Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

bizonyítéka tettei. Az első keresztények Jézus tekintélyére támaszkodtak; követőik a bibliára, az apostolok és próféták munkáira; ezek utódai az egyházra, az atyák és apostolok munkáira. A dolog megfordult. A protestantismus megszabaditotta az embert az egyház zsarnokságától s egyenesen a bibliához vezeti. A bibliai kritika a szentírás tekintélyétől szabadit meg és Jézus tekintélyéhez vezet. A bölcseimi spiritualismus pedig megment minden személyes és véges tekintélyétől, s egyenesen Istenhez, amaz ős forráshoz vezet, a honnan Jézus, a biblia, és az egyházak az élet vizét merítették. Csak akkor jut az ember az absolut vallás birtokába. Ebben áll az ember örökös haladása. Ide siet az emberiség, a mely soha sem állott oly magasan, mint ma. Az ily vallás felette áll minden intézménynek, s ezért soha sem szünhetik meg. E vallás mindig ugyanaz marad. Amazok változnak és elenyésznek. Ez Parker kérdés alatti művének rövid, kivonatos ismertetése. Ennyi előleges ismertetés után a t. olvasó teljesen függetlenül ítélhet a fenforgó kérdésben, s legjobb meggyőződése szerint határozhatja meg azt, hogy melyik párt cselekedett helyesen, az-e, a mely a kiadás ellen nyilatkozott, vagy az, a mely a kiadást sürgette. A kiadás ellenzői főleg két dolgot hangsúlyoztak. Először azt, hogy a [Parker érintett művéből jelenleg egy olcsó kiadás áll a társulat rendelkezésére, s ez okból felesleges újra nyomatni. Másodszor azt, hogy ennek újabb kiadása sokakat bántana a társulat tagjai közül. A kiadás pártolói az első pontra azt felelték, hogy ha az abban felhozott ok a valódi ok, akkor nekik az ellen semmi szavok nincs; azt azonban megkívánják, hogy ha igy van a dolog, a meglevő könyv-készlet vétessék fel a társulat könyvjegyzékébe, s a commité ennek terjesztését is épen úgy eszközölje, mint más kiadványaiét, annyival inkább, mert a társulat tagjainak tekintélyes része ezt komolyan óhajtja. A másodikra azt mondották, hogy az a szabad szellem, a mely a társulat eddigi működésének irányt adott, s a mely a társulatban felmerült nézetkülönbségeket mindig tiszteletben tartotta, megkívánja, hogy a Parker műve se zárassék ki a társulat kiadásából. A társulat londoni commitéja az ügyet a kiadás érdekében döntötte el két szótöbbséggel. A kiadás ellenzői e határozat ellen a társulat közgyűléséhez felebbeztek, s annak összehívását sürgették. Dr. Spears titkár a közgyűlést sürgető 92 tag kivánátára f. évi március 2-án kiadott meghívó levelében ki is hirdette a gyűlést ugyané hó 7-re Londonba, az essex-utcai templomba. Ugyanez alkalommal, más nap, a szabadabb elvű párt 206 tagja is, C. T. Poynting és Rawson Harry tiszteletbeli titkárok aláírásával, következő felhivást bocsátott a társulat tagjaihoz : „Folyó évi mártius 7-re, keddre, rendkívüli közgyűlés van hirdetve Londonba, az essex-utcai templomba, délutáni fél kettőre és a mint értesültünk, ott a következő határozati javaslat fog előterjesztetni: „Miután a társulat sok tagja mélyen fájlalná, ha rólok azt gondolnák az emberek, hogy ők helyeslik azokat a nézeteket, a melyeket Parker Tivadar „Discourse ofMatters pertaining to Religion című'' művében, a ker. vallásról és annak alapitójáról kimondott, ennélfogva a társulat közgyűlése megsemmisíti mindazokat a szózatokat, a melyek az Ő munkájának a társulat költségén való kiadását célozták." „Ha e javaslat keresztül megyen, akkor az unitárius ker. vallás dogmatikus és tekintélyszerű jelleget ölt magára. A társulat alapszabályai szerint minden tag maga határozhatja meg magára nézve, hogy ő minő értelemben unitárius és keresztény ; s senkinek sincs joga arra, hogy saját gondolatait másokra erőszakolja. E tervezett javaslat eredménye az lesz, hogy személyes felelősséget állit fel a társulat által kiadott minden könyv és tract theologiájára nézve, ez pedig a tagok szabadságát veszélyezteti, s akadályozza a Priestley, Channing, Martineau, Parker-féle különböző iskolák eddigi összhangzó együtt-működését. E javaslat még fontosabbá vált a neki adott hivatalos színezet által. A titkár egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben kétségbe vonta Parkernek kereszténységét, s tagadta azt, hogy a ker. unitárismus tagjai lehessenek azok, a kik a Parker nézetein vannak. Igy a tagok jelentékeny száma nincs jogositva arra, hogy a társulatnak többé tagja legyen. A megfontolandó kérdés tehát nem az, hogy a társulat e vagy ama könyv kiadását vagy ki nem adását elhatározza • hanem az, hogy vajon a társulat korlátolt, kizárólagos igazgatást kövessen-e, vagy pedig egy szabad és nemes unitárius keresztény vallás elve adjon irányt tanácsainak és ihlesse működését. Mi tehát komolyan felhívjuk önöket, hogy jelenjenek meg a közelebbről tartandó rendkívüli közgyűlésen, s szavazzanak arra, hogy a társulat a maga ügyeit egyetemes, szabad irányban és módon vezesse." E felhívások következtében a társulat tagjai szokottnál nagyobb számmal jelentek meg a mait. 17-re hirdetett közgyűlésen. Az ügy hosszas és heves vita után a szabadabb párt óhajtása szerint dölt el átalános szótöbbséggel. A közgyűlés helyeselte a társulat igazgató tanácsának azt a határozatát, hogy a Parker „Tíz beszéde" és „Imái" kiadassanak ; azt azonban nem tartotta szükségesnek, hogy egyúttal a „Discourse of Religion" is kiadassék, miután abból egy olcsó kiadás a társulat rendelkezésére áll. E határozat következtében Dr. Spears titkár hivataláról lemondott, s helyébe Jerson Henrik választatott meg. Igy végződött a Parker Tivadar-féle vita a „British and Foreign Unitarian Association* martius 7-ki közgyűlésén. Nagyon tévedne az, a ki e vitát és a szabad irány győzedelmét párt-szempontból Ítélné meg. Nem párt vivott itt párt ellen, vagy iskola iskola ellen. Két elv harca volt ez. Az egyetemesség és szabadság elve küzdött a szűkkeblűség és kizárólagosság elve ellen. Nem az volt tehát a valódi kérdés, hogy vajon e vagy ama munkára rátegyék-e az imprimatur-t, hanem az, hogy vajon az