Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-08 / 41. szám

Tizenkilencedik évfolyam; -I-.Í v S3R* Budapest, 1876. októl>er 8. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL; VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr,, egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyeg-díj külön 30 kr. |ggr Teljes szánni példányokkal ínég mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük a mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Vigilnek, a „Falusi tapasztalatok"t. Írójának. Csavarjuk el már a csapot igen tisztelt Vigil ur! A seprős hordó — mint látom — igen gazdag tartalmú, bőven adja még folyvást a kellemetlen, sőt néha undorító színű s szagú zagy valókot. Piszkos ós undok dolog biz ez, s annál kellemetlenebb hatású, legalább reám nézve, mert megvagyok győződve, hogy az elmondottak nem az ön kópzelőtehetsógónek szüleményei, sőt móg csak a színezésnél sem kellett nagy ügyesóget kifejteni, hanem csak figyelemmel keli kisérni az életet gondos szemekkel, a mint kiséri ön, és csak néhány év alatt is gazdag gyűjteményre tesz szert, az ember, melyből aztán egy vaskos falusi Pítavalt összeállítani mi munkába sem kerül. És ezek móg csak falusi tapasztalatok, összegyüjtetvók az egyszerű, jámbor, becsületes falusi nép köréből, — a nagy világ legalább oly ártatlanoknak; naivoknak képzeli a falusiakat; — hát ha móg azután valaki megindítana egy cikksorozatot „ városi * vagy épen „fővárosi tapasztalatok * címe alatt, hát itt még mily ocsmány, vórtlázitó panorama állna előnkbe? Mi a falusi népnek minden furfangja, durvasága, csalása és csalatása azokhoz képest, a mik itt ugy a fényes paloták mint a szurtos lebujok falai között naponként előfordulnak? Ha Yigil ur falusi tapasztalatainak folytán oda lyukad ki, hogy a lelkészeknek a „Bassarum Begorumque scutica*-jávai kell verberální; akkor a városi tapasztalatok olvasása bizonyára azon meggyőződésre juttatná, hogy a lelkészek, legalább a fővárosiak, a Haynau-féle „Pulver und Blei* joggal lennének felruházandók. Nemde ? Be talán lehetne az ön által előadottakból más eredményre s más javaslatra is jutni; és ez talán móg népszerűbb lenne, már csak azért is, mert kevesebbe kerülne. Jelesen, ha a pap kezébe ön szerint okvetlenül szükséges a korbács, a bőr-hántó eszköz, nem jobb volna-é a lelkészi hivatalt egészen eltörölni, mert hiszen a „tapasztalatok"-ban idézett lókötőkön, tyúk- és lolopókon s egyéb penészvirágokon úgy sem fog a keresztvíz, sem a másik sakramentumunk kiszolgáltatása nem gyakorol valami megszentelő batást reájuk. Minek azért egy-egy faluban két három lelkészt is tartani, hanem adjuk át a szent korbácsot a megyei csendbiztosnak, vagy a szolgabiráknak, — ezek kezében most ugy sincs semmiféle korbács, s pálca, — vagy hogy divatos szint adjunk a dolognak, válaszszunk vagy a kormány által neveztessünk ki a megyei közigazgatási bizottságba a királyi tanfelügyelő mellé, egy királyi erkölcs felügyelőt is, adjunk ennek a kezébe korbácsot, azon utasítással, hogy a megye területén találtató tolvajokat, fajtalan óletüeket, hamis tanubizonyságtevőket, orgazdákat, álnok lelkű prókátorokat, tág lelkiismeretű törvényszéki bírákat, a népet fosztogató jegyzőket ós egyéb bűnösöket a bibliából kiolvasható büntető paragrafusok utasításához mérten skutikázza, vagyis hogy ez a világi törvények által diktált büntetésekhez mellékelje még az egyház büntetéseit is. És ez nem is lenne egészen uj dolog a ker. egyházban; legalább ez előtt ezer évvel, a Nagy Károly korabeli Sendgerichtek, a megye comeséből ós püspökéből megalakítva, így jártak el. 81