Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-29 / 44. szám

szokásban volt, az igazgató tesz jelentést a felsőbb ható­ságnak az intézet összes anyagi és szellemi állapotáról (54—57), hanem az osztály tanárok osztályukról, a szaktaná­rok pedig az általuk kezelt tudományokról, kiterjeszkedve, főként a kezdők, még tanmódszerük tüzetes fejtegetésére is. A ministeri rendtartás sikeres végrehajtásának kér­dése azonban teljesen az igazgató vállaira nehezedik, ugyanazért, az ő állása valamint legfontosabb, így leg­nehezebb is az összes tanároké között. O levén felelős az intézetnek úgy anyagi, mint szellemi ügyeiről, a rend­tartás s az oktatás minden követelményeinek megtartá­sáról, általában az iskolai gépezet célszerű vezetéséről, neki roppant szorgalommal éles észt, a sok összeütközni kész érdekek közötti eligazodásra tapintatosságával leg­többnyire kellő erélyt is kell párosítania. Sőt mivel arra is ő van hivatva, hogy a szaktanárokat megfigyelje, ké­pesek e hivatásuknak megfelelni vagy nem, tantárgyaik módszeres kezelése nem hagy-e valami kivánni valót: neki universalis képzettségen kivül meglehetős paeda­gogiai jártassággal is kell birnia. Ennyi kellék nemhogy minden, de azt hiszem na­gyon kevés tanárban van meg, ugyanazért, ha e rend­tartást célszerűen foganatosíttatni óhajtjuk, az évenkénti igazgató-választásról, vagy pláne a sor szerint következő igazgatóságokról le kell -mondanunk. Nagy-Kőrös már eddig is belátta ez apáti biróság formájára alakított igaz­gatóság veszélyeit, ugyanazért hosszabb időre választandó igazgatóság engedélyezését eszközölte ki a superintenden­tiától, a mi elég sajnos, hogy még eddig engedélyezte­tése dacára meg nem valósittathatott. Ha most már a mondottakból végkövetkeztetést vonunk: a ministeri középiskolai rendtartást nagyon cse­kély módosítással, mely főleg a helyi és felsőbb kor­mányzó testületek jogkörének ki jeleléséből fog állhatni — úgy általánosságában, mint részleteiben, felekezeti tan­intézeteinkben is meghonositandónak tarthatjuk. ÖREG JÁNOS. BELFÖLD. Czékus István superintendens úr kánonszerü egyházlá­togatása, szept. 23. okt. 2-ig, Csetnek felső völgyében. Hogy e látogatás nem a szokott és mindenképen alkalmasabb időben, t. i. junius első felében történt, ennek oka azt, hogy az maguk azt illető egyházak a viszonyaik­nak kedvezőbb őszi napokra kivánták halasztani; s óhaj­tásuknak, az ez időtáj t előforduló munkával rendesen túlhalmozott, de egyházainak és híveinek javát szívén viselő főpásztor szivesen engedett. Szept. 23-án d. u. 2 órakor indult el tehát superin­tendens úr hazulról, kisérve a rozsnyói ev. egyház és fötanoda elöljárói, néhány vidéki lelkész s alólirott által, kire ez alkalomból a jegyzői toll bízatott, Csetnek felé. A ! közbeneső falvak és Csetnek városa mozsárlövések- és harangozással jelezték tiszteletöket az átutazó egyházfő irányában, Csetneken pedig két hosszú sorfalat képező nép éljenzései között haladva el, a gömöri esperesség nagyszámú tisztelgő küldöttei előtt állapodott meg, a kiknek nevében Hoznék Náthán főesperes üdvözölte őt, lelkes szavakban tüntetvén ki nemcsak az esperesség­ben és kerületben, hanem országosan elismert érdemeit, l s melegen fejezve ki főpásztori nehé?, de áldásos műkö­, désére szerencsekivánatait. Harsogó éljen pecsételé meg ez őszinte igaz szavakat, mely után a főpásztor, mélyen meghatott szívvel fejezvén ki köszönetét és örömét a fölött, hogy ily nagy és meleg érdeklődést tapasztal a hivek részéről főpásztori működése, illetőleg az egyházi ügyek iránt, fölemlité, hogy e látogatási körútja annyiból neveztesebb, mert ezzel befejezi azt a látogatási cyklust, a melyet boldogult elődje megkezdett volt; s Isten áldását kérve az esperességre, annak minden egyházára s Csetnek városa összes lakosaira, a sokaság viharos éljenei közt ! csakhamar tovább utazott Restér felé, ahol már az esp. elnökség, s ujabb számos kisérő csatlakozott a menethez. Restér határán lovas legények, majd a község elöl­járói üdvözölték mély megindulással és könytelt szemek­kel az érkező főpásztort, ki az úr nevében jő hozzájok, hogy oktató, intő, buzdító s vigasztaló szavával új életre buzdítsa őket. A falu elején ékes diadalív volt felállítva a superintendenst üdvözlő felirattal, mely előtt az iskolás gyermekek élén Kicsiny Pál tanító fejezé ki örömérzel­meit a magas látogató előtt, míg a leánynövendékek koszorúkkal halmozták el kocsiját. Innen folytonos mo­zsarazás és harangzugás között vonult a paplakra, mely­nek kapuja zöld lombokkal volt körülfonva, s előtte az utca kétfelől leásott zöld galyakkal kidíszítve. A paplak udvarán a lelkész fogadta egyháza nevében a kerület főpapját, ki midőn szívből jövő szavakkal megköszönte volna az iránta tanúsított bizalmat, áldást mondott a gyű lekezet összes tagjaira; miután a felkoszorúzott tót haja­donok, magyar lelkesedéssel énekelték a „Szózat" több verseit. Másnap szept. 24-én ünnepélyes isteni tisztelet tarta­tott, melyen a helybeli lelkész szónokolt a superinten dens úr által előzetesen kijelölt sz. irási szöveg alapján ; s az után a mindkét nembeli nagyobb ifjúsággal tartott katechizátiót, melynek végeztével superintendens úr az oltárhoz lépvén, a közönség részéről feszült érde­keltséggel hallgatott nagy hatású beszédet tartott, s megáldá a gyülekezetet. Az istenitisztelet után a helybeli lelkész által készített látogatási jegyzőkönyv­tárgyalása következett Szontagh Pál esp. helyettes fel­ügyelő, Hoznék Náthán főesperes, Stefancsok Károly egyh. felügyelő, a presbytérium, hivek s számos idegen vendég jelenlétében, s e tárgyalás d. u. 2 óráig tartott. A paplakon tartott s lelkes felköszöntésekkel fűsze­rezett ebéd után pedig az iskolás növendékek, az egyh. épületek, s a temető vizsgáltattak meg a legkisebb rész­letekig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom