Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

statutomoknak a küldöttség eljárása bizonyos tekintetekben, főleg a végett, hogy a szükséges okmáuyokat elő nem keríthették, meg nem felel, az iratok a küldöttséghez ismét visszatétettek. A kérési kisded egyház megkérdeztetett, hogy nem óhajtana-e leányosittatni ? Mely kérdésre akként válaszolt, hogy anyaegyházi állásától nem vál meg, sőt annyira válogat, mikép elöljárói kijelenték, hogy az oda templomi szolgálatok végzésére küldött lelkészek közül egyik se tetszett meg. E gyűlésre 10 tanitó is berendeltetett vizsgatétel végett. Alantirott is betekintett egy pillanatra e vizsgára ; de megbánta, hogy bement, mert ismét ki kell mondania az igazságot, azt t. i. hogy e vizsga közel állott a botrá­nyossághoz ; a censendusok képzettebbjei meggyőződhet­tek a felől, hogy a küldöttség elnöke messze elmaradott a paedagogia mai állásától, ki bár különben elég tiszte­letreméltó jártas képzett egyéniség, hanem hát nem jó censor; de a mostani gyakorlat szerént bárki is csak nehezen vezetheti helyes irányban a tanitóivizsga folya­mát, mivel nincsenek megjelölve a határpontok, melye­ken belől mozognia kellene a kérdezőnek. E tekintetben, s épen e vizsgán szerzett tapasztalat következtében indít­ványt nyújtottak G. P. és L. O. az egyh.-megye aszta­lára, ez azonban e gyűlésen az idő rövidsége miatt ta­nácskozás alá nem vétetett. Az inditvány röviden oda megy ki, hogy az oklevéllel biró tanitók ne vizsgáltas­sanak, minthogy pedig még sok ideig fognak alkalmaz­tatni némely helyekre oklevéllel nem biró tanitók is, ezek számára a tanitói vizsga szabályoztassék egy ahoz értő küldöttség által. Az esperesi jelentés véget érvén, sorrend szerint az egyh.-kerület több pontjai felett történt eszmecsere s hatá­rozat ; jelesül a 150-dik pontban Soltész János nagybá­nyai esperes azon indítványa foglaltatik, hogy az egyes egyh.-megyei gyámpénztáraknak kiadatni rendelt 8000 frt államsegély-részlet 10 évig folyvást tőkésittessék s a 11-dik évben már ennek csak kamata osztassék ki a szűkölködő lelkészözvegyek s árvák között, s mint egy­házkerületi gyámpénztár kezeltessék. Ezen inditvány több lényeges okoknál fogva el nem fogadtatott. Az egyh.-k.-jegyzőkönyv 157-ik pontjában arra hivatnak fel az olyan egyházmegyék, melyek az egyház­birtokokon teendő beruházásokra vonatkozó alap­szabályokat elfogadni nem akarják, hogy ilyet magoknak készítsenek; egyházmegyei gyülésünk esperes és segéd­gondnok közbejöttével ez ügyben oly megbízással neve­zett ki egy küldöttséget, hogy a már meglevő alapszabá­lyokat, figyelembe véve a heves-nagy-kunsági s szatmári egyházmegyék idevonatkozó szabályait is, — a mai kor szükségeihez idomítsák, s jelentésöket a jövő gyűlésre beadják. A 159-ik pontban fel van híva egyh,-megyénk, hogy mondjon véleményt az általa kinyomatott tantervre, e tekintetben már előlegesen kiadatott e tanterv a tanitói értekezletnek, az értekezlet be is adta., véleményét az es­peresi hivatalhoz ; a gyűlés folyama alatt küldöttség ne­veztetett ki Görömbei Péter, Lukács Ödön és Pap Gergely személyükben oly megbízással, hogy a tanítói-körök véleményét is figyelembe véve, még e gyűlés folyama alatt terjeszszék be véleményes jelentésöket; a küldöttség véleménye a gyakorlatban kivihetetlennek találta e tan­tervet ; úgy látszik mintha a tantervet készítő bizottmány szemei előtt kizárólag oly városi iskolák lebegtek volna hol egy tanitó legfeljebb két három osztályt vezet, meg­látszanak felejtkezni az egyh.-kertilet iskoláinak ama nagy többségéről, melyek egy tanitó vezetésére vannak bizva. Oly iskolákban, hol a tanitó menten minden te­metési s templomi szolgálattól, legfeljebb 2—4 osztályt vezet, a tanterv talán keresztül vihető ; de ott, hol a ta­nitó templomba jár, temet és a mellett 6 osztályt vezet, a tanterv szigorú utasításainak eleget tenni fizikai lehe­tetlenség. Továbbá a tantervnek egyes részleteit illetőleg is elhajlott a küldöttség véleménye a tanterv készítőinek nézetétől. Ugyanis a tantervben a bibliai történetek igen nagy számban céloztatnak taníttatni, nem különben a zsoltárok és dicséretek, ma, midőn oly sok a szükséges tudnivaló, annyira felhalmozni a vallásos tantárgyakat, célttévesztett dolog, annyival is inkább, mivel nem attól függ az igaz vallásosságnak ébresztése, hogy előadjuk , még az oly szenttörténeti részt is, melyet a legnagyobb peadagogiai ügyességgel se lehet úgy előadni, hogy az er­kölcsi tanúság helyesen következzék belőle; továbbá nincs a mai tanmódszer szerint olyan tantárgy, melynek ta­nításánál egy kis jóakarattal s tisztán felfogott tanitói hivatással hitet ébreszteni és erkölcsiséget plántálni ne lehetne; a zsoltárok és dicséretekből azok lennének ta­nitandók, melyekkel valóban vallásos érzelmeket ébreszt­hetni, melyek a tanítandó hit és erkölcstani tételekkel, a bibliai történetekkel legszorosabb összefüggésben vau­nak. A küldöttség általában a bibliai csudákat betanítás végett felvenni nem óhajtja, több elő nem számlálható okoknál fogva, de mindenesetre azért is, mivel a termé­szetellenes csodák tanítása által a növendékek természetes szellemi fejlődése, illetőleg a szellemi fejlődésnek iránya a beteges képzelődés homályos terére sodortatik ! Az ily vallásos tananyagok egyik tápláló ere azon babonás hit­nek, melyet a nép miveletlenebb osztályánál, még a ref. vallás követőknél is fájdalom, tapasztalhatunk. Végre paedagogiai tapintatlanságnak tartja küldöttség azt, hogy az élet, a társadalom minden osztályában, s minden hivatáskörben annyira szükséges, a gyermek tudvágyát annyira ébresztő és gyönyörködtető tantárgyat a természettant a tanterv az iskoláztatási idő 11 /2 évi szakára szorítja, melyet pedig a IV-dik osztályon kezdve a IV-ik, V-ik és Vl-ik osztályokban módszeresen nagy sikerrel tanítani nem csak lehetséges, hanem szük­séges is; ha csak ama nevezetes didaktikai szabályt: tanits az életnek, elvetni nem akarjuk. Némi csekélyebb értékű megjegyzések mellett körül-98

Next

/
Oldalképek
Tartalom