Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-23 / 4. szám
lélektani alapon, a növendékek felfogásához alkalmazva, egyszerűen és világosan, de szive melegével, a megfeszített ós mégis élő Krisztusba vetett tántoríthatta 11 hittel, isten és emberek iránti odaadó, kifogyhatlan szeretettel adja elő. Ilyen dolgok ilyen előadására tehát nem alkalmas minden ember, még ha a theologiát szorgalmasan kitanulta is, s annál kevésbe az olyan, aki vallási tudományát a eonfirmatiókor 5 — 6 hét alatt s a gymnáziumbau 5—6 tanártól nyerte, s azután mindig egyéb tárgyakkal foglalkozott. A vallás nem csupán az ész dolga, s nem kétszer-kettő-négy, sem nem exact ismeretek avagy doctrinár tantételek összefoglalása és halmaza, hogy azt a mathesis, physica vagy philosophia tanára is kellő sikerrel taníthatná, hanem élet; élet istenben s a Krisztusban, isten és a Krisztus által; érzés, mely a legnemesebb, legszentebb, legdrágább ós legboldogitóbb azok között, mikkel isten az embert megáldotta ; kalauz e földi életben az örök életre, a menynyei üdvre, kalauz az isten országába, az örök boldogságra. Épen ezért sikeresen csak az tanithatja, aki istentől arra különösen elhivattatott, a talentumokból gazdagon részesittetett, ós aki magát e hivatalra teljes erejéből, határozott céllal képezte. Nála nem elég a tudomány, a szakismeret (ami egyébiránt semmiféle professorntl, kivált gymnáziumi tanárnál sem elég), még ha ékesszólással párosul is; hanem meg kell, hogy legyen benne a jó nevelőnek minden előnyös tulajdona, miket a biblia praegnanter ezen egy szóval fejez ki: bölcsesóg, értvén alatta nemcsak a józan észt, mély belátást, kitűnő itélö tehetséget, vallásos melegséget ós komoly erkölcsösséget, hanem a tapintatosságot, megnyerő bánásmódot, szeretetet ós lelkesedést is. *) De mivel mi a növendékeknek nemcsak vallásos hitet ós erkölcsös jellemet, hanem épen speciális ker. és közelebbről magyar, prot. hitet és jellemet akarunk adni: elengedetlenül szükséges, hogy a vallástanitó egész gondolkodása s szivének minden erecskéje igazi ker. prot. ós nemzeti szellemtől legyen áthatva, hogy isteni megváltónk magasztos eszméit s egyházunknak azokról való felfogását a növendékekbe oly módon csepegtethesse be, hogy azokat onnan kitörülni sem idő, sem emberek képesek ne legyenek, *) Lásd bővebben Palmev : „Ev. Paedagogik." c. művének „Das raethodisehe Princip" c. fejezetét. Sz. S. hanem hogy hússá és vérré válván ő bennök, szivöket, lelköket táplálják, gondolataikat ós érzelmeiket szüntelenül isten és az isteni dolgok felé irányozzák ! És most, ha a gymnáziumi vallástanítás célszerű berendezése prot. egyházunk jövő felvirágzása érdekében oly kiváló fontosságú, sőt annak leghatalmasabb emeltyűje ós feltétele; ha vallásunk leendő apostolait , evangélistáit, doctorait , episcopusait, diakónusait, curatorait egy szóval, minden befolyásos tagját a gymnáziumból nyerjük; ha ezek szivébe a vallás ós egyház iránti szeretet alapját maradandólag és megrendithetlenül csupán csak itt rakhatjuk le ; és végül, ha a vallásoktatást kivánt sikerre1 , csupán csak az erre különösen képesített egyének végezhetik: nem szent kötelességünk-e akkor, midőn a vallás-erkölcsi tananyag célszerűbb beosztása és alkalmas kézikönyvek készítése szőnyegre került és napirenden van , egyszersmind arról is guiidoskodni, hogy a vallásoktatás minden gyiunáziumunkban egy, e tisztre kiválóan k ó p z e 11 s minden tekintetben hivatással biró ember kezeire bizassék ? De bizony szent kötelességünk! még pedig minél előbb ós minél nagyobb buzgósággal, mert a mi gymnáziumi vallásoktatásunk nagyon szomorú állapotban van. Állítsunk tehát minden egyes gyrnnáziumunkban rendes vallástanári tanszéket, a többi tanszékekkel teljesen egyenlő javadalmazással! Ez intézkedés folytán végre valahára megérnők azt, ami régóta szivünk leforróbb óhajtását képezi — megérnők a gymnáziumi vallásoktatás helyes, fokozatos, egyöntetű, s épen azért sikeres tanítását, véget vetnénk annak, hogy a vallástanitásra szánt órák más tárgyak előadatására forditassanak; visszaállítnók a vallás ás erkölcstannak, mint legfőbb tárgynak méltóságát, mely az eddigi kezelés mellett legutolsóvá, pótlók tárgygyá alacsonyodott le. És megérnők azt, hogy gymnasiumainknak rendes papja legyen, aki a mo4 is szokásban lévő s ezután méginkább szokásba hozandó istenitiszteleteket, praeceseket. stb. kellő módon, azok fontosságához és móltógához illő tisztelettel ós készülettel végezze ! Uraim! fogjuk fel már egyszer a maga teljességében a mi prot. gymnásiumaink nemes hivatását s azon szent célt, melyért azok fenntartására éven-7*