Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

közt az akad. tanács tagjainak útiköltségei igényelnek figyelmet. Igaz, ily tagság rendesen nobile officium, de talán ép innen származik az, hogy bizottsági üléseinkben a gyűlés székhelyétől távolabb eső vidékek tagjai rendesen távollétük által tűnnek ki. És hogy az alakítandó akadémiai tanácsban az egyetemes egyházat ne képviselje folytonosan tényleg csak a 12 pozsonyi, néhány pozsony-vidéki tag, erről jó lesz eleve is gondoskodni. Fontosb ennél a könyvtár ügye. Az egyetemes bizottság szerint nagy előnyére szolgál Pozsonynak a lyceumhoz csatolt becses, gazdag, rendezett theol. szakkönyvtár. A hegyaljai esperesség erre azt jegyzi meg : van két ily könyvtár, az egyik, melyekben bár becses művek vannak, hagyomány lévén, nem szaporittatik ; a másik lyceumi könyvtár theol. része, köteteinek száma ugyan kielégitő, de tervszerű, szakszerinti szaporításáról nincs szó; vétel utján alig gyarapodik; az ujabb theol. irodalomról sem átnézetet, sem tájékozást nem nyújt; a mai theologus annak nagy hasznát nem veheti. Felsőbb tanintézetek berendezésének a rendezett, gazdag szakkönyvtár nélkülözhetetlen kiegészítő része. E nélkül inainkat önálló búvárkodáshoz szoktatni alig lehet, a* mi 1 pedig az akadémiai tanításnak egyik főcélja. A szakkönyvtár az akadémikusnak néma, de lelkes tanára ; és e tanárnak is a korral haladni kell. Egy tanintézet előleges költségvetésénél ezt számitáson kivül hagyni nagy mulasztás. Es az egyetemes bizottság tervjavaslata erről épen nem, vagy csak igen szerényen gondoskodik. Végül még kiváló figyelmet igényel a theologusok ! segélyezése. Oly szükséges ez, mint akár az akadémia i felszerelése; mert nem csak tudománynyal táplálkozik az ' ifjú, és tudva van, hogy a lelkészi pályára rendszerint a legszegényebb sorsú ifjak szánják magokat. E segélyezés legszokottabb neme a díj pénz, és a tápintézet j jótékonysága. Az elsőre nézve a pozsonyi egyház azt mondja, ' hogy a lyceumához csatolt ösztöndíjak nagy előnyére szolgálnak a pozsonyi theol. akadémiának. A hegyaljai 1 esperesség ellenben az alapítványok rendeltetésének elő- J sorolásával kimutatja, hogy bizony nem oly jelentékeny az ö-ztöndíj alap , melynek jövedelmét a Pozsonyban ! felállítandó theol. akadémia növendékei közt lehetne kiosztani. Azonban e baj még nem oly nagy, a minőnek ! látszik. Mert 1) ha belföldi akadémiánk kitűnő berendezése által 1 ifjaink bent a hazában is fellelhetve a felsőbb theol. kiképezés bő forrását, nem kényteleníttetnének a külföldre utazni; a megtakarított útiköltség is szép segély lenne ide benn. 2) Az egyetemes egyház kezelése alatt levő díjpénzalapitványból azután többen részeltethetnének a pozsonyi theologusok közül mint eddig, a nélkül hogy többi fő tanodáink sérelmet szenvednének, mert valószínű, hogy a mily arányban növekednek Pozsonyban a tanulók, ugyanabban fognak fogyni többi főiskoláinkban, 3) Ezen felül bár örömmel űdvözleném, az acsai értekezlet álláspontjára helyezkedve, ha a költségvetésbe ösztöndíjak is felvétetnének, még is azt tartom, a stipendiumok alapítványozása inkább egyesekre hagyandó ; és talán még nem halt ki egészen a buzgóság e tüze! Másként 411 a dolog a tápintézettel. Ez ügyet csupa véletlenre bizni, édes reményre alapítani nem lehet. Pozsony azt állítja, hogy előnyéhez tartozik a lyceumhoz csatolt tápintézet. A hegyaljai esperesség kiszámította, hogy az alumneumban átlag öt, a convictusban 14 theologus és 27 gymnasiumi tanuló nyert ingyenétkezést. Miután ifjainkat nem csak az akadémián, hanem az akadémiákra is kell segíteni, a kérdés lényege, melyre felelet volna adandó, az, váljon a tápintézeti alap képes leend-e a theol. akadémia felállítása által fokozódó igényeknek megfelelni a nélkül, hogy a gymnasiumi tanulók jogos aspiratiói rövidséget szenvedjenek ? És ha nem , akkor a köl tségvetésből kihagyni a tápintézeti jövedelem rendszeresített, biztos szaporítását nem szabad. Hiszem is, hogy e szaporulatra szükség lee'nd. Röviden összefoglalva az eddigieket : távol attól, hogy a külföldi egyetemek látogatását végkép beszüntetni akarnám, egyházunk érdekében még is örömmel üdvözlöm egy hazai, de jól berendezett ág. ev. theol. akadémiának eszméjét; és mivel pénzügyi tekintetben, a melyre most kizárólag kiterjeszkedni kívántam, Pozsony szép előnyt nyújt, az akadémia helyéül pártolom. Azonban az egyetemes bizottság által benyújtott előleges költségvetést, mely csupán csak a tanerők szaporítása által okozott kiadások fedezetéről gondoskodik, kielégítőnek nem találom, s meg vagyok győződve, hogy ennek változatlan szentesítése esetében theol. akadémiánk háztartása folytonos pénzügyi zavarokkal, évenkinti deficittel fog küzködni, és az akadémia magasztos feladatát megoldani képes nem leend. A jövedelem biztos szaporítását tehát múlhatatlanul szükségesnek tartom. És a magyar evang. egyház, ha egyszer átértette a theol. akadémia felállításának szükséges voltát, ha kész ennek érdekében áldozatra, nem fog visszariadni egy pár ezer többlet előteremtésétől, ha meggondolja, hogy csak is ezen többlet által fogna a sokkal nagyobb törzskiadás kívánatosan gyü mölcsözni ; és egy egyházkerület sem fog összeroskadni a reá esendő néhány száz forint több teher alatt! A fedezetről gondoskodni azon felül, mit a pozsonyi egyház felajánl és a mit — mennyiben készpénzről van a szó, — évi illeték- összegben meghatároztatni óhajtok, csak is az egyh. egyetemnek lehet dolga. A kulcsra nézve, mely szerint a kivetendő összeg egyh.-kerületeink közt megosztatnék, irányadó elvnek kellene lenni: vétessék tekintetbe a lélekszám, lehetőleg a vagyonosság és végül az, mennyit áldoz egyik-másik egyh.kerület különben is a kebelében levő theol. intézetre, hogy így egyenlő arányban adóztassék meg mindenki. A reá esendő összeg előteremtéséről gondoskodnék mindenik egyh.kerület külön-külön. De semmikép sem javaihatnám, hogy ezen illeték forrásául az államsegély jelöltessék ki,