Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-11-12 / 46. szám
lépnek, szorgalom és erkölcs által kitűnnek, segély nyujtatik. 2. Mint első járulék ezen alapítványhoz a központi pénztárból 1500 frank utalványoztatik, továbbá a mai egyetemes gyűlésen egy aláírási ív bocsáttatik ki, rendes évi járulék aláírása végett és ezen aláírási iv az egyes kantonokban a fiók-egyletek elnökei által a többi tagok és elvrokonok közt köröztetik. 3. Ezen határozat végrehajtása, az aláírások elrendelése, a tervjavaslat kidolgozása, a kezelési és kiosztási orgánumok kiszemelése a központi bizottságra ruháztatik, j azon felhatalmazással, hogy az ezt illető tanácskozmányokra más tagokat is meghívhat. Sietünk megjegyezni, hogy ezen javaslat az egyetemes gyűlés által egyhangúlag határozattá lőn emelve, i és azután a műhöz szép kezdet is járult az által, hogy 139 jelenlévő, 5 évi tartamra kötelezé magát évenként 2954 frankkal járulni az alapítványhoz, mely aláírások közel 15,000 franknyi összeget tesznek ki. ERMEL GYULA. (Folytatása következik.) RÉGrISÉGEK. Igazság szolgáltatás. Helmeczi István egykor szatmári ref. lelkész emlékének. A minap a nagy-kőrösi ref. temetőben járván a temetési alkalmaknál használni szokott nyitott szín egyik tégla oszlopában, egymással szemközt két márvány táblát vettem észre, vizsgálni kezdvén azokat, az egyi- | ken következő dombor művet s feliratot szemléltem : „MONUMENTUM." (Ez alatt a homlokzaton, egy koszorú formában, egy sima arczú, hosszú magyar papi dolmányba öltözött kalpagos papi alak van fél domborban kivésve, jobbjában bibliát, illetőleg könyvet, baljában pedig egy szájában olaj ágat tartó galambot fogva, két felől az alak mellett »H." és „I." betűk (Helmeczi István) vannak vésve.) Alatta: „Itt nyugszik az Úrban Boldogul Kimúlt Néhai Nemes Tiszteletes és Tudós Helmeczi István Urnák Meghidegedett Teste. Ki is Prédikátori sz. Hivatalban LII, — A Danamelyéki Reformata sz : Ekklézsiáknak snperintendensscgében XIII. Esztendőket töltött el. Meg Holt Életének LXXXII-dik Esztendejében Die XH dik (sic í) Febr. Ao Dm MDCCLIII. < Ezen emlék érdekes lett előttem, mert szülő megyém egyik kitűnőségének, a szatmári reform, egyházmegye egyik jeles esperesének emléke, ki hivatását ama nehéz napokban ügyesen tudta betölteni ! De érdekesnek tetszett ez előttem azért is: mert a szatmáriak által egykor — onnan távozása után saját traktusa előtt — alaptalanul reá szórt rágalmakat látszott megcáfolni. Ugyan is Bartók Szatmár-Németi történetében felvette azon rágalomteljes irat néhány passusát, mely a szatmári reform, egyházmegye levéltára II. rész, I. osztályának ujabban 10. sz./873. jegye alatt áll *), mely a következőket mondja Helmecziről: „1-mo. Nem hogy mostan lett volna kedves lelkipásztora ő kegyelme (t. i. Helmeczi) az ekklézsiában a nemes tanácsnak és a községnek, de elmúlt már 5 vagy 6 esztendeje, hogy egyedül csak némely városunk elöljárói a község kedve és akarata ellen még pedig post longas disserptationes tartották s marasztották meg az ekklézsiában ő kegyelmét az ekklézsia és ő kegyelme becsületeért. 1-mo Azért hogy magának is régóta volt kivágvása a mi ekklézsiánkból, a mint a Kőrös-Kecskemét féle való levele írásiból kitetszik s velünk contentuma nem volt. 2-o. A collegátusságban gyakorta való víszálkodásban élvén, mostan tetszik ki valósága 3-o. Salva existimatione clarissimi Dui Helmeczi fatendum est, hogy ő kegyelme tudós ember, de tanítása ő kegyelmének igen siker etlen s könyörgései is buzgóság nélkül valók voltanak. 4-o. Szomszédságival sokszori altercatioban szokott élni az ő kegyelme cselédje. 5-o. Maga cselédit ő kegyelme jól igazgat ni nem tudta avagy nem akarta, és felesége nem belső ekklézsiai rendhez il'endő képen viselte magát. 6-o. Feleségével ritkán szokott békességben lenni, mely miatt az ekklézsiában sokaknak botránkozás volt az ő kegyelmek élete. 7-o. A nagy le vitásnak miatta mindent akarván tudni Helmeczi Uram, sokszor olyan dolgokat vitt az cathedrába magános indulatból, kik nem az Isten székit illették volna és többször valóság sem volt a dologban." Eddig tart a védtelen pap — mert már akkor elhagyta Szatmárt, — és a kötények ellen való szélmalom harcz ! Midőn a már emiitett „Monumentum" nyomán tudakozódni kezdtem Helmeczi után részint az illetékes helyekent. i. parochián, lyceumi könyv-és levéltárban, részint idős magán embereknél, a következőket tudtam meg felőle: Helmeczi K. J. (egykor szatmári lelkész, szatmár egyházmegyei esperes, a tiszántúli ref. egyházkerület főjegyzője) Nagy-Kőrösre jővén,csak hamar superintendenssé választatott. Itt halálozván meg, mindjárt a temető bejárásánál emelkedő domb oldalába temettetett. Sírját a már említett márvány „monumentum" borította, mely fölött *) Ezen okmány hátán következő' jegyzés olvasható e század elejéről. »Ao 1823. 5. Mart. - A szatmáriak mentsége és consensust kérő( < levele. Jeles irás ez, de csak a mennyiben ch ara c t e ri z á 1 j a acalvinista agendi modust a belső' hivataloskodókkal.®
