Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-01 / 40. szám

közgyűlés időszerűnek a tárgyalásra : új átdolgozás végett kiadja, nehogy annak elfogadásával az igasságszolgáltatást formailag tegye nehézkessé. S egyúttal utasítja a a bizottságot, hogy a tanítótestületből — magok a tanitók által választandó — két tan ácsbíró választása iránt, beadott kérvény felett mondaná el a legközelebbi alkalommal véleményét. Második napon, a számvevői jelentés s a csurgói középtanodát és a praeparandiát illető dolgok letárgyalása után, némely kevésbé fontos ügyek vétettek fel a tárgyalásra. A világi aljegyzőség lemondás által megürülvén, a jelen voltak többsége tek. Nagy Ernő szigetvái'i kir. közjegyző úrat reményli megnyerhetni, kinek képzettsége s ügybuzgalma jogos reményt adhat arra nézve, hogy az egyh. megyének hasznos tagja legyen. Adja Isten! Utoljára hagytam, hogy a mi hírneves és a dunamelléki ft. kerület által is kellőleg méltatott, nagyszabású lelkészválasztási törvényünk gyümölcséről említést tegyek. A kápláni sorozat megappellálása folytán, az eddig megüresült egyházakban káplán nem kelt el; s mivel ez átmeneti időszak igen jó alkalom arra, hogy a 800 forint jövedelmet meg nem haladó egyházak lelkészeit, üresedés esetében a törvény kívánalmainak megfelelő gyülekezetekbe szállítsák: a kapellanus urak, — ámbár nem félhetnek attól, hogy a szomszéd egyh. megyék vagy épen kerületek legjelesebb papjait elottök behozzák, mert azt a titok tudománya által diktált törvény nem engedi, — a káplán urak tehát practisálhatnak. A kisasszondi volt anyaegyház 3 évre tehát tanitókápláut választott. . . Videant consules, ne quid detrimenti capiat! BARAKONYI KRISTÓF. Külföldi egyház és iskola. A német protestáns egylet tizedik nagygyűlése Heidelbergben aug. 29. s következő napjain tartatott meg, mely gyűlés főbb mozzanatait a következők képezték. Az előtanácskozásokat a Museum kis termében O h 1 y darmstadti főpolgármester nyitotta meg még a tornácokat is betöltő nagy közönség jelenlétében. Utánna K i e f e r főállamügyész, s országgyűlési képviselő Mannheimból rllott fel, és egy nagy érdekű felolvasást tartott, melynek alapját a következő tételek képezték: 1. Az evangelikus protestáns egyesületeknek, melyek mint egyházközségek, tartományi s országos egyházak az állam által törvényes testületek gyanánt el vannak ismerve, — megvan azon természetes jogosultságuk, hogy az egyházi céljaik elérhetése szempontjából szükséges adókat a tagoktól megköveteljék, és hogy ezen egyházi adó behajtásánál az állam támogatására számíthassanak. •— Viszont az államot megilleti, hogy az alattvalókat védelmezendő, s az állami és községi érdekeket szem előtt tartva, megállapitsa azon feltételeket és korlátokat, melyek között az egyház adót vethet ki, s melyek közt az állam az egyházat az adóbehajtásban gyámolítja. 2. Szerintünk az államnak joga van követelni a következő feltételeket: Először is, hogy azon egyházi képviselet többsége, mely az egyháziadót megállapítja, az adózók szabad választása utján alakult meg légyen ; továbbá hogy azon képviselet fel legyen jogosítva arra, hogy az adók hovafordítása iránt a fensobb hatósággal együtt inézkedjék, vagy legalább, hogy ellenőrködjék ; s harmadszor, hogy az adókivetés igazságos legyen. 3. Jogában áll az államnak az egyház adókivetési jogát korlátozandó, kimondani, hogy az állami és községi adóknak mely százaléka képezheti az egyháziadó maximumát. K i e fe r kifejti beszéde elején az ev. egyház szervezetének tökéletlenségét. Egyházunk ugyanis — úgymond — vész és vihar között, a kis államiaskodás korában keletkezvéu, alkotmányának önálló kifejtésére sem ideje, sem ereje nem volt. Államegyházzá lett, az államnak alárendeltetett. Az egyházi és állami érdekeknek ezen összeszőritása elhúzódott egész századunkig. Ha az egyház ereje és méltósága ennek dacára megmentetett, ez csupán a protestáns szellem komolyságának és önállóságának köszönhető, mely szellem népünket lelkesité, s mely napjainkban a protestansegylet által felelevenítetik. S egyike lenne a legnagyobb csapásoknak, ha mi most, a midőn a kath. egyház az ő középkori alkotmányát apróságokig menve felépitni törekszik, a kormányok politikája előtt meghajolni akarnánk Mert a protestantismus a maga tagjaitól megkívánja, hogy az igazságtól bensejökben a legmélyebben át legyenek hatva, a mint ezt egyházunk herosai, egy Luther, Schleiermacher s mások eléggé tanúsítják ; megkívánja, hogy át legyenek hatva azon szellemtől, mely a hol él, képes az egyházba uj teremtő lelkot lehelni. Ezen teremtő szelleme meg van ma is a protestántismusnak. A protestáns egylet az egyházalkotmánynak oly eszményképét tűzte ki maga elé, s részben már az valósulást is nyert, mely az egyházközségek jogait újból szervezi. A mi feladatunk már az, hogy ezen szellemet az eddigi irányban tovább fejleszszük, az egyházat valóban önállóvá tegyük, s szerezzük meg neki azon eszközöket, melyek által egy valóban vallásos népnek nagygyá nevelésére képesítessék. E tekintetben még vajmi kevés történt. Nagyon is engedénk magunkat eddigelé felyülről vezettetni, és a nagy tömeg egészen közömböá maradt egyházi ügyei iránt. Hogy a nagy tömeg alkotmányképessé tétessék, fel kell eleviteniink ismét a protestántismus fő alapelveit, jelesen a hit általi megigazulás s az egyetemes papság tanait, ezen legvalódibb s legmélyebb gyökérszálait a mi erőnknek, s ezen ős forrását vallási öntudatunknak. A gyülekezet tagjai kell, hogy komoly kitartással támogassák a lelkészt működésében; az egyháztanács ne legyen a vallási csendélet idilje, hanem az egyházi képviseletnek