Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-11-12 / 46. szám

„Ist einer unsrer Brüdér dann geschieden, Vom blassen Tod gefordert ab, Dann weinen wir und wünschen Ruh' und Frieden In unsers Bruders stilles Grab.<

( De a mi Lang barátunk szelleme köztünk időzött nem csupán, hogy bánatra hangoljon, hanem hogy új és erős együvéolvadásra, új bátorságra és merész lelkésülésre lángoljon. Ugy is lett. A reformerek üléseiknek idejét mindenkor bölcsen aknázták ki. Igy ma is ! Rövid üdvözlés után a komoly munkához kezdettünk, mindenek előtt az egylet ügyeinek megbeszéléséhez a küldöttek gyűlésében. Ezen gyűlésen a különböző fiók-egyletekből 32 képviselő és meglehetős nagy számú svájci és külföldi képviselő volt jelen. A központi bizottság elnöke rövid megnyitó beszéd után jelentést tett az egylet utóbbi két évi működéséről, megemlékezvén előbb a barátságos viszonyról, mely táplálva és fentartva lőn a külföldi rokon egyletekkel, a német, németalföldi és az elsasslothringeni prot.-egyletekkel. Azután érinté elnök a központi bizottság határozatait és intézményeit a liturgia és énekeskönyv kérdését, Martig vallástani könyvének jutalmazását illetőleg, valamint a két népirodalmi egylet működését illetőleg. Az egylet tagjainak létszáma — mondja a jelentés — jelenleg 2671. Következett ezután a központi pénztár 1874. és 1875-ik évi számadásának felolvasása és jóváhagyása, melyből kitűnik, miszerint az egylet vagyona 1875. dec. 31 én 3052 frank 45 cts. Lang halála folytán a központi bizottság egy tagjának megválasztása lőn szükségessé. Titkos szavazás utján Kambli, horgeni lelkész választatott meg. Ezen ügyek befejezése után a küldöttségi bizottság főtárgyához lehetett fogni, nevezetesen : a papnövendékek számára ösztöndíj-pénztárák alapításának megbeszéléséhez. A tanácskozmányt St.-Grallen dékánja Mayer kezdette meg, a ki mindenek előtt konstatálta és statistikáilag kimutatta, miszerint hova tovább, annál kevesebben lépnek ifjaink közül a theologiai pályára, és ezen tény következményeként jelzé a lelkészek, különösen a szabad iránybóli lelkészek hiányát, mely hiány az egyházakat és gyülekezeteket érezhetőleg fenyegeti. FŐ oka ezen bajnak a napjainkban mindinkább terjedő anyagias irányban fekszik, mely az ifjú, magukra hagyott tanuló kat elidegeníti a theologiai pályától, eltekintve attól, hogy tehetősebb szülők gyermekeinek, ha elszánják is magokat egy tudományos pályára, más pályákon jövedelmezőbb állások helyeztetnek kilátásba. Ezen bajon segítendő, arra kell törekedni, hogy a tehetősebb ifjak, inkább mint eddig, a theologiai pályára buzditassanak, egyszersmind, hogy az eddigi csekély segély-források szegény tanulók számára szaporitassanak. Ezen célból indítványba hozatik: öbztöndíj-pénztáraknak alapítása és pedig a reform-egylet minden fiók egyleteinek közreműködésével. Ez által az egyletnek alkalma is nyílnék, azon férfinak, a ki a svájci nép vallásos felvilágosodásának és előrehaladásának ügyében legnagyobb érdemeket szerzett magának, a közkedvességű szónok Lang lelkésznek, az ő törekvése- és működésének megfelelő emléket állítani, miután az alapítandó svájci ösztöndíj-pénztár „Lang-alapítvány" nevet viselne. Az eszközök előteremtésének egy, az egész reform. Svájcban nyitandó aláírás által kellene történnie, és, hogy rögtön segély teremtessék elő, a kegyes adományok gyűjtésének oly módon kellene történni, miszerint rendes jövedelem lenne biztosítva bizonyos számú évekre, a melynek egy része azonnal ösztöndíjra fordíttathatnék, másik része pedig alapítvány gyanánt tőkésittetnék. Magától értetődik, hogy az ösztöndíjak kiosztásánál, mindazon kántonok lakosai befolyással bírnának, melyek részesek voltak az alapítvány letételénél. A kántonoknak részvéte az alapításban és az alapítvány élvezésében a jelen időben, midőn a kantonalis korlátok mindinkább ledőlnek, semmi nehézségre nem találna, és az egylet az ő fiókegyleteiben és azok elnökeiben a legmegfelelőbb orgánumokat bírná, úgy a segélyezésre méltó tanulók kijelölésére, mint az adakozások vezetésére és a felügyelet gyakorlására. Ezen indítvány az élénk és beható diskussióban minden részről örömmel üdvözöltetett és ezen a fődologban történt megegyezésnél csak a kivitelre nézve nyilvánultak különféle vélemények. Egyrészről indítványba hozatott, hogy a gyülekezetek érdekeltségét ez ügyben fel kell kelteni és rendes gyűjtést eszközölni; másrészről az első szólóval egyértelműen az inditványoztatott, hogy minden, a mi a kivitelhez szükséges, a központi bizottságra ruháztassék; más szónokok ismét azt kívánták,hogy a szóhoz, a határozathoz azonnal a tett is járuljon és az egyetemes gyűlés által hatáioztassék el, miszerint minden egyleti tag köteleztessék az alapítványhoz évenként 50 centimmai járulni. így ez által egy rendes forrást nyitni ; más szónokok által ezen az egyes tagoknak megterheltetése ellen egyrészt gyakorlati, másrészt az alapszabályokra való tekintetből más nehézségek emeltettek, s azon ellen indítvány tétetett, hogy a központi pénztárból, mint első járulék 1000—1500 frk tétessék le alapul, [ másrészt nyittassék aláírás az egyetemes gyűlésen öt évi rendes járulékra. Miután nem hagyatott felemlités és megvilágítás nélkül az ezen vállalat kivitelénél előforduló nehézség ; miután továbbá több oldalról az is hangsúlyozva lett, hogy az alapítvány kiosztása a lehető legszabadabb módon, nevezetesen minden kényszer nélkül valamely theologiai irányt illetőleg történjék : a bizottság az egylet elé terjesztendő következő indítványban állapodott meg. A svájci szabad keresztyénegylet egyetemes gyűj lése áthatva azon kívánságtól, hogy a fáradhatatlan bajnoknak, és az egylet érdekei előmozdítójának Lang Henrik lelkésznek, ki januar 13-án 1876-ik évben jobb létre szenderült, egy az ő áldásteljes működésének megfelelő állandó emlék emeltessék, határozza : 1. Ezen név alatt „Lang-alapítvány" theologiát tanuló ifjak számára egy ösztöndíj-pénztár alapíttatik, melyből svájci ifjaknak, akik a lelkészi pályára