Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-08-06 / 32. szám
barátkozni, azt én igen természetesnek találom. Oly rend emberei, mely még nem rég elmondhatta : a föld csak az én kedvemért teremtetett, a nap és hold az én gyönyörűségemre világitanak, mert én vagyok a nagy mindenség központja, természetes, hogy nem nézhetik jó szemmel a társadalom oly szervezetének megszilárdulását, melyben maholnap nekik oly kevés, tán serami szerep nem jut. De miért nem akarják belátni, hogy e társadalmi forradalomban a vallási felekezeteknek, mint ilyeneknek, semmi részük ? Az egyéni erők szabad versenyében, mely a mai ! tásadalomban uralkodik, nem azt akarják, hogy a katholikus pap uralmát tán kálvinista vagy lutheránus pap uralma váltsa fel, hanem azt, hogy láthatatlan, ellen nem • őrizhető hatalom nevében rendelkező emberek, akármily elnevezésüek legyenek azok, a polgári ügyek intézésébe ne avatkozzanak, hogy senki az ég nevében a földet ne bitorolja. Nyomot vesztettek önök , ott keresik az ellenséget, ahol nincs, mikor azt ma is a protestáns felekezeteknél keresik. Annak a minden néven nevezendő hierarchiát sújtó szellemnek, melynek mi, úgynevezett liberálisok vagyunk a hirdetői, a hitvallásokhoz semmi köze, és bizonyára nem kevesebb híveket számlál a katholi usok, mint az igazhitű kálvinisták között E szellem az, mely önök ellen küzd, és melyen önök mesterkedése nem fog; mert serege azon arányban szaporodik, a mint önök erőködnek azt elnyomni ; minden iskolamester annak egy-egy toborzója. E seregbe bizva állunk mi önök engesztelhetlen gyűlöletének elibe. Dat deus immiti comua curta bovi. BALLAGI MÓR. * Jul. 30-ándélelŐtt tartotta magyar, délután német próbabeszédét a kolozsvári luth. templomban Turcs&nyi Gyula D. tiszai superintendensi segédlelkész. — Köztetszé-t aratott; megválasztatása biztosnak jelezhető. Egy egyháztag. * Vonatkozólag a „Protestáns egyházi és iskolai lap- f. é, 30. számában közölt szepesmegyei tudósításra egy biblia-colporteurt illetőleg, a nagyt. szerkesztőség tiszteletteljesen kéretik a következő sorok felvételére. 1. Az illető bíbliaárus koránt sem áll a baptista-missió szolgálatában, hanem szolgálja a nagy, a legkülönfélébb protestáns felekezeteket magában egyesítő brit- és külföldi bibliatársulatot. 2. A vallásos összejövetelek, melyeket az illető eolporteur állítólag tartott, arra szorítkoznak, hogy házitársaival hálószobájában keresztény szokás szerint estéli elmélkedését tartotta, melyben véletlen jelenlevő vendégek is részt vettek 3. Az illetékes helyen elrendelt vizsgálat még árnyékát sem fedezte fel annak, hogy a eolporteur vallásos beszélgetéseiben, melyekre hivatása következtében kötelezve van, vagy más képen munkálkodásában az Ő, minden felekezeti különtant megtiltó utasítását akármi módon áthágta, vagy valamit mondott volna, a mi a létező keresztény egyházak vallástanaival meg nem egyezne. 4 a fenebb emiitett közleményben felhozott őrültségi esetekre nézve meg kell jegyezni, hogy az egyetlen tudomásra jutott eset a helybeli hatóság és az. orvos jelenlétében megvizsgáltatott és ezen alkalommal a legkisebb bizonyíték sem hozattatott fel a mellett, hogy az az illető vallási beszélgetésen alapulna. * A prot. orsz. árvaház bizottsága szives köszönetét nyilvénitja az állatkert-egyesület elnökének, dr. S z a bó» József urnák az árvák ingyen bebocsátásaért az, állatkertbe, — D e p i n y i n é úrhölgynek a hideg fürdő ingjen használhatásaért,—• és Berket z urnák, különféle kelmék festéseért. NECROLOG. Tisztelendő Sclineider Károly emlékezete. Utunk a temetőbe vezet. Mindnyájunk útja ez! Ma én vagyok annak vándora, halnap te. Ma az élet ősz bajnoka, holnap a tavasz ifjú virága hull a sötét sírba, és a mulandóság lenge szellője azután azt súgja sirlialmaink felett: „Ambulaverunt viam universae carnis." — E gondolat megtanít — halni. Egy megőszült, 71 éves bajnokot az Úr táborából kisértünk örök nyugalomra junius 30-án. E megőszült bajnok: tisztelendő Schneider Károly apáthii ágost. hitv. lelkész vala. Nagy Toldy Ferencünkkel egy évben született, 1805-ben április 4-én Sopron városában. Atyja Schneider Gottlieb, jómódú kereskedő volt, később városi hivatalnok, anyja Ellenberger Therésia. Az elemi iskolák elvégezte után a soproni lyceum növendéke lőn 1816-ban, hol a theologiai tanfolyamot is elvégezte. A fenálló rendelet szerint a külföldi egyetemeket is meglátogatta. Volt Bécsben, azután Halléban és Jénában. Segédlelkészül Szárazdra (Tolnamegye) hivatott meg, hol négy évig működött. 1837-ben pedig rendes lelkésznek lőn megválasztva Apáthiba (Tolnamegye) és itt 39 évig működött, mignem ezen év februárius havának végén orrvérzés folytán nagy mennyiségű vért vesztvén, vizibetegség állt be, mely elkészité az élet tragoediájának nagy catastropháját, a halált, junius 28-án, délelőtti 11V2 órakor. A boldogultat siratják gyermekei tiszt, özvegy HafFner Hermina, szül: Schneider, tiszt. Kirnbauer Emma, szül: Schneider, Schneider Ottilie és nyolez unokája. Rövid ideig, nem is 1 l '4 i évig, lehettem a boldogult oldala mellett, de ezen rövid idő alatt is mint példányképét tanultam ismerni a szigorú lelkiismeretességnek, az alapos tudományosságnak, a fáradhatatlan kutatásnak és továbbképzésnek és a humánus bánásmódnak. Igen, mint példányképét tanultam ismerni a szigorú lekiismeretességnek hivatalában. Hosszas betegsége folytán gyenge lévén az irásra, reám bizta az anyakönyvek irását, de hogy differencia ne forduljon elő, mindig toll alá diktálta a beirandókat, úgy szintén a legkisebb hír-
