Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-10-22 / 43. szám
kisebb nagyobb műveinek — melyeknek behatóbb ismertetését más alkalomra tartjuk fen — száma 31. *) — Egyházi beszédeit — az alkalmiakon kivül — nem adta sajtó alá. 1831-ben az öldöklő fekete angyal végig járván az országot, irtózatosan dühöngött Pápán is. Szept. 21-dikén a nagy Márton Istv. szokott hajnali sétáját nem teheté meg, rosszul lett s ágyát el nem hagyhatá. Oly nagy erővel s rohamosan támadta meg a cholera, hogy 10 óra felé már haldokolt. Ott feküdt a nagy Kánt-ista irtózatosan eltorzult, fekete foltos ábrázattal, víva a haláltusát. Igen jellemző, amit Tóth Ferenc ir e jeles férfiú végperceiről: „mikor — u. m. — kevéssel halála előtt a körülötte levők kiá'tának: „Megholt! Megholt!" —az ő erős lelke, még az erős nyavalya közt is erős lévén, igy szólott ezekhez : Hát a doktor mit mond? mint ezt nekem a körülötte lévő orvos Doktor Írásban tudtomra adta." Csak a cholera megszűntével, (dec. 11) adható meg neki az e-h. a méltó végtisztességet, maga a püspök Tóth Ferenc, leghívebb barátja s egykori kollegája szónokolván felette Lukács VII. 1—5 alapján: „A köz iskolák, mint legjóltévőbb intézetekről." Irodalmi működése nem csak saját e.-kerületében a haza határain belől ; hanem a távolabb külföldön is tiszteletet, elismerést vívott ki számára. A göttingai egyetem theol fakultása 1830-ban túdori dipplomát küldött számára, melyet a főispán s egyszersmind e.-kerületi főgondnok Szilassy József a gyűlés színe előtt ünnepélyesen adott át neki; maga a g.-konvent folyamodván a „doktori" cimmel való élhetésért, — de mely címet ő szerénységénél fogva — soha nem használt. 1836-ban az egyszerű származású férfiú nemességet nyert. — Folyvást s mindvégig a legnagyobb tisztelet s ragaszkodás kiséré őt. Főpásztori hivatalos működéséről ezeket irja egy közeli ismerőse: „pontos, tapintatos s nagy buzgalmú volt mint kormányzó püspök; minden ügyet a legnagyobb szorgalommal tanulmányozott; kormányzata alatt semmi élesebb összeütközés nem történhetett, mert vagy iinposáns tekintetével, vagy papi szelíd modorával, vagy ügyes taktikájával mindig el tudta azt igazítani, vagy utat és módot találni a kiegyenlítésre. Ezen taktika adott életet a pápai jogtanszéknek, t, i. Márton István halála után a bölcsészeti tanszékbe utódul Tarcy Lajost, a főgondnok Szilassy pedig S t e 11 n e r (Z á d 0 r) Györgyöt akarta. Hogy tehát mindkettőjük akaratja meglegyen : Stettner számára megalapittatott a jogtanszék".. . Neki köszöni lételét a jelenleg is (némi styláris módosítással) használatban levő magyar papi dipplom a (1828.), valamint a pápai főtanodai nyomda, melyre a privilégium 1838. január 7-dikén érkezett le. Több helyre kapott meghívást, így — mint emiitők— még mint tanár S. Patakra, mint lelkész Losonc-, Siklós-és Ácsra; de — miként ő maga megjegyzi „csak szülöttje földjén akarván használni: a pápai collegium mellett holta napjáig kívánt megmaradni, melynek boldogítása valamint legnagyobb gyönyörűsége ugy egyedül való törekvése volt." Ennyit vall ő meg szerényen, semmit vagy nagyon keveset árulván el abból, mit cselekedett ő ezen iskola s édes szülőfölde, e.-kerülete javára, — annyira, hogy aki Tóth Ferenc életrajzát megírná : az egyszersmind a pápai fő tanoda legfényesebb múltját s ez e.-kerület egyik legszebb korszakát hozná világosságra. Mert fontos s gazdag irodalmi munkásságán kivül egyik legfőbb érdeme a pápai theol. intézet. Utolsó műve azon főpásztori körlevél, melyben „a superintendentia rendeletéből tudtára adja az esperességek, ekklézsiák és jóltévőknek, hogy a régi, még 1783-ban építeni kezdett collegium, folyton növekedvén az ifjúság, igen szűknek és félre valónak találtatván, egy curialis szép tágas s a célra páratlan fundus vásároltatott 35 ezer forintért: felhivatnak a hitsorsosok az adako-E körlevél a régi és új collegium (most már zasra * Nem említve itt az egész életében sssprgalommal összehordott j ama nevezetes gyűjteményét, melyről már volt szó, s mely holta után, J gazdag könyv- és levéltárával együtt nt.. Liszkay útra szállott, ki azt j az e.-keriilet pápai főtanodai könyvtárának ajándékozá. ez is régi, a legújabbat 1859-ben épiték) történetére nevezetes documentumul szolgál. A nagy munkásságú férfiú végre roskadni kezdett: az életerő fogyott, 1844. sept. 2-dikán délután 4 órakor, 76 éves korában csendesen elszenderült. „Mint a hajdankor egyik nagy nevű imperátorát — így szól koporsója felett a gyász szónok — az utolsó ellenség, a halál munkásságban, célszerű főnöki intézkedések közt találta." Két nap múlva eltemették. Az e.-kerület nov. 20-dikán adá meg neki a hivatalos s ünnepélyes végtisztességet, szónokolván ez úttal Nagy Mihály e.-k. főjegyző (utóda a superintendensi székben), siralmak 5. 16-—17 nyomán. „A hivatalát betöltött ker. főpap népfejének k 0 r o n á j á"-ról s parentálván felette Széky Béla „fölszentelt lelkész s az ev. sz. hit tanára" (utóbb pápai lelkész s e.-ker. főjegyző). Azon fényes emlékoszlop alatt, melyet neki a családi kegyelet emelt a pápai temetőben nyugszik egyházunknak a reformáció óta legnagyobb munkásságú s korának legképzettebb theologusa ; kinek hittani műveit az ido jóllehet túlszárnyalta s lépett nyomába sok új erő ; de az a hely, melyet mint egy h.-t ö 1* t é n é s z elfoglalt — (Révésznek némely igen becses monográfiája engedné következtetni, hogy nyomába léphetne, ha akarna) majdnem 3 /4 század óta üres, s az lesz, ki tudja meddig. Mielőtt e sorokat befejezném, kiváló köszönetemet kell nyilvánítanom azoknak, kik e jelesünk emlékezetének fölujitását lehetővé tették, első sorban nt. Liszkai József urnák, ki szives készséggel küldte meg Tótli Ferenc önéletrajzát, — t. Gőbel Gerzson fegyverneki lelkész urnák, ki több adatot közlött velem, — végül a derék veresberényi lelkész urnák úgyszintén a debreceni főtanoda seniorának és másoknak. SzENTKUTY KÁROLY.
