Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-26 / 48. szám

között és nem is fogjuk elfelejteni, mit tett velünk Svájc, midőn az utolsó háború alatt számüzöttjeinket és menekültjeinket oly barátságosan fogadá be hajlékai alá. Es azon szellemi harcban is — melyet mi, mint ők, ugyanazon ellenségek, a türelmetlenség, egyházi szűkkeblűség és uralomvágy ellen vívunk — régi szövetségükről nem felejtkeztek meg, és többen kimagasló alakjaik közül, különösen a felejhetetlen Lang, tetterős segítséget nyújtottak. Fogadják köszönetünk mellett azon kérelmünket is, hogy ezen harcban tovább is szövetségeseink maradjanak. Hasonló értelemben szólt egy másik szónok : Gerold, szintén Strassburgból. A németalföldi prot.-egylet elnöke szívélyes levelet irt, melyben sajnálatát fejezi ki a felett, hogy küldöttségileg nem képviseltethették magukat. Vajha ezen összejövetel által is — hangzik a levél — a szabad keresztyénség ügye mozdittatnék elő Svájcban és minden jelenlevők szive erősíttetnék meg, hogy így az istenországa, a lelkiismeret alapján kitartással és jó reménységgel építtethessék fel. Ezután Dr. Gröttisheim Baselből meghívást intéz az egylethez, hogy a legközelebbi egyetemes gyűlést Baselben tartsa. A meghívás egyhangúlag köszönettel fogadtatik el, és a központi bizottság meghatalmaztatik, a baseli fiókegylettel kapcsolatban, a körülmények szerint megállapitani, vajon a gyűlés egy vagy két év múlva tartassék-é meg. III. Egy másik théma felett Martig, münchen-buchseei lelkész tartott egy kitűnő beszédet. A thema ez : a vallástanítás állása a népiskolában az uj szövetségi törvény alapján. A thema mindenesetre nem új ; más egyletek sőt a svájci közhasznú társaság és a napi sajtó is többször tárgyalták már ezt. De míg azok a kérdést csak elméletileg tárgyalták, addig a mi egyletünk ezen kérdésre nézve megfordítva járt el Már alapításának kezdete óta, — sőt mielőtt még az új szövetségi törvény a hit és lelkiismereti szabadság alapelvét a népiskolára való alkalmazásában közelébb precizirozta volna, és mielőtt bárhol is megbeszélve lett volna, egyletünk már alapításának kezdete óta azon feladatok közé sorolta ezen thémát, melyre mint a legsürgetősebbre első sorban kell gondját fordítani. De meggyőződtünk arról, hogy itt oly kérdés forog szóban, a mely nem elméleti fejtegetések, hanem egyedül a gyakorlati kísérlet útján, — egy a népiskolai vallástanitásra alkalmas kézikönyv kidolgozása által — oldathatik meg. Csak, miután kétszeri pályázati hirdetés után egy az elméleti és gyakorlati követelményeknek lehetőleg megfelelt tankönyv jött létre, — foghatott örömmel az egylet a fent kimondott kérdés megoldásához és megbeszéléséhez. Szónok azon kellemes helyzetben vala, a jobb és balról jövő efféle nyilatkozatokkal: „El minden vallástanitással a népiskolából! nincs is felekezet nélküli vallástanítás és a szöretségi törvény is kiutasítja azt az iskolából, — bátran szembe szállani és azt mondani : már többé nem gyenge lábon álló problémákkal, nem csupán theoretikai fejtegetésekkel van dolgunk, a kérdés praktikus megoldásához a kezdet meg van már, vegyétek a könyvecskét kezeitekbe, melyet pályázati hirdetésünk eredményezett és megfogtok győződni, hogy lehetséges vallástanítás az iskolában, a mely sem a hit és lelkiismereti szabadságot, sem a felekezeti nézeteket és tanokat nem csorbítja meg. Csak most léphetett fel az egylet azon követeléssel: Tanitassék a népiskolában vallás, de nem felekezeti vallás, nem a lelkészek, hanem a tanitók által. És ha valaki, úgy Martig lelkész, mint a pályanyertes könyvecskének szerzője volt feljogosítva és képesítve az ezen tárgy feletti tanácskozást az ő előadásával bevezetni. Tételei a következők: 1) A szövetségi törvény a kantonoknak szabadságában hagyja a vallástant az iskolában előadatni vagy nem, csak hogy nem szabad azt egy gyermekre nézve sem kötelezővé tenni (27. és 29. törv. cz.) A vallástanítás módjára alig van más teendője a szövetségi hatóságnak, minthogy arról gondoskodjék, hogy a vallástanítás által gyűlölet, megvetés és türelmetlenség a más hitűek iránt ne oltassék a gyermekekbe (tör. cz. 27. és 50.) Ezen alapból kiindulva kötelessége a valódi türelmet célzó vallástanitást előmozdítani. 2) A vallástan a gyermek igazi neveléséhez és lelki tehetségeinek minden iránybani kifejlődéséhez szükséges, a mi vallás nélküli morállal nem pótolható. 3) Hogy az iskola adja a vallástanitást, ezt követeli : a) az iskolák és tanitók érdeke, hogy így azon fontos feladatokat: az ifjúságot nevelni, egészen betölt hessék és az ezen feladatnak megfelelő állást a nép közt elfoglalhassák; b) maga a vallástanítás érdeke, hogy az ne szenvedjen egyoldalúság- vagy kizárólagosságban ; c) a gyermek szellemi élete harmonikus kifejlődésének és az egész népélet egészséges fejlődésének érdeke, miután az iskolai tanítás és a vallástanítás között könnyen ellenmondás támadhatna, mely azután átplántálódnék a gyermek szivébe és a vallásos szakadást a nép között csak szaporítaná. 4) A vallástanítás mikénti alakulására kívánatos : a) hogy az minden gyermek, illetőleg szüle szabadságának tiszteletben tartása mellett a felsőbb iskolai hatóságok által rendeztessék. b) hogy tartalma szerint felekezet nélküli jellege legyen és e szerint lehetőleges elhagyásával az egyes felekezetek közti peres pontoknak, csak arra szorítkozzék, a mi általában el van ismerve és jótékony hatást gyakorolhat a gyermek erkölcsi életére. c) hogy alakja szerint történeti legyen, és a vallás történetnek a gyermekkorhoz alkalmas vonásait tárgyalja. Ezen előadásra, mint előre lehetett várni, élénkebb diskussio következett mint az első thémára. Megnyitva