Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-24 / 39. szám

az életet kormányozza ? Mi az, mi a szivet meghatja ? . Bizonyára nem a hiedelem, hanem az ismeret. Az által nem nyerünk üdvöt, ha Isten vagy Krisz­tus, bűn vagy megváltás, kötelesség vagy sors felől ilyen, vagy amolyan hiedelmet alkotunk magunknak. A hiedelem a dolognak csak is képével, nem pedig ma­gukkal a dolgokkal hoz bennünket érintkezésbe. A hiedelemnek tehát megváltó s üdvözítő ereje épen nincs. De igen is van az ismeretnek. „Ebben áll az örök élet, hogy ismeriiink téged az egyedüli igaz Istent és Jézus Krisztust akit te elküldöttél." Nagy tévedés tehát, midőn az orthodoxia, vagy a traditionalismus a János evangelista által kifejezett alap­igazságot megfordítja s a helyett, hogy azt mondaná : „Az élet az embernek világossága," — azt mondja: „A világosság az embernek élete." Az ismeret az életből, — s a hiedelem az ismeretből származik, nem pedig meg­fordítva. Az orthodoxia alap-eIve tehát, amint azt e fejezet (1. §.) elején megállapítottuk, abban áll, hogy a keresztyén tannak csak egy igazi rendszere van, s hogy minden többiek hamisak. Az orthodoxia eszméje pedig — mint e fejezet 10 §.-sában kifejtettük abban leli alapját, hogy a lélek az igazság belátása által üdvö­zül. — Az orthodoxia eszméje igaz, alapelve azonban téves. — Az igazságnak, vagyis a nagy szellemi valósá­goknak látása üdvözít bennünket, mert csakis azon látás által emelkedhetünk fel saját gyönge és tökéletlen egyéniségünk fölé s képesittetünk arra, hogy az isteni természetnek részeseivé legyünk. De, mig az igazság mindig egy és ugyanaz, — a tan időről időre, —- vala­mint emberről emberre változik. — Minden ember meg állapodása korlátozva vau helyzete, gondolkodás módja s beszédbeli képessége által. És semmiféle concilium, vagy közgyűlés, értekezlet vagy synodus nem lehet ment ha­sonló korlátoltságtól. Hadd legyen csak egyszer tisztán felismerve a kü­lönbség az igazságnak látása s annak előterjesztési módja, valamint az ismeret és hiedelem között ; azonnal be fogjuk látni a dogmatismus és vakhitűség s a türel­metlenség és babona végeredményeit. Akkor aztán látni "fogjuk azt is, hogy más a vallás, s más a theologia ; — és hogy a józan vallásos tapasztalatnak próbaköve és bizonyítéka nem az, amit valaki szájjal mond, hanem az, ami ő maga. Az igazság látása az marad, ami min­denkor vala, t. i. szellemi és erkölcsi életünk forrása; csakhogy az igazság látásának a végett, hogy a lelket 1 ujjá szülje, az élet által ismeretté kell változnia. — A hit, vagyis azon szellemi működés, mely által a jó után vágyakozó lélek az igazsággal szembesül, — minden szellemi állapotnak mindenkor kezdete. Az ismeret, mely a lelkiismeret és szeretet, az engedelmesség és imádkozás gyakori cselekvése által ezen hitből veszi eredetét, a második lépés, — valamint ez az, mi az igazságot megerősíti a lélekben. Ezután következik a hiedelem, mely az eként szerzett és elemezett s a rendszeresítő értelem által rendbeszedett ismeretből szár­mazik. Az elmélet vagy vélemény pedig ugy jár elől, mint valami csatár a hadsereg előtt, mely az utat vizs­gálja és rést tör, de egy általában képtelen arra, hogy erősebb támadást kiálljon, vagy valamely helyet állandó­lag megtartson. B E L F Ö L D. Az alsó-borsodi ref. egyh.-megye öszi közgyűlése. A szept. 12-én Diós-Győrben tartott gyűlésen, isteni tisztelet után, Prágai Lajos esperes úr alkalmi imát mon­dott. Szathmári Király Pál segédgondnok üdvözölte az egybegyűlteket, s különösen Kun Bertalan superintendens urat. Esperes úr is üdvözölvén a íőpásztort, superinten­dens úr kijelentette, hogy az egyházmegyéhez tartozván, annak tanácskozásaiban minél gyakrabban óhajt részt venni. E nyilatkozat átalános lelkesedéssel fogadtatott, s utána esperes úr előterjészté a gyűlés tárgyait. Hevesen lelkészül Pap Mihály helyettes lelkész egy­hangúlag megválasztatott. Ardai Dániel makiári segéd­lelkész a tornai e.-megyébe ment helyettes lelkésznek ; ő tehát régi s.-lelkészét, Biró Bertalant, ki csak azért maradt hely nélkül, mert idősebb s.-lelkész nem marad • hatott ki, vissza hívta. Ceglédi Eleket és Kovács Gábort, kik kitűnően tették le a s.-lelkészi vizsgát, alkalmazta ; Ceglédit a betegeskedő tarjáni lelkészhez rendelte s most már ő Miskolcon a polgári iskola tanárává választatván, lemondott; Kovács pedig a tanári képezdébe ment s csak azért nyitott előtte útat, hogy két év múlva képesítő vizsgát tehessen, s ha tanári hivatala nem akadna, ne legyen előtte elzárva az út a lelkészi pályára. A sajó-keresztúri tanitó lemondott s helye betölte­tett ; Zsércről a tanitó elköltözött, esperes úr helyettest rendelt; Székely János Hevesről Aranyosra meghivatott tanitónak, de Hevesen újabb ígéretek mellett megmaradt s most az aranyosiak költségeik megtérítését követelik Az esperes úr mindezen intézkedését a közgyűlés helyesléssel vette tudomásúl. A jelentés után Bornemisza József tanácsbiró előre bocsátotta, hogy a negyvenes években a helytartó-tanács főpásztorainknak a püspöki cim használatát eltiltotta. O a superintendens címet nem tartja helyesnek, mert nem fejezi ki azt, a mit ő a püspökséghez köt: indítványozza tehát, hogy az e.-megye tegyen indítványt az e.-kerüle­ten a jogos püspöki cim visszaállítására, annyival inkább, mert már ezt más e.-kerületek főpásztorai is használják. Helyesléssel fogadtatott. Ezután Szentimrey József, ki a tavaszi gyűléskor az e.-megye világi tanácsbirájává választatott, a hivatalos esküt letette s igérte, hogy ezen rá nézve megtisztelő állásnak igyekezni fog teljes lélekkel megfelelni. Minthogy még egy világi tanácsbirói állomás üres?

Next

/
Oldalképek
Tartalom