Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

1369 1370 nevezett adományozó tanár úr által oly melegen ápolt s kezdeményezett protestáns árvaház részére. Az összeg immár el is küldetett. Szinte a mult gyűlés jegyzökönyvében emlités tétetett arról is, hogy az egyetemes értekezlet megbizása folytán, a megrendelés végett kijelölt könyvek beszereztettek s bekötve a helybeli lelkésznél, mint egyik könyvtárnoknál vannak elhelyezve. Most egy küldöttség neveztetett ki, melynek feladata leend a könyveket osztályozni, három esoportva különíteni, és ezen három csoport könyvet sorshúzás által osztani szét a három vidéki egylet könyvtárnokai u. m. a nyíregyházai, kisvárdai, és nagy-kállói lelkészek között. Olvastatott aztán Bentek Pál orosi lelkész s tagtárs levele, melyben tudatja az elnökkel, hogy meg nem jelenhet ; de az együtt leendők figyelmét felhívja az égető egyházi, társadalmi kérdésekre s a létező bajok elhárítása felőli tanácskozásra. Ezen elmés, sok helyt maró gúuynyal irott levél, a melyben a t. tagtárs állami, társadalmi s egyházi életünk gyengéit, ferdeségeit oly találó szavakkal tárja fel — tudomásul vétetett. Következett a napi rend. Első helyre volt tűzve Lukács Ödön felolvasása : „az egyházi élet terén szemlélhető közönyről; ennek okairól s megszüntetésének módozatairól." Olvasta maga a szerző. Az értekezés a t. tagtárs széles olvasottságáról, tiszta, nemes ker. érzületéről kiáltó bizonyságot tesz, s oly jó benyomással volt a hallgatókra, hogy a kissé terjedelmes felolvasást folyton növekvő érdekeltséggel hallgatták végig. A dolgozat ugyan, a tagtársak közmegegyezése s óhajtása folytán be fog küldetni e becses lapok szerkesztőségéhez is, hogy közzétéve, mások is élvezzék és tanuljanak belőle, mindamellett megérdemli, hogy vázlatos ismertetését, előre bocsássuk, s ez által az olvasók figyelmét felhívjuk rá. Előre elmondván ugyanis az értekező, miként a keresztyénség szelleme szemlátomást terjed s hovatovább nagyobb hódításokat tesz, főleg a társadalomban, ós hogy ez vezérli az embereket minden téren ; ez építtet árvalelenc-szeretetházakat és más jótékony intézetet ; áttér annak konstatálására, hogy az egyházi életben mégis tapasztalható bizonyos közönyösség a hit tárgyai, az egyházi élet, a templomjárás iránt. Felteszi a kérdést, hogy honnan származtatik ez a közöny ? Mire körülbelül következő állításokkal felel; oka ennek u. m: a., a papság ; b., a katonai életből hazakerülő ifjúság; c., az úri osztály, minden nemest, szentet lábbal tapodó élete- s magaviseletével; d., a félműveltek, kik a természettani olvasmányokból csak a mérget szívják magokba ; e., az egyházi hivatalnokok fizetésének mostani módja. A felhozott állításokat indokolja s világosítja is az életből merített elszomorító példákkal. Gondolkozott az akadályok elhárításáról, a baj okainak megszüntetéséről is, s midőn kezdé előszámlálni érveit, módozatait, önkéntelenül eszünkbe ötlött, hogy ma is elmondható állapotainkra : „reformatió in oapite et membris". Kezdi ugyanis a papságon, s a papok családi életét példányszerűvé szeretné tenni minden községben. De — nem bocsátkozom nagyon a részletezésbe; mivel e becses dolgozatot úgyis egész terjedelmében veszik majd a t. olvasók; hanem csak a főbb tételeket említem még fel. Ezek közt mindjárt második helyen áll: a világi jelesebb egyének bevonása az értekezletbe, hogy igy a hierarchikus színezet is kerülve legyen; az értekezletekben felmerült eszmék is minél több apostolt nyerjenek a terjesztésre. Harmadik s ez a leglényegesebb, hogy a hazában levő lelkészértekezletek egymással összeköttetésbe lépjenek s népies olvasmányok szerkesztése-, kiadása- és terjesztésére szövetkezzenek. A felolvasás általános tetszést aratott; a felolvasó megéljeneztetett és megindult a dolgozat egyes pontjai felett az eszmecsere. E közben látni lehetett a felszólamlók mindenikének arcán, hogy a hivatást, melyre felajánlá magát midőn lelkipásztorrá felszenteltetett, komolyan veszi; a mai állapotokkal nincs megelégedve; hogy szeretné az isten országát e földre hozni mindenik még a maga idejében. — Lehetett látni a töprengést, mint szeretnék elégedetté, boldoggá tenni az emberiséget; paradicsommá varázsolni a földet; s testvérekké összekötözni a külömbféle hitet valló embereket. Ide jött volna az ember, ki a papot csak bérért, kenyéréit szolgáló hivatalnoknak tekin'i; megláthatta volna itt, hogy eszébe sem jutott egynek is a fizetés csekély voltának emlegetése, jeremiádok hangoztatása ; hanem az általa szolgált és képviselt szent ügy foglalta el mindeniknek a lelkét és szivét; hogy csak azon csüggött gondolataival, érzelmével. Főleg hangsúlyozták a jó és olcsó olvasmányokat és ezek terjesztését, a jó iskolák létesítését, az ismétlő iskolák felállítását stb. stb. Szóval úgy tetszett s úgy tetszik most is, hogy ott volt az Úrnak lelke, a pünkösti lélek ama tanácskozás alatt, mindenik tagtárs szivében, lelkében s ez által indíttatva szójának. Végül elhatároztatott, hogy a meghívok máskor két hét előtt küldessenek szét, és a meg nem jelenhetők okaikat az elnök úrral tudassák. Aztán társasebéd következett. Persze — mondják a mindent fitymálni, kicsinyleni kész feketevérűek : hiszen nem is egyéb az az érzekezlet, mint occasio bibendi. Pedig mily rútúl csalódtak volna, ha úgy settenkedve figyelemmel kisérik vala az étkező társaságot jó közelről! Hallhatták volna ugyanis, hogy az ebéd felett is megszakítás nélkül folyt a felvett tárgyak feletti eszmecsere ; s ezen túlra, hogy az étkezés ideje alatt is zavartaknál történhessék a komoly beszélgetés, abban állapodtak meg a jelenvoltak, miként magánháznál fognak ezentúl étkezni. Pohárköszöntés is csak egy volt, az egyleti elnök nt. Gronda Balázs, és az egyetemes értekezleti elnök nt. Litkei Péter urakra. Délutáni 5 órakor kiki hazafelé vette az utat, a mielőbbi viszonttalálkozás iránti óhajtás nyilvánításával. Addig is az isten velünk s veled is szíves ovasóm ! GÖRÖMBEI PÉTER. 86*