravatalt mély gyászban özvegye Kriston Zsuzsánna asszony és hét neveletlen gyermeke állották körül, u. m. Gábor, Mária, Sándor, Imre, Zsuzsánna, Borbála és Károly. A férfiú, a kiről itt emlékezünk, mint fentebb érintém, szerényen, zaj nélkül munkált az úrnak szőlőjében, egyházának s családjának szentelve idejét, erejét, tehetségeit; egyszóval egész élstét. Egyházában a kor kívánalmának megfelelő új iskolát, kényelmes, sőt diszes paplakot építtetett; a templomtornyot újonnan fedette.— Nem számos, de elég nagy tettek ezek arra nézve, hogy elmondhassák a boldogult lelkésztárs után : „megtette kötelességét" ! Vajha minden egyes tenne ennyit! A mint egyházát rendben hagyta: úgy családjáról is gondoskodott. S szerencsére, legyen hála ezért is istennek ! ez életrajzot nem kell a szokásom jeremiádokkal rekeszteni : mivé lesz a hajlék nélküli Özvegy ? ! mi lesz tovább a szegény papi árvákkal ? ! st. eff. mert ha gond nélküli életet nem biztosíthatott is özvegye s árváinak; de szükség és nélkülözésektől még ily népes család is biztosítva, mentve van és így —1

«• bár még élhetett volna évekig az életerős testalkattal megáldott férfiú: de az övéi sorsáu, jövőjén való aggódás nem ; nehezité a földtől való megválását. Emlékezetét családja,