Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

egyh.-raegye és kerület egymásután jövő kitüntetéseiben részesült. Az egyh.-megyén, (melynek reorganisálásában az első szerep tagadhatatlanul az övé volt,) mint tanácsbiró, és mint az általunk oly féltve szeretett csurgói iskolának példás ügybuzgalmú pénztárnoka hü lelkiismerettel és kifáradhatatlan buzgalommal szolgált. Hogy ez iskola vagyoni és szellemi emelkedettsége a jelen fokon áll: az jó részben az ő érdeme. A kerületi ügyek elintézésében, meggyőző ékesszólásával éveken keresztül tekintélyes belfolyást gyakorolt, s a tanügyi dolgok zöld-asztalainál sokáig fogják érezni a kerületen az ő hiányát. Somogy-megye közügyeire, a megyén és a közéletben mindig hatással volt. Irodalmi tevékenysége ismeretes. Nagy számú vezér-és tanulmány cikkei, a philosophust együttesen láttatták a theologussal ő benne. Az egyházi lap egyikében épen most folyó cikkei (Eüdokia) s nyomtatás alatt lévő egyházi beszédei legyenek halhatatlan bizonysága fénylő szellemének. Es az a nemes, ez a munkálódó élet aludt ki örökre közülünk ! A fényes s már délpontig felfutott csillag esett alá az égről, le, le ... a mulandóság rémes, öröknek tetsző sötétébe. Lelke nagyobb volt, hogy sem elég lett volna hozzá a test földi szállásául; s mi sem mondhatunk egyebet, hanem ha Dobosunknak Nyári sirjánál tett felsóhajtását ismételjük : a testet a lélek zúzta össze ő benne is! Koporsója mellett a mély gyászra maradt fiatal özvegy 4 fiu árvával sirt, remény nélkül, vigasztalás nélkül • . . és nem akartak a könyörtelenek neki sem reményt sem vigasztalást adni. Ott voltak az egyh.-megye részéről a nagyszámmal megjelent papság, s minden világi tisztviselők; a megye székhelyéről többen, a kath. hitfelekezetüek közül papok és az előkelő körökből számosan. Es ? és — a megjelent tisztességtevők, a minden kegyeletet nélkülözött órálások kényszerült végig hallgatásában, a hátrahagyott kedvesek fájdalmát és a köztisztelet kegyeletes emlékét látták a szónokok által megtámadtatni. Aludjál csendesen, kedves halottunk! Elhagyott kedveseid résztvevő keblekre találandanak közöttünk, emlékedet pedig sírunkig megfogjuk őrzeni. Isten hozzád, Isten veled ! A KEGYELET. Nagy Menyhért tarnóci ref. lelkésznek szeptember 3 5-ik éjele síri éjszakája lőn. Elaludt 41 évi életút megfutása után, kioltván a néhány napig tartott epelázas hagy máz a lobogva s szikrázva égett élettüzet. Szomorú látvány, szivet megrázó: az özvegy, ki keble alatt most is egy árvaságra születendőt hordoz , négy kis leányával, kiknek gyermekjátékuktól mosolygó arcukon egyszerre az apa után síró köny jelent meg — öntözték a koporsót, családi szerelmük megrablóját. Nagy Menyhért iskoláit kitűnő szorgalommal végezte. Papi pályályán a tarnóci igen csekély jövedelmet adó egyházba levén el hivatása, elégületlen volt, s izgalmas kedélye nem tudott megbarátkozni a sorssal, mely átölelte, s melynek karjaiból kibontakoznia lehetlen volt eddig az ideig. Ily állásban áradozta s énekelte mint hattyú dalát „dixiet salvavi animam mea m"-al végzett, s a „Prot. egyh. és isk. Lap" 37-ik számában közlött vezércikket Ungmelléki aláírással. Ezen cikk épen akkor jelent meg, midőn élte nyugtalanságát a halál örök nyugalomra forditá. A betegség behálózván szemeit, ezen cikket el sem olvashatá. Valóban jobb sorsra volt érdemes szép szellemi tehetségével. Alig tiz évi házassága s papsága alatt meg szaporodván családja, nem csoda, hogy annyira aggódott sorsukon, mintha előérzete súgta volna a megválás ily közelségét, s mintha látta volna szeretteit árván sirni, kiket szegénységben hagy azon egyh.-kerületi özvegy árvatár jótékonyságára, mely félszázad óta a nagy kezdeményezési terv megszégyenitéseül alig juttat az elmaradó papi családnak 10 frtot. Temetése számos tiszttársai s a szomszéd falvakból is összesereglett nép sajnáló i'észvéte között mult hó 17-én történt, Imázott felette Makay Dániel ungvári, egyh.-beszédet tartott Hegedűs Soma bajánházi lelkész. Nyugodjék békében. Csizi János emlékezete. Gömöri ref. egyházmegyénkben, a Hanvával egyesült fényes egyházközönségnek jutott azon szomorú osztályrész, hogy rövid nyolc év alatt, három papját — nagynevű Tompa Mihály át, majd a szeli dlelkűletű s irodalmilag is jól ismert Sóos Miklóst, most Csízi Jánost veszítette el, ki Hanván mint rendes lelkész csak három hóig működött. Midőn az évek már az unalomig nyúlnak, s egy helyesen felfogott s jól végzett pályafutás után történik a lelépés, a megnyugvás magától jő, a panaszhangok szelíd zokogása nagyon odaillő a kifáradt hamvakat fedő ravatalra ; de midőn a természet rendes útjától való eltérés után záródik be az élet, midőn valamely vakesemény munkája következtében dől ki az alig megizmosodott cser, jó formán a pálya elejéről taszítja le a meglábolhatlan örvénybe a sokra hivatottat, s erős tényezők költöznek sorainkból, fájdalmunk nagyobb, megnyugvást csak évek adhatnak, a kibékülést az idő hozhatja meg. Bizonyára Csízi János is azok közül volt, kik benső hivatással léptek a papi pályára Született a megboldogult az 1840-ik évi január hó 8-ikán Gömörmegye Martonfalu községében, Csizi János és Póczai Juliánná tanító szülőktől. Atyja, mint a megyebeli tanítók egyik jelese, ismervén fiát — az 1851-ik év okt. 1-én a rimaszombati iskola növendékei közé iratta, hol azon iskolai éven át volt s kitűnőleg tanult. Innen Miskolcra hozatott, hol az 1855-ik évig a főgymnazium