Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

ben széles e hazában sehol sincs hiány. De terv és kivitel kétféle. Amit Balogh úr tervez, K. úr kivitte s legfőbb érdeme épen abban áll, hogy a vizsolyi nyomda s Károli fordítását irodalomtörténetileg eddigelé legtelje­sebben tárgyalta. Neki köszönhetjük, hogy ha e munkát a Károlyi fordítása milyenségéről irt értekezéssel össze­vetjük, végre valahára bízvást elmondhatjuk, hogy meg van irva a Károli-biblia történelme. DR. BALLAGI ALADÁR. Könyvismertetés. „A Népiskola; Módszertana." Dr. Dittes Frigyes után szerkesztették Oyertyánffy István és Kiss Áron. Ara 2 frt. Budapest 1876. Megrendelhető a fentirt szerkesztőknél, Budapest I. kerület, országház-utca 117. (Vége.) Az egyes tantárgyak módszer tanára is azt mond­hatom, amit az egész munkálatra : rendkívül sok érdekes és tanulságos el van azokban mondva, de az a sok jó nincsen jól rendezve, tájékoztató címek alá csoportositva. Együtt találjuk ott azon ismeretág paedagogiai méltatását, a tanmódot, tanmenetet, taneszközöket, tanalakokat olykor egy-egy kis polémiát a balfel fogások ellen. Ugyanez az anyag más rendben elégséges lenne egy tanító felszere­lésére ; így olvasás közben eltéved a sok gondolat közt, nem tudja, miről lesz itt tulajdonképen szó, mire ügyeljen különösen, s ha bizonytalanságban van valamiről, nem tudja hol keresni. Gyakorlatiságra törekvésükből magyarázom ki ma­gamnak, hogy kerülik szerzők a mélyebb reflexiókat, a lélektani fejtegetéseket. De mégis szerettem volna, ha több tekintettel vannak az értelmi képzésnek a vallá­sival és erkölcsivel szükséges harmóniájára. Igaz, hogy DittestŐl eltérve, van itt egy kis módszertana a vallási oktatásnak is, csakhogy azon nagyon megérzik, hogy kegyelemből adtak neki helyet. Gondosan kerülve van a gondolat, hogy a vallástanítás nem csupán bibliai törté­netek s hitételek tanitásából áll, hanem a vallásos érzés másképen is ébreszthető. A természettan módszerében pedig egyenesen tiltakoznak az erkölcs és vallás becsem­pészése ellen. „Magában a természettudományokban — mondják — nincsenek se erkölcsi, se vallási, se politikai mozzanatok. E tudomány közönbös mindezekkel szemben és csak az emberek gondolnak bele ilyesmiket. A termé­szetvizsgálók között épen ugy vannak istentagadók , mint hitrajongók ; tiszta demokraták, vörös republikánu­sok , mint absolut monarchisták; nemes jellemek és nyomorult r i p ő k ö k." Én is helytelennek tartom az isten nevének hiába való felvételét s az erkölcsi törvé­nyeknek untalan emlegetését; de tagadom, hogy a célsze­') Tanulmányok a bibliafordítások körül. III. A Károli Gás­pár-féle bibliafordítás különösen Ballagi Mórtól. Nyelvtudományi közlemények. Kiadja a m. tud. akadémia ny. tud. bizottsága. Pest 1864. 161.- 189. 1. rűséget lehelő természet, az örök rend és törvényesség nem volnának felhasználhatók vallási és erkölcsi érzel­mek ébresztésére. Hát még a történelmi tárgyak ! Az a baj épen, hogy a nevelés vagy inkább a nevelést mono­polizáló iskola a helyett, hogy természetes egységében fejlesztené az embert, szétdarabolja, meghasonlásba hozza maga magával s csinál belőle egy külön tudóst s egy bigottat vagy atheistát. Az efféle, tilalom táblák helyett szivesebben láttam volna én az ujj mutatást mindegyik tárgynál arra, hol érülközik az más tantárgygyal, hol lehet a szemléleti oktatáson sok különvált tanágak közt a közlekedést létesíteni, hol lehet a tanítás kedély- és jellemképző, egyszóval kiolvasni a módszerből is, ,hogy végeredményében a tanításnak sem szabad egyébnek lenni, mint az erkölcsi jellemképzés leghathatósabb eszközének. Nem szeretném, ha kifogásaim akadékoskodásnak tűnnének fel, azért óvakodom apróságokig menni. Tar­tózkodva teszem a megjegyzést a sokra és kevésre nézve. Tudom könnyebb módja nincs a könybírálat­nak, mint azt vetni szerző szemére, mért nem vette még fel a tartalomba ezt is, azt is. Egy csak annyira is kifejlett tudományban, mint a methodika, hol könyvekre terjedő speciális módszertanok vannak irva az egyes tantárgyakra, nehéz megszabni, mi tartozik az átalános, a részletes s még részletesebb módszertanhoz. Én a Gy. és K. köny­vében egy-egy mintatanitás tervét is óhajtottam volna. De míg ez csak talán az én óhajtásom, azt mára könyv használhatósága s részaránya érdekében kivánhatnám, hogy minden tantárgy fontosságához képest méltatva le­gyen. S nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy kik a nyelvtanítás, sőt még a tornatanitás történelmével is szükségesnek látták hosszasan foglalkozni, miért ha­nyagolták el a földrajztanítás múltját. Hát az úgyneve­zett analytikai, synthetikai, constructiv vagy rajzoló, társító, összehasonlító módok nem érdemeltek egy kis külön figyelmet. Sven, Apren, Lohse, Oppermann, Ritter, nem épen ugy buzgólkodtak-e a geographiai tanmódszer javításán, mint Ziemann, Bormann és Stössner ? Igy a rajztanitásnál is Kozma és Felméri palatábláiról elmond­ják, hogy a stigmographiai rajzolásban nálunk úttörők. Hát tartozik az olvasó tudni, mi az a stigmographia ? Avagy ha a nyelvoktatás megérdemelte — aminthogy szerintem meg is érdemelte — hogy a könyvnek majdnem har­madrészét elfoglalja, mért nem szántak még rá néhány levelet, s legalább annyira kiterjeszkedtek volna a tan­anyag beosztás részleteire, mint tették ezt a mértannái, természetrajznál és természettannál. Itt csaknem óráról órára ki van jelölve, mit kell tanítani, amott, például a grammatika tanításnál be kell érni általános utasitásokkal minő ez, hogy a nyelvtanítás mondattani alapon kezdőd­jék. De hogyan? Arra tessék a tanítónak más könyvet szerezni. Az oktatástanra keveset mondok, ha csak annyit szólók, hogy nincs jól átgondolva. Akár csak előadásaik számára kiirt jegyzeteiket ütötték volna össze tudomány­nyá. Innen az untalan ismétlés, az egykörben forgás s

Next

/
Oldalképek
Tartalom