Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-01 / 40. szám

ép oly jelentőségűvé kell lenni az egyházi életre nézve, mint a politikai testületeknek a politikai életre nézve. Meg kell továbbá tanulnunk az egyes gyülekezetek szük határai közül s az egyes érdekek nyomorult egoismusából való kiemelkedést; tanuljuk meg úgy érezni magunkat, mint tagjait egy nagy egésznek, mely a kristusi üdvintézményt a nép közt éleszti, mely a szeretetet nem üres esengő frázisként tekinti hanem azt, mint szent erőt szivében hordozza. Igy érezve, s így működve, népünk oly néppé lesz, melyből az állam legfőbb erejét veendi. Egy ily nép valóban szabad leend, szabad minden servilismustól, és-egy ily egyház az állam oldala mellet hareoland ismét az emberiség legfőbb eszményeiért. Ezek persze még távoli eszményképek, melyek mutatják, hogy mily hátra vagyunk, de a melyek után azért törhetlen kitartással törekednünk kell; annyival is inkább, mert nálunk az önálló egyházias érzület és szellem még erősebb mértékben fellelhető, mint egyebütt, mint ezt Baden példája is tanúsítja Azomban erős megpróbáltatáson menend e mi tartomány egy házunk keresztül az elkerülhetlenül szükségessé levő egyháziadó kivetése által. Az állam részéről nyújtott anyagi támogatás sokáig nem maradhat meg, már csak a kath. egyházra való tekintetből sem, mely azt [nem fogadó el; és már az igazság érzete is azt kívánja, hogy a kath. lakosságot az evang. egyház érdekéből tovább ne terheljük. Miért js nem csak a lelkészeknek, de még inkább a világiaknak terjeszteni kell a nép között az egyháziadózás kötelezetségének érzetét. Egyelőre persze az önkénytes önmegadóztatást kell megkísérlem, a hol azonban az önzés ezt eredménytelenné teszi, ott az egyházközségnek kényszerhez kell nyúlni. A mely egyházközség pedig ezen gondolattal megbarátkozni nem tudna, <hr

Zi ct szellemi tönkre jutástól alig lenne megmenthető. (Vege következik.) RÉGISÉGEK Végrendelet a XVI. századból, mely azon kor sajátságain kivül histariaí érvet szolgáltat annak igazolásául, hogy Beythe István, túl a Dunán a protestáns schisma teremtője, legalább annak hatalmas factora 1590-ben német-ujvári lelkész volt, s hivei szeretetét s bizalmát nagy mértékben birta. 1590. Atyának, Fiúnak és Szentlélekuek nevében. En Marezalthőy Sára azelőtt Vitézlő Orosztoni János özvegye, most pedig Eszéki Márton házastársa, testemben teszek, de ép elmémmel is levén, az én utolsó testamentumomat az én jószágombúi, és ingó marhámbúi, ilyenképen teszek és rendelek. Legelőször lelkemet ajánlom az atyaistennek, testemet a földnek az ő annyának kiből teremtetett, a Németujvári calastromban eltemettetni hagyom. Az mely jószág Orosztoni Miklóstál maradott, és az nagy aunyokrúl, az Orosztoni Jánostúl való három gyermeké, az mely jószág pedig én utánnam járó, az mind a négy gyermeké. Továbbá zálog váltásábúz, és egyéb pénzekből va-. gyon másfél ezer forint, az negyed része enyém, és azt az én részemet osszák négy részre az én gyermekeimnek, a többit kinek kinek mind az Ő részek, adják meg. Vagyon ezüst pohár 8, négye Orosztoni Miklósról maradt, négye az én magamé, azokat összeséggel a négy gyermeknek hagyom. Vagyon 10 arany gyűrű, azt is a négy gyermeknek hagyom. Vagyon egy arany órám, kit 180 forinton vettem, azt nagyobbik leányomnak Susának hagyom, ily ok alatt, hogy ő másik leányomnak Katának adjon 100 forintot aranyban. Az mely selyem ruháim vannak, a zöld selyem tafota szoknyámat Uramnak hagyom, a többit három leányomnak. Egy ezüst övet vettem pénzen, azt is Uramnak hagyom, valamint az ezüst pohárt is, ki Anyámrúl maradt, Uramnak hagyom. Egy lengyel süveget csináltattam Bécsben azt öcsémnek Kata asszonynak hagyom. Orosztoni Jánostúl egy öreg pánczél maradt, egy szablya, és egy pallós, mindezeket lijamnak Istóknak hagyom, valamint a gránát dolmánt is. Két paplan vagyon, azt az négy gyermekenmek hagyom. Vagyon 12 ökör, négy gyét Uram Kaidról hozta, azok Okegyelméjé, az nyolez az gyermekeké. Öregestül apróstul kilencz számú tehén vagyon, kiket Uram az alföldről hajtatott, azok is Uramé. A Németujvári házat, kit együtt vettünk, mind a négy gyermekemnek hagyom, mind hozzá való szőlővel, földekkel és rétekkel egyetemben. Az mely szőlőt én magam vettem a Czenki hegyben, azt kissebbik leányomnak Katának hagyom s. a. t. A pénzeket beszedvén, adják Beythe Uramnak, ki azokat senkinek ki ne adja, hanem ha valahol oly hasznos jóságot találnának, arra Beythe Uram adja ki Mesteri János Uram kezébe, egyébnek senkinek ki ne adja Őkegyelme. Istókot fiamat Battyáni Ferencz Uram tutorsága alá hagyom, hogy Őnagysága mindeneknek előtte legyen fő~ tutora és gondviselője. Ha Isten azt az időt adja érnie, hogy szolgálni tud Onagyságának, az apja és nagyattya szolgalatjaiért, vegye be udvarába, szolgáltasson vele. Asszonyomnak Onagyságának könyörgök, az elébbeni Uramtúl való két leánykámat, mikor Öcsém Kata asszony annyira felereszti lábra, ha Őnagyságának kedves akaratja lészen, vegye be udvarába, viselje gondjokat Őnagysága, nevelje, taníttassa, és szolgáltasson velek. Testamentomosokat hagyom Beythe Uramat lelkipásztorunkat, Bakodi Balázst, Kerekes Pétert, Petróczi 80*