Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

szabályokat, a melyekkel a fékevesztett hívek seregét megfenyíteni lehessen. Miután azonban e jólelkű indítvány formulázva és részletezve nem volt, s így nem lehetett tudni, hogy mit kíván voltaképen ezen buzgó, elrémült társunk, azt-e, hogy botot, korbácsot adjon az egyházmegye barátunk kezébe, vagy hogy szigorúan reáparancsolja azt, hogy ezen közromlottság megszüntetése, illetőleg meggátlása tekintetéből koronként erkölcsi prédikációkat tartson híveinek, — azért az tárgyalásra nem is volt bocsátható. De talán megelégedett indítványtalan indítványozó társunk azon szép válaszszal, melyet neki és mindnyájunknak egy értelemben és érdemekben gazdag, hosszú tapasztalás és munkás élet által fölszentelt férfiú, Sziklay Ede ő nagysága, utasítás képen adott. Egy dunántúli városkán utaztam egykor keresztül — úgymond — melyben tudakozódásomra azt felelték, hogy itt sem fogadó, sem korcsma nincs, hanem hogy menjek a városházára, ott mérsékelt díj mellett mindennel ellátnak, Csodálkozva haliám aztán, hogy ott jó kedvűek, mulatnak, esznek, isznak is az emberek ; de részeget, kihágót, erkölcstelent, vagyonbukottat köztük nem láthatni, s hogy e rendet és jólétet egyedül lelkészüknek köszönhetik, a kinek a neve Wimmer ! Legyünk - - és mért nem lehetnénk mi is, kiki maga körében, családjában, egyházában, községében, — ilyen Wimmerek, a helyett, hogy más segítségére várakoznánk! En magam is — folytatja a tisztes férfiú — fegyelemben tartom házam népét, erkölcstelen cselédet nem fogadok házamhoz, ha valamelyik megrészegszik vagy erkölcstelen tettet visz véghez, elkergetem magamtól. Tegye ezt mindenik és a közromlottság kevesbedni fog. A lelkészek pedig már hivataluknál fogva irtsák a gyomot és rendetlenséget, támogassák és neveljék a jóban híveiket, terjeszszék a jó erkölcsöket szóval és példás életükkel, a nélkül, hogy arra őket az egyházi hatóságnak kellene külön szigorú határozatok és rendeletekkel figyelmeztetni és szorítani. A gyűlés fontosabb tárgyait képezték, Hoznék Náthán főesperes úrnak hivatalában való megerősíttetése, ki három évi hű és lelkes esperesi működése után, egyházi törvényeink értelemben lemondván, nagy szótöbbséggel újból niegválasztatott. Következett a pontos részletességgel öszszeállított főesperesi évi-jelentés, mely szépen áttekinthető képben tünteté fel egyházaink és iskoláink állapotát. A pozsonyi theologiai egyetem felállításához egyházmegyénk ez úttal csupán azon óhajtásának kifejezésével járúit, hogy jelenlegi theologiai intézetét Eperjesen továbbra is fen akarja tartani, még akkor is, ha az országos akadémia Pozsonyban felállíttatnék; mert ezt saját vallásos irányának megtartása céljából szükségesnek látja. — Felolvastattak azután a papi és tanitói fizetések emelésének érdemében az egyházakhoz menesztett küldöttségek jelentései, melyekből az tűnt ki, hogy ez intézkedés a mostani viszonyok között, nem volt kor- és célszerű. Több egyháznál meg volt a jó indulat és akarat, de hiányzott a tehetség. Maradunk tehát a réginél. A közrend és béke szempontjából nagy elégtételül és megnyugtatásúl szolgált egyházmegyénknek azon két I rendbeli legfelsőbb ítélet felolvastatása, melyek egyike Laucsek Dániel, Czékus István főpásztorunk által, természeti tehetlensége miatt, végkép elutasított, s Geduly Lajos úr által Húrban oldala mellé fölszentelt hitjelöltnek, kerületünkben való alkalmazhatlanságát; — másika pedig egy törvényes felsőbbségével dacoló jolsvai tanitónak perköltség-kifizetése és megdorgálása büntetését foglalja magában. Miután a kerületi gyűlés esperességünk kebelében fog megtartatni Jolsván aug. hó 9-kén, a hol az újonnan megválasztott nagymélt. Péchy Tamás kerületi felügyelő úr iktattatik be hivatalába, azért ennek ünnepélyes üdvözlése s fogadtatására egy esperességi tisztelgő-bizottság küldetik K.-Tornallyára, a hol ő nagyméltósága a reggeli órákban keresztül utazand. A körleikészi jelentések s néhány egyéb tárgy a délutáni gyűlésre maradtak. Ritka nevezetesség e gyűlésezésnél az, hogy a hivatalos magyar nyelven kivűl, más szót nem lehetett az egész gyűlés alatt hallani. Jele, hogy I az egyetértés felé közeledünk, a mi csak. üdvöt hozna mindnyájunkra. Meg kell még említenem, mint a mai korban máiritka nevezetességű tényt, miszerint Szentiványi Miklós ő nagysága saját ősi kastélyában igazi magyar jószívűséggel, megvendégelte a népes gyűlés összes tagjait; képzelhetni, miként folytak egymásután a komoly és kedélyes felköszöntések ! — De lehetetlen említés nélkül hagynunk azt a szívélyes fogadtatást is, melyben az a gömör városi jó lakosság részesité vendégeit. Nem győzött eléggé dicsekedni kiki az ő házigazdájával. Igazán könyezve bucsúztunk el tőlök;

áldást kérve mindnyájukra az egek úrától. BALTAZÁR ANTAL, ev. lelkész. Válasz Sárkány Oá bor csomonyai tnnitó úrnak. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" folyó évi 27-ik szá| mában egy cikk jelent meg Sárkány Gábor csomonyai tanító úr tollából, mely az ungi ref. egyházmegye tanítóinak nagyobb részét valótlan vádakkal illette. Ne hogy a hallgatás által igazat adjunk a t. cikkírónak, kénytelen vagyok vádaskodásait a következőkben visszautasítani. A mit S. G. úr cikkének első részében értekezleti gyűlésök lefolyásáról ír, ahoz nincs semmi szavam. Ha az ő lelkének jól esik, hogy magokat a nyilvánosság terén megdicsérheti: legyen az ő egyéni meggyőződése, hogy ezt helyesen teszi. Ha itt letette volna tollát, mint ez előtt nem tettein, úgy inast sem szólalnék fel; de fájdalom azzal nem elégedett meg, hogy magokat feldicsérte, hanem rosz akaratúlag neki esik cikke végén többi tanítótársainak és ír ellenök oly filippikát, minőt soha sem gondolhattam, hogy egy tanító tollából kifolyhasson. I Mi okból mondhatja S. G. úr azt, hogy mi Lator-