Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

nem tudjuk. Ha nincs: akkor az efféle felszólalásoka d ) gmatikai harcokba elmerülve, egyházjogi kérdések mi bajt sem tesznek, ha pedig van, akkor az ok megszüntetését fogják eszközölni; miért is a közügy érdekében véltünk cselekedni, a midőn ezen felszólalásoknak helyet engedénk. Szer k. Külföldi egyház és Iskola. A berlini rendkívüli zsinat. Hazánk közel feküdt s közel fekszik Németországhoz.Hajdanta is ma is felismerhető o közelség hazánknak úgy politikai intézményeiben, mint vallásos élete fejlődésében ; felismerhető különösen a magyar prot. egyház történelmében Van azonban egy pont egyházi életünk körében, hol nincs semmi hasonlatosság, nincs semmi közelség köztünk és Németországon lakó hitrokonaink között ; mely ponton ha egykor talán a Drágfy Gáspárok, a Perényiek, Svendi Lázárok, méginkább a Bethlenek és Rákóczy Györgyök idejében felismerhető volt is a szomszédság 5 de ma már oly távol állunk egymástól, hogy csak kissé bővebb tájékoztatás után vagyunk képesek e tekintetben egymás ügyét, baját megérteni. Ugy, hogy midőn nálunk a patentalis harcok folytak, csak elvétve akadt egy-egy német tudós, ki némileg felfogta s méltányolta a mi küzdelmeinket, de viszont mi magyarok, ha csak kissé közelebbről nem vagyunk a német viszonyokkal ismerősök, egészen idegen földön járunk, a midőn a német, vagy in specie a porosz egyházalkotmányi mozgalmakról olvasunk Legyen szabad azért a dolgot élőről kezdenünk. A mikor az annyira gründlich németekről beszélünk, adjuk meg legalább a látszatát a griindlichkeitnak. A reformatio megkezdésekor, tudjuk, hogy Németország fejedelmeinek egy része mindjárt az első években felkarolta a Luther által hirdetett evangeliomi tanokat, és a birodalmi gyűléseken, hol — emberileg szólva — a reformatio élete és halála felett döntöttek, ezen evangélikus szellemű fejedelmek léptek fel a reformatio dajkáiként, védelmezőiként, nem lévén semmiféle más orgánum, mely által az uj evangeliomi egyház a politikusok gyűlésén magát képviseltette s védelmezte volna. Ugy Luther mint a többi német reformátor örömmel fogadták azon vívmányokat, melyeket egy Állhatatos János vagy egy hesseni Fülöp a birodalmi gyűléseken kivívtak, valamint örömmel nyújtottak segédkezet, midőn ezen fejedelmek saját birtokaikban az evangeliomi egyházat szervezték, és az eltörölt pápista püspöki hatóság helyébe a fejedelmek által kinevezett supermtendensek, majd egyháztanácsok, consistoriumok léptek. Oly nagy volt az első reformátoroknál az isten igéje és ennek diadalra emelése iránti lelkesültség, hogy az afféle földi dolgokkal, minő az egyháznak kormányzata mit sem törődtek; fejtegetésére kinek sem maradt ideje. Pedig nagyon jó lett volna, ha mindjárt az első lelkesültség tüzében igyekeztek volna egyházi életünknek ezt a kerekét is helyes irányban megindítani. Mert hiában „Principiis obsta"! vagy itt épen travestálhatták volna igy is: „Principibus obsta." De hát ezt tenni annak idejében elmulasztották, s igy történt, hogy midőn a német protestáns tartomány egy házak szerveztettek, vagyis a midőn mint egyház . megszülettek már nyakukban volt a lerázott pápai járom helyett az uj járom, a fejedelempápák épen nem gyönyörűséges igája. A mely jogokkal előbb a kathol. egyházban a püspökök s a pápák birtak, mindazok most átszálltak az egyes fejedelmekre. Ezek nevezték ki saját tetszésük szerint az illető tartományegyházat kormányzó egyháztanácsokat, superintendenseket, ezek adták ki az egyházügyi törfényeket, szabályokat, ezek kezében volt legtöbb helyütt már vagy közvetve, vagy közvetlenül a lelkész- s tanárválasz, tási jog. Terhes iga volt cz az egyházra nézve, s e melhtt szégyenletes. Már Luther is keserű panaszokban fak- dt ki, a katholika egyház polemikusai pedig metsző gúnyokban lobbantották e lealázó helyzetet a német protestánsok szemére. De hát mit volt mit tenni ? húzni kellett az igát, legfeljebb igyekeztek ez igára egy kis csillogó szemkápráztató mázt vonni, holmi furfangos jogelméletek által igyekeztek ezen állapotot igazolni, szépíteni. Ily elmélet volt a 16 és 17-ik században az, melynélfogva a fejedelmeket megilleti ezen pápai jog, s ők méltó örökösei az egykori püspöki jogoknak, minthogy ők mint fejedelmek, mint az illető államoknak isten kegyelméből! kormányzói az cgyházuak legkitűnőbb tagjai, praecipua membra. Helyes ! A mig egy állhatatos János, nagylelkű János Frigyes, hesseni Filep, 3-ik Frigyes állottak a prot. tartományok élén, ám lett légyen, s megbocsátható ha ezeket az egyház legkitűnőbb tagjainak tekintették. — Igen, de mikor idők jártával egyik-másik protestáns fejedelem áttért a katholika egyházba, avagy a lutheránus fejedelem, mint p. o. a porosz, áttért a kálvini egyházba : ekkor már az egész jogelmélet összedűlt, s ekkor már nem mondhatták, hogy a szász katholikus, vagy a porosz kálvinista fejedelmek azért pápáskodnak a szász s porosz luther. tartomány egyházak felett, mert' ezek ennek legkitűnőbb tagjai, praecipuum membrumai. Következőleg kellett változtatni a jogelméletet, s igy született meg a 17-ik század utolsó éveiben, s főként Thomásiusnak, a nagy jogásznak agyában az u. n. területi rendszer — systema territoriale, — mely a fejedelmek pápáskodását azzal igazolta, hogy ők azon földterület urai, tehát ők az urak az azon területen létező egyház felett is, — cujus est regio, ejus et religio. De ezen elmélet ellen meg felzúdult a ker. érzület, mert hiszen a ker. egyház egészen más intézmény, mint a világi egyletek s társaságok mint p. o. az ujabb kori olvasóegyletek, vagy gőzhajózási, vasúti társaságok