Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

vagyunk mi gyermekei, hanem a testvérgyilkos Kainnak ; esak neki az erősebbnek és hatalmasabbnak vannak unokái; a szelid, jámbor Ábel, mint gyengébb legyőzetett a harcban, neki nem maradtak unokái. Im ez a te multad, a te őstörténelmed, óh ember ; tekints ebbe a tükörbe és borzadj meg saját képedtől. Őseid után te magad vagy az, a ki behoztad e világra a vétket és a gonoszt, a bűnt és az átkot, és bizony bizony jobb lett volna világra nem születned, ha nem akarsz az emberi lét tömérdek bűnsúlyának engeszteléséhez járulni. Ilyen és ehez hasonló hangok emelkednek felénk az ujabb természettudósok táborából. Mily borús kép ez, atyámfiai! Általa nem csak a bibliai paradicsom dúlatik fel kegyetlenül; a pusztulás betör a vallásos alapfogalmak legbensőbb szentélyébe, abba a gondolatvilágba, mely a legszabadelvübb keresztyén előtt is a szentekszente. A biblia azt beszéli nekünk a teremtés történetében , hogy isten minden lényt „a maga neme szerint" teremtett, és mi is ugy tanultuk gyermekéveinkben, hogy a természetnek különböző országai, a teremtményeknek különböző fokozatai vannak és voltak eleitől fogva; azonban korunk természetbúvárai elvetik ezen kezdettől való különbséget és a kifejlődés átnézhetlen folyamatában egyik nemet a másikból, a természet egyik országát a másikból, a tökéletesebb lényt a tökéletlenebből, le a legalsóbb fokon állóból származottnak tüntetik fel. Hol vagyon itt az embernek természet adta kiváltságos állása, hol veleszületett felsőbbsége, hol van Isten lelkével teljes szelleme? „Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette", mondja a biblia ; az ember az istenség képmása,— mióta keresztyének vannak, ez volt hitök, vigasztalásuk és Istenben vetett bizodalmuk ; de hogy beszéljünk ezután amaz isteni hasonlatosságról, ha igaz az, hogy az ember nem egy a maga nemében önálló lény, hanem csak az állatok felsőbb faja. E szerint hát nem Isten képére teremtetett volna az ember, hanem az állatok képmására, és hát így igaza volna Salamon predicatornak, mikor azt mondja: „Az emberek fiainak végök hasonlatos az oktalan állatoknak végéhez és egyenlő végök vagyon azoknak ; a mint meghal egyik, ugy meghal a másik is és ugyanazon egy lélek vagyon azokban." Hasonló gondolatokkal gyakorta találkozhatunk és ezek sokkal nagyobb horderejűek, hogysem megfontolás nélkül viszautasithatnók azokat. Igen bizony, van egy neme a vallásnak, mely ilyen tanok hallatára alapjában megrendittetik. Arra nézve életszükség, hogy azt gondolja, miszerint Isten a lényeket kezdetben a magok neme szerint teremtette ; az előtt nemesebbnek tűnik fel a földi rögből származás, mint a rokonság valamely állattal. Annak ugy tetszik , hogy a biblia legmagasztosabb Ígéretei csak azon alapon valósúlhatnak meg. A szerint Istennek megváltásunk körüli egész üdvintézménye azon az alapon épül, a mit nekünk a biblia az ember teremtetéséről, ősállapotáról és első esetéről elbeszél; ha Ádám nincs, Kristus sincsen, ha Éva nincs, Mária sincsen, tanit- í nak ott, ha nem volt éden az emberiség történelmének elején, nem lesz menny annak végén. E szép hittől nem akarunk megfosztani senkit is, a ki hinni tudja. Ámde eltitkolnunk sem szabad, hogy az a lelki élet új áramlata folytán, a tudományos ismeretek előhaladottsága által, mely minden tekintélytől menten követi saját útjait, alapjában megingatva lett. Mitévők legyünk? Ráhagyjuk a hitet a hívőkre, a tudományt a tudósokra ? Szüntelenül ingadozzunk a kettő között ? Ama kibékíthetlen ellentét megszilárdítására munkáljunk, mely a közt van, a mit a szószékről és a közt, a mit a tantermekben és az utcán hirdetnek ? Igen, az utcán ; mert nem titok RZ j cl mit én nektek a természettudósok tanáról tartózkodás nélkül mondottam, hanem egy hovatovább terjeszkedő nézet, melynek vallói nem sokára milliókra mennek és a mely már is népünk minden rétegébe beszivárogni kezd. Ezzel szemben minden gondolkodó és jólelkű ember előtt, mindenki előtt, a ki az igazságot épugy szivén hordozza, mint a lélek üdvét, önkénytelenül lép fel azon sürgető követelmény, hogy vizsgálódjék a felett, mi kép egyeztethető össze ezen az ember eredetéről és természetéről szóló uj tan az emberi lélek örök követelményével , az isteni világrendet hivő vallásos hittel. És ha ez új tan némely őszinte és jámbor kedélyekre eleinte oly hatást gyakorolt, hogy mintegy durva kéz érintésére bensejében megrendittetett, ám jertek vizsgálódjunk további hatása felöl, fontoljuk meg higgadtan: váljon mi veszteségünk vagy mi nyereségünk lett az eddigelé valónak tartott hagyomány és megkedvelt gondolkodásmód felforgatása folytán ? Mi befolyása van a fogalmak és eszmék ez átalakulásának vallásos életünkre és erkölcsiségünkre ? [Vége következik ] Az Izlam hanyatlása.*) Uraim! Midőn ezen egyetem fenséges alapitója, kinek emlékét ma hálás kegyelettel megüljük, 106 év előtt az első napsugárt megpillantotta, ép akkor vívtak ki az oroszok Romanzow és Orlow alatt a törökökön szárazföldi és tengeri csatákban fényes győzedelmet. A második párizsi béke alkalmával Elsaszra és Lotharingiára formált igazságos igénye is hazánknak azért nem vétetett a többek közt tekintetbe, mert Oroszországnak érdekében állott, ha keleten terveit valósítani akarta, hogy Franciaországban egy hatalmas államot szemlélhessen. Meglettebb korú idejére esnek ama hosszú és nehéz harcok, melyek Görögország fölszabadítását célozták. Halála évében *) Dillman Ágost a berlini »Fridrik Vilmos egyetem® emlékünnepén folyó év aug. 3-án a föntebbi cim alatt igen hatásos és alkalomszerű beszédet tartott, melyet annyival is inkább célszerűnek tartok közölni, mert a tárgy úgy szólva napi renden van. Vannak kik „pro et contraK

szólanak. E tárgyhoz legközelebb nálunk Vámfa éri Ármin szólott a „Ilon® hasábjain. Hallgassunk meg most egy német tudóst. B. E.