Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

A legye s-bényei egyházban szinte pénz- és j fizetési kéx-dés zavarta meg az egyháztagok békeségét. A lelkészi földek adóhátráléka ijesztő mennyiségre szaporodott fel, dacára annak, hogy, ha jól emlékszünk, j ennek törlesztésére régebben már segélyt is adott az egyházkerület s most már e miatt megvan a nagy zavar, 1 melyben az a legfájdalmasabb, hogy ennek az egyháziasság esik áldozatául. Ez egész ügy megvizsgálására s az időközben szükséges intézkedések megtételére egy szuperintendentialis küldöttség van kinevezve. íme, ezek voltak a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület ez évi őszi közgyűlésének közérdekűbb tárgyai és határozatai, melyek közlésének kiegészitéseül még csak annyit, hogy a sajó- szentpéteri egyház elöljárósága s annak tagjai méltán megérdemlik köszönetünket azon vendégszeretetért, melylyel három napig tartó közgyűlésünket ellátni szívesek voltak. MITROVICS GYULA, egyh.-ker. aljegyző. Kegyelet napja. Aug. 13-dika a kegyelet napja volt Sár-Szent-Lőrincen (Tolnamegyében), ekkor levén ünnepélyesen felállítva azon sírkő, melyet Nagy István, volt szentlőrinci ev. lelkésznek, és dunántúli ev. egyházkerületi superintendensnek emelt a helybeli születésű tanuló ifjúság. Illő is, szükséges is, hogy, bár egy kissé megkésve, megemlékezzünk ez ünnepélyről. Hlő, a tanuló ifjúság kegyeletének s nemes tettének elismeréséül, — szükséges, mert e tény érdekelni fogja a prot. egyházat, melynek múltjában Nagy Istvánnak nem kis szerep jutott. Tavaly, 1875. aug. 15-én volt száz esztendős a lőrinci templom, mely Nagy Istvánnak lelkipásztorkodása alatt épült. Midőn ez ünnepély méltó megünnepléséhez — melynek lefolyását e becses lapban annak idején röviden megírtam — a lőrinci gyülekezet az előkészületeket megtette, s áldozatát meghozta, felvillant azon eszme, hogy Nagy jelesünknek jeltelen sirjára emlékkövet kellene állítani. Többféle kiadása levén a gyülekezetnek, az eszme megvalósításához Lőrincnek szüllöttei fogtak, a helybeli segédlelkész, t. Izenkuncz Sándor úrral együtt. E célból színi előadást rendeztek a jubilaeum napján, melyen résztvettek nevezett segédlelkész uron kivül : Greifenstein István, Dunajcsik János theologusok, VargaGyörgy bányász, Varga Pál orvosnövendék, Vigand János, Gyalog István bölcsészek, Szigeti József, Varga János gymnasisták, Szabó Pál segéd jegyző, Szabó György, Sikos Károly t. képezdei növendékek, végül kiket legelői kellett volna említenem : • Destek Ágnes, Prehauser Etelka és Hütter Teréz kisasszonyok. A tiszta jövedelem egy évi kamatjával 163 ftra rúgott, s ezen vétetett a sírkő, rajta e fölirással : Nagy István, lelkész és superintendens f 1812 élt 83 évet. Hálás emlékűi emelte a helybeli tanuló ifjúság 1875. Az ünnepély f. évi aug. 13-án, mint a templomszentelési emlékünnepen ment végbe, a délelőtti istenitisztelet végeztével. Alkalmi ének elzengése után, melyben két jeles tanítónk, Eifert és Schád urak vezetése mellett a szünidő alatt itthon tartózkodó tanuló ifjúság vett részt, Izenkuncz Sándor segédlelkész úr tartott emlékbeszédet. Nagy István 1765-től 1812-ig működött Szent-Lőrincen. A superintendensi hivatalt sok éven át viselte. O vívta ki Szent-Lőrinc számára azt a dicsőséget, hogy e vidék prot. gyülekezetei közt legelőszőr építhete hozzáférhető nyilt helyen tágas templomot, mely sudár tornyával a mai napig is nemcsak hogy áll, de prot. templomaink között a legszeb fényben ragyog. Itt állíttatott 1817-ben szorgalmas utánjárás, buzdítás és erélyes föllépés következtében a tudománynak csarnok, hol Petőfin és sok más jelesen kivül a helybeli születésű Zsivora, Balassa a hires orvos, és Lőrinczi-Lehr Zsigmond, a korán elhunyt költő is tanultak. Az emlékbeszéd elmondása után Greifenstein István, 2-od éves theologus szavalt egy általa készitett alkalmi költeményt, melyből itt közlök egy-két versszakot: Letűnt idők küzdelmein merengve Lelkem elé sok nagy dolog tűnik, Nemzet, vallás, mely szent szövétnekével Népek vezére lenni nem szűnik . . . Nagy dolgok képe zsibbadó álmomból Fölvertek engem, késő unokát, S a múltnak titkos fátyolán keresztül Látom hitünknek dicső bajnokát. Te képedet, vallásnak embere, ki Az Úrnak jobbján rég a mennybe' vagy, Száz év előtt apáink bölcs vezére, Nemcsak névleg, de tettekben is Nagy 1 Hogy íme most e helyre összegyűltünk, Tündöklő szellemednek műve ez, Erted hálát rebegve istenünknek, Szemünk sirod keresve tévedez ! Ez hát a sir, mely emlékjel hiányán Zöld hantjával fedé a drága port ? Emlékjel volt csak az emlékezet, mely A jók hálás lelkével összeforrt. S míg illatos fű s vad tövis tenyészett, Es lepke szellő szállt a sír felett: Megujulni Nagy István szelleméhez Eljárt a hű s szelid emiékezet. A nagy szellem, a mint időben, térben Tőlünk mindegyre messzebb távozik, Fénye átszáll az önzés ltödho má 1 y á n S mint vezér-csillag távol föltűnik, S mi ámuló nép, távol messzeségben A fényt szemlélni oly gyengék vagyunk, Ilogy mig e föld rögös határin élünk, Emlékeztető jelre szorulunk. Itt áll most im az emlékkő előttünk, Csak néma kő, de hangosan beszél stb. stb. Az ünnepélyt ének zárta be. Légy üdvözölve, ifjúság, ezen nemes kegyeletedért! légy üdvözölve lőrinci nép, mely ily fiakat neveltél 1 82