Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-22 / 43. szám

A Károli-féle első bibliafordítás tudvalévőleg abaujmegyei Vizsolyban jelent meg. Az ottani nyomdát e könyv tette nagyhírűvé *), mely azonban nem óvta meg termékeit a XVI. XVII. századbeli többi nyomtatványaink sorsától. A vaskos vizsolyi biblia több példányban maradt ugyan fenn, de egyéb kiadványaiból alig egynehány. A vizsolyi nyomdász, Mantskovit Bálint hihetőleg Lengyelországból származott át, hol a krakkói nyomda állitá ki a Károly úr által említett Komjáti (1533.) s Székely István művein kivül már e korban (1538) Farkas András Cronicaját is.2

) Bálint mesternek tehát Krakkóban elég alkalma nyílt a magyar nyelv és nyomtatványok megismerésére. Értesülhetett arról is, hogy nagy Magyarországon állandó nagyobb nyomda egy sincs, s a legtöbb magyar munkát Bécsben és Krakkóban nyomják. Valószínű, hogy Mantskovit ezért vándorolt be honunkba. E tekintetben gátló körülniény lehetett, hogy se magyarul se latinul nem tudott eléggé, bár a latinnak ösmeretét negélyezte holmi citátumokkal, melyek, meglehet hogy neki is, mint számosaknak azon korban, összes latin nyelvtudományát képezték ! Bálint mester Galgócon vagy Nagyszombatban telepedett le, hogy hol a kettő közül, részemről kérdésnek tartom, ámbár Szabó Károly (i. h. 16. 1.) s Károly urak Galgóc mellett nyilatkoznak, Nagyszombatot szóba sem hozzák. Kisértsük meg a kérdés tisztázását. A galgóci nyomdának első ismert terméke, egy magyar kalendáriom, 1582-ben látott volna napvilágot, melyet Mantskovit, Slovacius krakkói astrologus naptára után adott ki, s melyből Jankovich Miklós állítólag látott egy példányt. Más, egymás! ól eltérő adatok a Slovacius-naptárakról Sándor Istvánnak 3

) azon állítása, miszerint Schwartner statistikája nyomán elhiszi, hogy a legrégibb magyar naptár Slovaciusé, mely 1584-ben Nagyszombatban jelent meg; Mátray Gábor 4

) azonban a nemzeti muzeumi magyar naptárak közt fölsorolja Slovaciusnak már 1579-ki kis 8. r. nagyszombati naptárát. Ez adattal párhuzamba téve Károly úr azon állitását, hogy Mantskovit 1582-ben kiadván egy már elveszett, s csupán csak egy kétes hitelű régi gyűjtő által látott művet, már 1581-ben Galgócon űzte volna a nyomdászatot ; a valószínűségi combinatio ép úgy nem fog igazat adni K. urnák, mint Szabó Károlynak, ki: hogy e mű nyomtatási helye Galgóc volt, bízvást következtetheti abból, hogy Mantskovit Bálintot mint nyomdászt 1584. és 85-ben Galgócon találjuk. *) Külföldi szakmíívekben is tesznek említést róla. ^Mantskovits Bálint átköltözködött Galgotzinból Visolba, ahol nyomtatta a Károli Gáspár által magyarra fordított bibliát 1590., ívrétben." Paul Dupont: Histoire de 1' Imprimerie. Paris, 1854. Tome I. p. 124. a) Szabó Károly XV. és XVI. száz. magyar nyomtatványok. Melléklet a »Századok« 1876. évf. 6. füz. 3. 1. 3) ^ Magyar Könyvesház.« Győr, 1803. 8. r. 10. 1. 4) „A magyar naptárakról,* ^Magyar aeademiai értesítő,® 1853. 29. lap. Galgóc Nagyszombathoz másfél órányira fekszik. Nagyszombatban 1579-és 1584-ben bizton nyomatták Slovacius naptárát, feltehető, hogy a közbeeső 4 év alatt is nyomattak, de példányaik elvesztek; ellenben nem valószínű, hogy a közbeeső években ismét egy szomszédos nyomda adta volna ki azokat. Hihetőbb, hogy Mantskovit 1583-ban kinyomatván az 1584-re szóló naptárát, átment Galgócra. E föltevés mellett hathatósan bizonyít az a tény, hogy épen ez évben szoríttatott meg először a hazai könyvnyomtatás ügye. Előzőleg, bár II. Miksa 1570-ben megparancsolta, hogy „minden könyv, röpirat, füzet vagy bárminemű nyomtatvány a szerző és könyvnyomdász nevével, valamint a nyomtatási évszámmal ellátva legyen" s ezenkívül bármely nyomda felsőbb engedelem nélküli fölszerelését és működését szigorúan megtiltotta 5

) ; de a rendeletnek a magyar területen nem tudott érvényt szerezni. Már II. Rudolf 1584. aug. 15-én kelt leirata valamennyi magyarországi engedély nélkül működő nyomdát, a Telegdi Miklós püspök által Nagyszombatban felállitott nyomda kivételével megszüntetni parancsolta. E leiratnak Pray Notitiáiban közlött eredeti szövege többek közt így szól: „Nos volentes eundem Episcopum (t. i. Telegdit) — pro nostro rem litterariam curandi, promovendique studio de praefata ipsius Typographia, nobis grata et accepta, sublatis iam antea et seriis nostris mandatis, prohibitis universis et quibusvis Typographiis, quae passim sine licentia, consensuque nostro in Regnum hocce nostrum Hungáriáé receptae erant, quas etiam vigore praesentis nostri diplomatis interdicimus et prohibemus securura et quietum reddere" etc. Nagyszombatban az újonnan kinevezett esztergomi érsek és a nyitrai püspök győztek az ottani protestáns polgárságon, s a prot. könyvnyomdásznak a leirat értelmében nem lehetett többé maradása. De a decentralizált viszonyok közt másutt találhatott biztos helyet. Mantskovitnak tehát patrónus után kellett látnia. S a patronust megtalálta a szomszéd Galgócon, valamelyik Thurzó személyében. Galgóc a buzgó prot. Thurzók vára és egyik uradalmok székhelye, hol, ha nem csalódom, Thurzó II. Elek, ki 1584-ben szepesi főispán volt s 1595-ben halt meg, a várlak közelében prot. iskolát is alapított. E Thurzó Elek lehetett Mantskovit védelmezője. De a feldunai vidéknek, hol Galgóc fekszik ez időben volt egy olyan rákfenéje, mely ellen nemhogy a Thurzók, de az egész magyar országgyűlés sem tehetett semmit sem. A feldunai részek mint császári hódoltság, szüntelen ki voltak téve a zsoldos hadak dúlásainak, s egy prot. nyomda nem képezte volna kíméletük tárgyát. E körülmény s az erőszakoskodó Forgách Ferenc nyitrai püspök közelsége, bírhatta arra Mantskovitot, hogy az erdélyi fejedelmek és tiszamclléki prot. főurak védelme } 5) Tóth István: »Gutenberg,* A nyomdászat s a vele rokon | szakmák közlönye, 1866. 13. sz