Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-19 / 47. szám

Tizenkilencedik évfolyam! Budapest, 1876. november 19. í PROTESl'ÁUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI L Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 ltr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fÜT Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök sept. hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. ÍTyilt kérelem és válasz a „Religio" t. szerkesztőjéhez. A-ki lapunkat majd 19 óvi fennállása óta figyelemmel ^KóH-e, az tanúságot teliet róla, hogy e lapnak bármily sok bűne legyen is egynémelyek véleménye szerint, de azzal, hogy a felekezetek s pártok közötti gyűlölség, ellenségeskedés szellemét terjesztette volna, életének egyik korszakából sem vádolható. A harcokból az igaz kijutott bőven része, ezektől nem is riadt vissza, sőt meglehet, hogy ezeket még kereste is ; de ezen harcokat mindig elvek ellen folytatta, és a legszenvedélyesebb harcok közepette is — mint nem régiben mondók — a vivókeztyű mindenkor testvéri jobbot fedezett. És ha a harc közepette megesett is — a mi az ily harcoknál elkerülhetlen — hogy az ostromolt elvek ellen intézett kardcsapásokból az azon elveket védő egyének hátára is jutott több vagy kevesebb, az soha nem az azon egyének vagy épen egész pártok s felekezetek elleni rosz indulatból vagy gyűlöletből, soha nem az ellenségeskedés szellemének szítása szándékából törtónt. Igy p. o. küzdött e lap némely botránkoztató katholikus elvek, küzdött a syllabus, az encyclikák, a csalódhatlanság hitcikke ellen; de isten- ós nemzetellenes bűnnek tartottuk volna olvasóinkat a katholikus felekezet s katholikus polgártársaink ellen lázítani. Küzdött e lap egész erejével a pátens ellen, de azórt a túlsó táborban levő protestánsokat egy percre sem szűnt meg testvéreiként tekinteni, és mihelyt a fenyegető vész fejünk felől elvonult, siettünk a netán ejtett sebeket testvéries szeretetünk balzsamával behegeszteni, s egyházunk javát egyesített erővel tovább munkálni. Igy küzdött e lap s küzd a kereszténységmodern felfogása mellett, s az elavult emberi tantótelek ellen, de folyvást hangoztatva, hogy a szeretet evangeliomában rejlő örök igazságoknak különböző felfogása miatt ne engedjük a testvériességnek bennünket külömben is csak gyengén összefűző kötelót móg inkább lazulni, sőt inkább, hogy míg elménk — hódolva a protestántismus szabadvizsgálódást biztosító nagy elvének, — külömbfóle s egymásétól talán messze is eltérő iráuyokon kutatja az igazságot, addig szivünk annál inkább közeledjék egymáshoz, s keresztyéni munkásságunkat összhaugzóbbau, az eddiginél több egyetértéssel gyakoroljuk. Mi ezt így tartjuk jónak, helyesnek. Akár mint egyháztagok, akár mint honpolgárok küzdjüuk, harcoljunk az általunk helyeseknek igazaknak tartott vallási és politikai elvek mellett; de az elvharcok ne gyengítsók a testvóriessóg érzetét, ne feledtessék velüuk, hogy egy felekezetnek, illetőleg egy hazának vagyunk fiai. Ily szempontból tekintvén mi a küzdelmeket, fájdalommal s komoly aggodalmak között olvassuk a hazai kath. sajtónak, s többek közt a „Religio'-nak engesztelhetlen gyűlöletet lehelő s a tesivérharcra izgató, vagy lega'ább erre előkészítő cikkeinek szakadatlan láncolatát. Kivétel nélkül, mindegyik számban találunk legalább is három négy cikket bel- vagy külföldi levelet, melyeknek thómája folyvást az, hogy a kath. egyház földig le van tiporva, s hogy az egyház ezen lealázó helyzetét tovább tűrni nem lehet, 93