Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-10 / 50. szám

munkatársai vannak a tudományban, művészetben, bölcsészetben, politikában, sőt még a katholicismusbau is. Eredetét s fennállását köszönheti az a történelmi, kritikai, s exegetikai tudományok terén történt baladásnak, mindenek felett pedig a vallásos érzület kifejlődésének, a lelkiismeret tisztábbakká lett követeléseinek, és ennélfogva hiszi, hogy ő törvényes fia a XVl-ik századbeli reformátiónak. Sőt többet mondok uraim; önök maguk is közvetve, ós talán a nélkül, hogy tudnák, ezen liberalismus befolyása alatt állanak. Ez módosító hatást gyakorol az önök gondolatfiira is, visszatartóztatja önöket bizonyos állításoktól, nyugtalanítja önöket, ós kényszeríti álláspontjuknak naponkénti változtatására, hogy a liberalismus támadásait kikerülhessék. Nem vonhatja senki kétségbe ezen tényeket, ós önök még sem vettek erről egyetemes gyűlésükön semmi legkisebb tudomást, hanem csupán arra szorítkoztak, hogy ezen irányt elbérmálták „rationalismusnak" és azután kettőztetett erővel mérték reá a csapásokat. Összejöttek önök Svájc különféle vidékeiről, hogy a liberalismust legyőzzék, és ezen munkájukat azzal kezdették meg, hogy azt teljesen látatlanná tették. De nem csak ezen felületessége önöknek ejtett engem bámulatba, hanem az önök dogmatikai homályossága is. Az önök nézete szerint egyedül önök dicsekedhetnek biztos szilárd tantótelekkel, vagy — mint önök szokták mondani, — egyedül önöknek van positiv hitük. Önök a megtestesült igazság ós önök a törvényes fejei a mi svájci protestántismusuukuak. Ennek dacára azonban önök sehogy sem vehetők arra reá, hogy ezen „positiv hitet" pontosan megjelöljék és formulázzák ; hanem ismétlik folyvást ugyanazon szavakat és frázisokat, ugyanazon hatarozatlan kifejezéseket, a melyek alá igen szépen befér tetszés szerint a kalvinismus, lutheranismus, ritualismus, unitarismus, és , mindenféle -ismus, sőt móg az aristokratikus rationalismus is. Hasztalan keresünk egy tisztán*meghatározott tantételt, egy szabatos hitalakzatot. Itt engedményeket tesznek, amott meg már visszavonják ; igent ós neinet mondanak egy ugyanazon időben, de azt soha meg nem kísértik, hogy egy kórdóst megoldjanak : úgy hogy az ember a pliraseologiából soha ki nem keveredik. Gyakran hallottam önöktől és pedig nyomatókkal használtatni ezen szavakat: „Istennek eg y szü- j lött fia", de azt soha ki nem fejtettók önök, hogy ezen a bibliában csak négyszer vagy ötször, és csak a 4-dik evangeliom első fejezeteiben előforduló kiíe. jezós alatt mit értenek önök voltaképen. Hallottam önöket beszólni „a szt. lélek által eszközle n d ő ujjá születésről", de azt a fáradságot soha sem vették maguknak, hogy ezen kifejezést megmagyarázzák. Beszéltek önök „az isteni működés korlátlanságáról", de inegfeledkezének ezen gondolat bővebb kifejtéséről ; mert azt bizonyára önök sem hiszik, hogy Istennek szabadságában állana bűnt is cselekedni, avagy önnön magát megsemmisíteni. Szóltak önök a természetben és történelemben nyilatkozó „örök természetfelettiről",de azt soha sem mutatták ki, hogy az örökkévaló miként lehet természetfeletti. Beszóltek önök a szent irás ihletettség ér öl, de e mellett bevallják, hogy a hat nap alatti teremtés tanát el kell vetnünk. Mindenütt ez az ideoda való hajlás, ez a folytonos zavar s homály. Ezen bizonytalanság nekünk megbocsátható volna kétségkívül, nekünk, kiknek az önök véleménye szerint, csak „nemleges hitünk" van; mi azomban az ily bizonytalan értelmű tantételekkel nem elégszünk meg, hanem nekünk van a vallásos kérdésekre határozott feleletünk, ós mi nem szógyeneljük ezen mi feleleteinket. Ha önök kérdeznek minket: mi az Isten? úgy mi válaszoljuk : ő feltétlen, ólő, öntudatos szellem, a ki áthat mindent, s az egész universumban működik változhatatlan törvények által, ós a kit mi Jézussal együtt előszeretettel nevezünk „a mi Atyánknak", az egész emberiség atyjának. Ha önök kérdeznek minket: kicsoda Jézus? mi feleljük : ő az Istennel a legbensőbb közösségben levő ember, ki nekünk az Isten és ember közötti magasabb összeköttetéseket s viszonyt kijelentette, ós minket Isten fiaivá tett. Ha kérdeznek önök : m i. a z e m b e r ? feleletül adjuk : hogy az egy szabad, felelős lény, ki ugy is mint egyes, úgy is mint nép, s emberiség vallási, erkölcsi s társadalmi tökéletesedésre van rendeltetve. Ha kérdeznek önök: mi az örökélet? válaszunk ez: az örök élet folytatása mostani létünknek a láthatatlan világban ugyanezen Istennel, ós ugyanezen vallási s erkölcsi renddel ós törvényekkel. És — hogy az alárendelt pontokra menjünk át — ha kérdeznek önök: mi a biblia? válaszoljuk: a biblia azon könyv, mely a zsidó vallásnak ós a keresztyénség kezdetének okmányait tartalmazza, és mi ezen könyvben keressük az itószet és a lelkiismeret segítségével azon történelmi, vallási és erkölcsi igazságokat, melyek a' nií