Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-24 / 52. szám

tisztelt s szeretett ember, a beregszászi ev. ref. egyház nyugalmazott lelkésze Békássy Sándor, nov. hó 22-ikén, élte 72-ik évében, benne örök nyugalmat talála. Itt hagyott, elköltözött, a tisztes férfiú, csak az őszinte részvét s emléke maradt a miénk. S kit feledni nem tudunk, annak emléke örök leend. Miként Londonban a Pál templom épitőjének emlékét őrzi az általa épített templom, ugy fogják őrizni emlékét az elhunytnak maradandó érdemei. Közel állt már az elhunyt az emberi élet végpontjához; mégis oly fájdalmas megdöbbentő vala, midőn párnapi súlyosb szenvedése után a harangok bús zúgása halálát jelenté. A tisztelet adóját leróni, az érdem koszorúját az elhunyt sirjára letenni, csekély az én erőm; de tegye azt kedvéssé a boldogult lélek előtt az érzelem tisztasága. Született az elhunyt Tolnamegyében, majd szülei e megyéből elköltözve, Baranyában növekedett, hol elemi tanulmányait is kezdette. A gym. tanfolyamot Csurgón kezdte — az iskoláról mindig a legmelegebben emlékezett — Kőrösön végezte, hol köztanitói hivatalt is viselt. A theologiát Debrecenben végezte, hol a theologiai tantárgyakon kivöl több általa kedvelt tantárgyakat is hallgatott, s tanulmányozott. Iskoláit kitűnően végezve Lónyai János gyermekei: Menyhért, János és Albert mellé ment Tuzsérra nevelőül. Hogy mily lelkiismeretes s sikerdus volt nevelői munkássága, igazolják a nagynevű férfiak, kik mindenkor a legjobb érzéssel viseltettek az elhunyt iránt. A tanítványok növekedvén, velők Budapestre ment hol szintén tanított és tanult. Majd két hónap alatt a tanítványokkal nagyobb utazásokat tevén, a külföld nevezetesebb várossait látogatta meg. így töltvén idejét mint nevelő, lelke hő vágyának teljesülését érte el ; midőn a lónyai ref. egyházban lelkipásztori működését megkezdhette. Itt az úr szőlejében hiven munkálva találta őt a népesebb beregszászi ev. ref. egyház meghívása 1852-ben. A nagyobb munkakör, mely a beregszászi ev. ref. egyházban reá várt, kedves volt az erős mivelt léleknek. S ő hiven megfelelt a reá várt nagy feladatnak. Fögondját az egyház veteményes kertjére, az iskolára irányzá, s mi abban az időben nehéz munka vala, kivitte a tandíjmentességet, s hogy annál értelmesebb, felvilágosodottabb polgárokat s egyháztagokat nevelhessen ; munkálva és téve, akadályokkal nehézségekkel küzdve; de soha nem csüggedve, hanem másokat is lelkesítve megteremtette a beregszászi IV. osztályú gymnaziumot. A nevelés, a tanügy érdekében folytatott tevékenységét méltányolta a felség is midőn arany érdem kereszttel tünteté ki. A befejezetlen templom, melyben, deszka-szálakon a porban ültek a hivek; az ő munkássága folytán ma diszes kivűl és belől, s az orgonakiséret mellett összhangzóbb ének dicséri az Urat. A szegény árvákról sem feledkezett meg. A szeretet nem szó; hanem tett volt ő nála. Tekintélyes alapot létesített. Az alap még érintetlen, nő; de néhány év múlva nem egy árva élvezve a jótéteményt, csak méltó hálával emiitheti az elhunyt nagy nevét. Az egyház takarék-magtára szintén az ő érdemének köszöni lételét. Az utóbbi időben lankadni érezvén erejét az év elején nyugalomba lépett ; s nem birva a test a nagy fáradalmakat, azontúl idejét irás olvasás s hasznos tanácsadásokkal tölté. Minden egyházi lapot járatott, s élénk figyelemmel kiséré a napi eseményeket úgy, mint a nagy mozgalmakat. Nov. hó 21-ikén a test megtagadva a szolgálatot a nemes lélek elköltözött. Mind gondos fő eleve intézkedett minden legkisebbről, meghagyá: hogy a divatos sok harangoztatások mellőzhessenek. S igy csupán egy harangozás jelenté halálát, a másik jelzé a temetést. Az egyházi beszéd s búcsúztatással való temetéseknek soha nem lévén barátja, — s erről hiveit is leszoktatta — meghagyta, hogy csupán a háznál és a sirnál mondassék egy ima. Mit nt Péterdy Károly esperes úr, az énekkar által elénekelt. »Ilát csak azért ragyogának sugári éltem napjának* halotti ének után, az elhunyt végakaratához hiven s méltóan teljesített. Hu no, tisztelő gyermekek könnyezék a koporsót, tiszttársak, az elhunyt hívei a nagy közönség rang s felekezet külömbség nélkül gyászolák az elhunytat. Az udvarról a temetőbe még egy Isten hozzád! a megásott sir — az elhunyt kedves fia mellett — örökre elfedi tőlünk a koporsót is. Eleget élt; mert íokat tett. Legyen könnyű neki a föld ! Legyen emléke örök ! KALLÓS TIVADAR. ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árvaházra. Gózon Zsigmond uj-szivaczi ref. lelkész úr és neje N y á r y Mária asszony e végéhez közelgő év folytán házassági egybekelésük 50-ik év fordulóját érvén meg : ezen örvendetes családi esemény alkalmából a bpesti protestáns árvaház növendékei számára állítandó karácsonfa költségeinek fedezéséhez 5 írttal járultak. Ugyancsak ezen célra a szentesi ref. központi elemi főiskola 4 és 5-ik osztályainak növendékei 1 frt 30 kr. küldtek. Steltzer Frigyes kiszácsi evan. leik. úr pedig Himpelmann János kucurai polgár részéről 5 ftot, ki ezen összeget végrendeletileg az árvaház felépítésére hagyományozta. * Helyreigazítás. Mult számunkban az 1614: lap 24-ik sorában levő szavak így pontozandók : ki fogantaték, szentlélektől születék, szűz Máriától kinzaték. Felelős szekesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Nyomatott : Deutstíh M.-féle művészeti intézel Budapest, Bálvány-utcza 9. sz. a.