Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

azok csalárdok és hijjában valók, mint a bölcs bizonyítja sz. leczkénkben. Argument. Abban azért kijelenteni a bölcs, miben álljon az aszszonynak igaz dicsérete . . . Nem a k e d v e s s é g nem a szépség, hanem az isteni félelem. . . Elsőbben azért mint egy kérdésben hozza, minemű asszonyt, avagy miről kell dicsérni ? Sokan azt felelik azt a ki maga k e d v e 11 e t ő és szép. Első kedvesség a magakedveltetés, a mely jelenti az aszszonyoknak magaviseletében, beszédében, járásában való oly maga alkalmazását, a melylyel mások előtt kedvességet nyerhet, a minemüeket tanult, emberség tudó, udvari aszszonyoknak szoktak hivni. Második szépség, a mely az asszonyoknak erkölcsében,beszédében magaviseletében való rendes maga alkalmaztatását kedvesebbé teszi. . . Ezekről nem dicséri a bölcs az aszszonyt, . . . Nem mintha a szép magakedveltetés és szépség Isten ajándéka nem volna .... mert a sz. Írásban is dicsértetnek az ő szépségökről mint Sára, Rebeka stb., de ezek feltaláltatnak a pogány és kárhozatba menendő aszszonyokban is. Mit mond hát ezek fölöl a bölcs ?A kedvesség lelől hogy az csalárd avagy hazugság, a mint hogy sokszor a külső magaalkalmaztatás nem szívből való hanem színből. A szépség felől, hogy hijjában valóság, mert az mulandó, stb. Minémü aszszony hát dicséretes ? ... Az Isten félő. (Megkülömbözteti a szolgai s fiúi félleimet) A mely aszszonyok e világon dicsértetnek, sokan azok közül a dicséretre nem méltók, mert nem Istenfélők. Itt immár sokan vétenek és megbotlanak. 1) A férfiak közül azok, kik az aszszony okban egyebet keresnek inkább mint isteni félelmet. A kik feleséget akarnak venni, hallottam, hogy eleget tudakozták ha nagy nemzet-e, gazdag e, szép-e, jó gazdaaszszonyok-e, de ritkán tudakozták ha Isten-félő-e ? stb. 2) Vétenek sok asszonyok is, kik kívánnak dicsértetni, de nincsen arra gondjuk, hogy az Istent féljék. Vannak olyanok is, a kik szépségben tartják dicséreteket, melyre nézve kenettel arcaikat festik, A Nero császár felesége. . . . Poppea 500 fejős szamarakat hordoztatott maga körül és azoknak tejében fürdött, hogy az által teste gyengébb és fehérebb legyen, bőre kifeszüljön. A kik magokat így ékesítik, többnyire rút azoknak lelkek. stb. Alkalmaztatás. Mikor a vízözön a föld színéről alább szált volna .... egy galambot bocsáta ki Noe a bárkából, de mikor e galamb nyugalmat nem talált volna lábainak, viszaszatért, és Nóé kezét kinyújtván, megfogta. E gyászba öltözött koporsójába beköltözött T. n. n. Horváth Erzsébet h, kit Isten a teremtés által a maga kezéből kibocsátván e világra, mit talált? — Vizözönt, nyomorúságoknak háborgó tengerét és szélvészeit. Látta édes magyar nemzetének ez háborúk között való sippadozását és sokaknak el is merülését. Érzette gyakorta önnön maga erotelen testében külömb külömb féle nyavalyáknak és fájdalmak habjainak egymásban való ütközését. Melyek alatt oly sokat nyögött mint a galamb. Mondhatta bizonyosan. Oh kicsoda ad nekem galambnak szárnyait, hogy elrepülnék és nyugodnám, meszsze elmennék és sietnék kiszabadulni e szélvészből. Psalm. 55. De mivel Noé galambja volt, adott vala Isten neki galambnak szárnyait is, melyek által repülne, a leik Noéhoz a Krisztushoz. E két szárnyak az h i t és szeretet Szerelmes férje a napkeleti pogány török birodalom előtt felséges vezérlő fejedelmünknek s romlott országunknak követségét dicséretesen viselvén, életét sokszor markában hordozta, mely idő alatt szíve szüntelen szerelmes férje után volt, s öltözetével is megmutatta, hogy semmi világi dologban gyönyörűségét nem találja Ez volt merő azon szemérmetesség, mértékletesség és józanság Tek. nemz. Pápai János ur felséges Vezérlő fejedelmünk egyik szemefénye! Ily nagy jót nyertél vala az Úrtól, midőn nyerted vala t. n. n. Horváth Erzsébetet . .. Ez koronádat immár házadban nem találod stb. st. e) Szöveg: 102. zsolt. 11. v. „Felemeltél engemet és ismét le is vetettél engemet." (975 lap). Kis Ferencz n. kállai kapitány felett. Alkalmazás : „Neve volt Kis Ferencz. Meg egyezett testének állapotával. Világi állapotjára nézve kicsiny vala elein, de Isten majd nagygyá tette s nem kévéssé felemelte vala, mert a vitézlő rendek között jeles tisztek viselésére magasztalta és annyira vitte, hogy a kik . . . nem látták is, azok előtt is hirrel lenne. Vitézlő rendbeli állapota változván Nagy-Kálló városának kapitányává emelte. De óh sikamlós állapot! Isten szemünk láttára ez magosságbol levetette; mert édes magzatitól, minden javaitól, értelmétől és házastársától is megfosztotta, hogy annál gyámoltalanabb lenne. Hogy ne illett volna hát szájába: Isten felemeltél engemet, de ismét levetettél engemet! Valaki ismerte, nem mondhatott egyebet felőle midőn halálát hallotta : Be jót tett az Isten véle. . . . Lelkének — halála után való állapotát a mi illeti: nem én dolgom az, hogy valakit kárhoztassak . . . Tudom mivel terheltetik sokaktól, hogy t. i. prédán hizott, de ez előtt felette való tanításomból megérthettétek, miképpen lett kegyelmes a Krisztus ama tolvajhoz, ki vele együtt megfeszíttetett ... Ki tudja az Isten hatalmát és kegyelmét, mit munkálódott ő benne, melynek néminemű jeleit is adta, mikor szorgalmatosan is gyakorolta a közönséges isteni szolgálatot és néha elunta várni a harangozást s hozzám jött, ha lesz-e harangozás, és sok-