Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

lés is elérettessék, szükséges, hogy vetkezzük le az 6 embert, vetkezzük le azon ódén korlátolt felfogást, miszerint az igazi keresztyénség egyik vagy másik hitvallás szük keretébe van beszoritva, s hogy a kikre nézve az uj idők szelleme ezen avult keretet széttörte, azokat egyszersmind azon szellem a protestántismus alapjáról is lesodorta. Térjünk vissza a reformátió ős alapelveihez, ismerjük el a szabad vizsgálódás jogait s az eltérő hittani nézetek jogosultságát. Vessük el a 16-ik század betűinek tekintélyét, s elevenítsük fel azon századnak szabad szellemét, és e szellemtől áthatottan ragadjunk meg minden alkalmat a sok külömbféle irányban szétágazó de azért a protestántizmus szellemétől vezérelt vallásfelekezeteknek s theologiai pártoknak egyesítésére. S végül midőn azon fentebbi rejtély előtt állunk, ne feledjük a két egyház szolgái tevékenysége közötti kiilömbséget. Nem mondom, hogy mindenütt, de kétség kivül nagyon sok helyütt meglankadt az utóbbi időkben a prot. egyház s a verbi divini miniszterek tevékenysége. Azon küzdelemteljes munkásság, melyet a prot. egyház kisebb és nagyobb vezérférfiainak századokon által kellett a létezési jog biztosításáért teljesíteni, megzsibbasztotta némileg erőnket, s midőn végre a testi és lelki szabadság s a humanismus elveit diadalmaskodni láttuk a közelebb mult években, s évtizedekben, a munkások közül nagyon sokan, azon reményben, hogy ezen diadalra segített elvek s szellem majd elvégzik már a hátralevő munkát, a civilisatio tovább fejlesztését, nyugalomra hajták fejüket. Mig ellemben az ellenfél, mely az idők szelleme által javaiban s kiváltságaiban érezte magát megtámadtatni, nagyon is talpra állott, és azon meggyőződés által vezéreltetik, hogy neki a modern szellem s a szabad szellemű intézmények ellen minden ponton élethalál harcot kell folytatni. Bár hol tekintsük meg a kathol. egyházat, mindenütt a leglázasabb tevékenységet találjuk. Népiskolák, fensőbb tanintézetek, férfi s nőnöveldék, nép, és magasabb irodalom, társulás, egyleti élet fejlesztés, cura pastoralis, szóval az ódon gépezetnek minden kereke mozgásba van hozva. Csoda-é azért, ha több helyütt fényes eredmény mutatkozik? ! Mindenek felett a hideg közöny legyőzésére, s a tevékenység, az egykori lelkiismeretes protestáns munkásság felélesztésére van szükségünk nekünk protestánsoknak másutt is néhol néhol, de kivált hazánkban, hol a vallási és egyházi küzdelmek oly igen össze voltak forrva a politikaiakkal, s hol épen ennél fogva meglehetősen általánossá lett azon meggyőződés hogy a haza ós nemzet iránti honpolgári kötelességek lerovásával a vallás és egyház iránti tartozásainkat is letisztáztuk. Óvakodom panaszra nyitni ajkaimat, mert hiszen lapunknak már a panaszkodást is bünül róvják fel; de nem állhatom meg, hogy fel ne említsem egy velünk ellentétes irányú folyóiratnak a nálunk uralkodó közöny felett ejtett panaszszavait. A napokban hagyta el a sajtót a Révész Imre által szerkesztett „Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező" ez évi utolsó füzete, és ennek utolsó lapjain fájdalmas érzést ébresztőleg panaszolja a szerkesztő, hogy a a pártoláshiány miatt nem csak hogy a munkatársakat nem képes díjazni, de még a „nyomdai s póstai viszonyokkal fgyüttjáró lélekölő gépiességeket" is maga a szerkesztő kénytelen végezni, ha vállalatára a nagy szellemi munkán kivül még reá fizetni is nem akar. Ezt megvalljuk fájt olvasnunk, szomorú érzés fogott el. Ha nekünk kellene vagy kell a közöny ellen panaszkodnunk, ez nem fájna úgy, mert hát nekünk sok mindenféle bűnünket felmutatták az ellentáborban, bűnünkül róvják fel még azt is, hogy folyvást ujabb és ujabb inditváuynyal, tervvel lépünk fel, mint ha bizony egy lapnak nem az volna épen egyik fő feladata, hogy dobálja ki a közönség közé az eszméket, a terveket, még ha azok között helylyel közzel nem életrevalók, és épen azért feledékenységbe menők volnának is; s vigasztalnék magunkat, hogy az irántunk meghidegültek, annál inkább lelkesülnek ellentéteseink iránt. De hát ott is? Pedig a „Figyelmező" oly buzgalommal, oly erős apparatussal védelmezi pártja álláspontját, a mint csak egy szerintünk fonák álláspontot védelmezni lehet, és e mellett időnkint oly becses tudományos tartalmú közleményeket hoz, melyeket bármely párthoz tartozók élvezettel olvashatnak. És még is ily közöny, érdektelenség! Ez nagyon szomoritó. Az idők gonoszabbak mint vélnők. Ideje volna erősebb tevékenységre egyházi ós vallási ügyeink iránti élénkebb érdeklődésre ébrednünk. Az ellenfél hatalmasan működik, most még uappal vau, ne késsünk a munkával. FARKAS JÓZSEF.