Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-23 / 4. szám

Gábor Londonban nevelt jeles theologus kézirataiból, Ürmös i Kálmán kitűnő tehetségű itju paptól, és a könyörgés-irásban és a könyörgés igazán keresztyén pa­pias módjában classieitásra emelkedett Albert János tordai pap- és tanártól. Hittan- és bölcseimi tárgyú cik­keket közöltek : a néhai Kriza püspök Pécsy Simon műveiből, Ferenc József az unitárius-kérdésről, B r a s s a i a positivismusról, Gombos Sámuel a val­lásról az emberiség különböző korszakaiban ; nevelés- és oktí tásügyieket Sándor János tanár a társadalmi és családi életről, Péter fy Délies az angol vasárnapi iskolákról, Jakab Elek a gymnasialis oktatásról áta­lában s különösen a budai kir. egyetemi főgymnasium­nál, értesítéseket a kolozsvári főtanodáról B e n c é d i Gergely, a tordairól P á 1 fi Károly; életirat, tör­énelem és statistikai tárgyuakat irtak: Nagy János Hídvégi Mikó Ferenc életrajza, levél Mikó Ferenctől, S z i-1 á g y i Sándortól, „Virasztásaim" cim alatt Jakab Elek közöl egyháztörténelmi adatokat felvilágosító jegy­zetekkel kisérve, Buzogány Áron Marosi Gergely tanártársáról irt szellem- és kedélydús emléksorokat, Kriza püspök haláláról Ferenc József a lélektani felfogás és szintoly nemes mint mély és igaz érzelem által megin­dító necrologot, úgyszintén Kozma Ferenc és Be n­c é d i Gergely tanárok, Kis Sándor és R é d i­g e r Árpád fiatal papok igen becses adatokat tettek k őzzé. Könyvismertetéseket irt S i m é n Domokos ta­nár, és a vállalat egyik szerkesztője ezekről: Jahrbuch für protestantische Theologie, Unitárius Kis-Tükör, irta F e­r e n c József. Az én hitvallásom irta Dr. H a t a 1 a ; irt a kepe-rendszerről Nagy Sándor, az unitárius egyházi főtanácsról Kovácsi Antal tanár, a maros­széki esperességi gyűlésről K.elemen István, a ke­reszturközi esperességi közgyűlésekről Raffai Domo­k o s. Hosszú sorát közlik e füzetek a jótékonycélu ada­kozásoknak : a Dávid-Ferenc-alapitványra, d - szentmár­toni ekklézsia orgonájára, szabédi egyház felsegitésére, Marosi tanár síremlékére, tordai középtanodára, tanári nyugdijalapra az úgynevezett Aranykönyvből. Végre a hazai és európai, sőt é. amerikai egyetemes theologiai-irodalmi egyházéleti és oktatásügyi nevezetesebb mozzanatokat egy emelkedett szellemű, élesen és szabadelvűén bíráló eszű férfi kiséri figyelemmel B—ny jegy alatt s a vállalat pártolóinak az e téren való haladás összes jelenségeit humánus meleg rokonszenvvel adja tudomására. Ez a tudományos vállalat egy évi tartalmának át­tekintő vázlatos képe. A ki felekezeties féltékenység nélkül, egyedül ma­gyar tudományos irodalmi és közmivelődési szempontból veszi figyelembe e vállalatot, lehetetlen, hogy attól a mél­tányos elismerést megtagadja, kivált ha nem feledi, hogy e hitvallás követőit nem rég mult időkben az egész vi­lág üldözte, lenézte, gyalázattal illette oly tanokért, me­lyeket már ma az angol-amerikai és németországi leg­nagyobb elmék, az egyetemek és theologiai irodalom láng­eszű férfiai csaknem az összes mivelt emberiség előtt kedveltté és elfogadottakká tettek, a kiknek tehát mult szenvedéseiért a mai idő adta meg az igazságos elégté­telt. Míg az 1848-ki XX-ik törvénycikk a vallásnak" szabadságát ki nem mondotta, kivált mi magyarorszá­giak csak igen keveset tudtunk felőlük. Nem meglepő-e, nem örvendetes-e a magyar irodalom igaz barátaira nézve, midőn 1861-ben Krizának, a halhatatlan székely költőnek és később unitárius püspöknek vezérlete alatt egy egész sora áll elé a tős-gyökeres magyar Íróknak, és nem kö­zönséges szinvonalu tudósoknak a Keresztyén Mag­vető megalapítóiban és azóta folyvást gyarapodó erő­vel és sikerrel fentartóiban ? Valamennyi irójuk székely, közép sorsú, értelem, tudás és jellem által a nép zömé­ből kimagasodó, tehát a democratia és szabadelvüség kép­viselői az irodalom mezején, a vallásos nézetekben, a társadalomban; nem születés emeli őket, ők emelik ér­dem s hasznos élet által születésöket; nem vagyon és egybeköttetések, ők maguk munkájokkal s vas szorgalom által szerzik meg számukra mindkettőt; nincs főnemessé­gök a magasb aristokratiából, de van nagy számú in­telligentiájok, sok kitűnő irójuk, tudósuk és egy minden szépre és jóra képes felvilágosult népök, mely immár háromszáz év óta ápolja szivében s mutatja meg csele­kedet által a Jézus szeretetvallásának igaz cultusát, mire ma minden hitfelekezet oly buzgón igyekszik. E hitfelekezet értelmiségének műve az elől cimzett tudományos vállalat. Ezelőtt 15 évvel alapították, első szerkesztője Kriza volt és N a g y L aj o s, a Ill-dik kötetet Buzogány Áron, ma cultusministeri titkár és Ferenc József kolozsvári unitárius első pap és hittanár szerkesztette, Buzogány után következett K o­vácsi Antal tanár, utána Simén Domokos, e bá­tor és szokatlan figyelmet ébresztett magyar theologiai iró, Ferenc József még egyik fő és állandó szerkesztő maradt s ugy látszik fontos vállalatát Kriza, az egykor szintén kolozsvári unitárius első pap, barátjának, szellemi roko­nának és kedvencének kezébe tette le, jövőjét igy lát­ván egészen biztositva. E vállalat magyar egyház-irodalmi és közmivelődési jelentőségét s az ahoz fűződő hitszabadsági és reformátori nagy érdekeket alapitója után kétségenkivül legmélyeb­ben Ferenc József fogta fel, aki változó társaival immár nyolc kötetet szerkesztett, maga vi elvén az azzal járó majdnem minden gondot, fáradságot s idő és egészségi áldozatot, s most a IX-ikre illetőleg a Xl-ikre vállalko­zott, igérve, hogy az megelőzőinél nem lesz gyöngébb, hogy eddigi Íróihoz ujakat nyert meg, hogy Magyaror­szág egyik első rendű költője, ha nem csalódom Szász Károly, közlend angolból hymnusi-forditmányokat , egyháztörténelmi részét szintén tekintélyes történetírók gazdagitandják, ugy hallom, Szabó Károly és Szi­lágyi Ferenc urak ; Krizának kimerítő életrajzát adandja, értesülésem szerint Jakab Elek, a néhainak egyik legbensőbb barátja, hiszi szerkesztő, hogy a közönség élvezetet, a tudomány hasznot merít a Keresztyén 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom