Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

W. tanítója, azután a logikusoké végre harmadik éven a metaphysikusoké lőn. Seniórságot is viselt. Segédtanárkodása alatt egyszersmind magán tanítással is foglalkozott, melyből — miután módos szülők gyermekeit oktatá, többek közt Szilágyi Sámuel egykori püspök két unokáját : Sámuelt és Mártont — szép jövedelmecskéje háramlott évenkint. Epen ez időtájt dühöngött a magyar ref. egyház kebelében egy elkeseredett kemény harc, melynek színtere Debrecen, hőse és martirja pedig Sinai Miklós vala, az általa élire állított azon egyházpolitikai kérdés miatt: van-e helye a világi elemnek az egyház igazgatásában ? A história rum professor ugy volt meggyőződve, hogy nincsen, s ezt bátran és nyiltan hirdeté s bizonyítgatván szakmájából. Hanem Rhédey Ferenc a főgondnok s Hunyady Ferenc debreceni prédikátor, e.-kerületi főjegyző s igy gradus szerint leendő püspök, a szegény professornak egy kemény leckét adtak, — bebizonyitván neki nem a történelemből, hanem gyakorlatban, hogy a világi elemnek igenis van helye az egyh. igazgatásban; de ő kigyelmének, Sinai uramnak nincs helye sem a püspöki székben, melyre a tiszteletes atyák választák, sem a professori kathedrában, hol 5

>

veszedelmes tanokat" terjeszt. Az ebből keletkezett hoszú és dühös harcnak Tóth Ferenc nemcsak szemmel látó tanuja, de részese is vala, amennyiben az elv szerencsétlen martyrjának, Sinainak, kit „prot. p áp á n a k," „1 e d ü 11 trójai fa-lónak" stb. gúnyoltak, s a kit többé Debrecen meg nem szenvedett, távoztával — a tanáriszék őt bizta meg, piint legjobb nyelvészt, hogy a három éves togátus ifjaknak a görög nyelvben lenne oktatója. Ezen közben más tekintetben is megszorult a főiskola. Több ezer kötetre menő könyvtára igen rendezetlen állapotban volt. II. József körútja alkalmával Debrecenben a collegiumi könyvtárt is megtekintvén, s Kálvin „Institutióit" kérvén, nagy keresés után tudták csak előadni. Majd nem sokára a Kazai-féle »drága ritkaságokkal teljes és sok ezereket érő könyvtárt is megszerezvén a collegium" — most már mulhatlanul szükséges lett a rendezés, s e felette nehéz munkával Tóth Ferencet bizta meg a tanárikar. Felmentését kérvén elébb a görög nyelv tanítása alól, teljes lélekkel a könyvtárrendezéshez látott. E hálátlan, test és lélekölő munka legkevésbé sem fárasztotta, sőt itt volt igazán elemében, valódi szenvedély ly el dolgozott. Azt a két évet, mit iljú életéből a poros régi iratok, avult foliánsok közt görnyedve töltött, leghasznosabban eltöltött időnek tartá. Nem is veszett e két év kárba, gyümölcsözött az szépen az egyháztörténelem számára. Hat évet szentelt életéből nevelődajkájának, a debreceni kollégiumnak (4 évig segédtanár, 2-ig könyvtáror). És a dajka nem maradt érte adós. Midőn 1799-ben kebeléből távozni akart, hasznos és hű fáradozásai némi jutalmául 150 pengő forintot ajándékozott neki ; azonkívül midőn az erdélyi főkancellár, Teleky Sámuel gróf Ferenc fia számára vallástanitót keresett volna Debrecenben: a tanárikar, mint legalkalmasabb egyént, őt ajánlá. Ez állomást annál nagyobb örömmel fogadá el, mivel külföldi akadémiákra menő szándokát meghiusitá az előző évről kiadott királyi rendelet, mely a prot. ifjaknak eltiltá a külföldi akadémiák látogatását. Igy hát növendékével, az ifjú gróffal, Bécsben állapodott meg. Egy évet töltött itt, mely alatt meghívást kapott a pápai presbyteriumtól a professori székre, melyet el is fogadott azon kikötéssel, hogy neki tudományos készülésre egy év engedtessék. 1800-ban főnöke, a kancellár gróf kieszközölt engedélyével s ajánló leveleivel Göttingába ment a nagy hirű Eichorn, Ammon, Staudlin, Heine, Plank, Büchler és Butterveck hallgatására. — Letelvén a kikötött egy év, 1801 junius 5-dikén ünnepélyesen elfoglalá kathedráját Pápán, hol már korábban Márton, Lázár, K. Horváth működtenck. Márton ugyan 1790 óta arra törekedett, hogy a vezetésére bizott pápai gymnasium egy virágzó theol. intézetté nőjön ; azonban oly tömérdek akadályokba ütközött, hogy tervét a legszilárdabb akarat mellett sem valósithatá teljesen. E küzdelmeiben különösen nagy szükségét érezte egy hű, tevékeny s jó nevű kollegának. Ily segítőtársat küldött neki a gondviselés Tóth Ferencben. Már az előttről, még Debrecenből ismeretség fűzte össze e két férfiút. Nem voltak ugyan tanulótársak, miután Márton 7 évvel idősb vala ; de nem is álltak messze egymástól, azonkívül pedig egy vidék szülöttei lévén, a távol Debrecenben a pátrióták összébb simultak. Tóth Ferenc, mint logikus igen elevenen emlékezett ama tóga forradalomra, melyet 1786-ban a tógátus ifjúság támasztott, s melynek hőse Márton vala. Csodálattal s némi büszkeséggel tekintett akkor a merész és tüzesvérű pátriótára, ki a nt. tanárikarrai szemben a tógátus ifjúság követelésének diadalmas érvényt tudott szerezni. Mily hatalmas emberek voltak azok a tanárok ! Ormós András, ha meg talált haragudni, olyat ordított, mint egy hím oroszlán . . . Szatmáry Paksi István úr csak nézett, de azzal is megölt . . . Hatvani, juj a Hatvani! — az menten ördöggé változtatta az embert ... És ilyen tanárokkal szembe szállni, kikötni . . . horreudum auditu ! — Tizenöt évvel utóbb ime ujabb harcban leli a patriótát, csak hogy egészen más, sokkal dicsőbb harcban. A pátrióta a hős megint. Küzd Patak és Debrecen ellenében a létért, küzd a kezdet nehézségeivel, megkövesült előitélet-s balvéleményekkel. E harcból már Tóth Ferencnek is jutott rész. Márton kitartó SZÍVÓS erélye s az ő finom tapintatos modora, mind kettőnek elismert tudományossága eszközölvén azt, hogy Pápa a kis névtelen gymnasium „collegium papense reformátor um" má nőtt. Méltán mondja Tóth Ferenc : Én őt a pápai coll. szülőjének, ő pedig engem ennek ujjászülojének tartott". Még azon évben (1801.) a komáromi szept. gyűlésen a felszentelendő ifjak censoráúl Ő neveztetvén ki, ezen alkalommal fényesen győződött meg az e.-kerület, hogy Tóth Ferencben egy igen kitűnő készültségű tanerőt nyert 82*