Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

abban tartózkodik. A prot.-egyház a szentírásnak tulaj- i donitott isteni eredetet és csalhatatlanságot, s azt vitatta, hogy az Isten kizárólag abban lakik. Ezt azomban egyik párt se tudta bebizonyítani, mert nem lehet. A római egyház azt állította, hogy az egyház, a zsinatok, pápák és atyák tanaiban semmi ellentmondás nincs, azok nem ellenkeznek az észszel, sőt isteniek r és igazak. Epen úgy a protestántismus azt tanította, hogy az ész előtt a próféták, evangélisták és apostolok közt semmi ellentmondás nincs, a bibliának minden betűje Isten szava és örök szentségű, mert Isten őrködött felette s csoda által minden hibától megóvta. Ez elvből kiindulva minő zajt ütöttek a protestánsok a variae 1 e c t i o n e s miatt. Capelius Lajos bizonyosan nem tudta volna kiadni „Critica Sacra" cimű művét prot. tartományban, melyet Parisban 1650-ben kiadott. A protestantismus azt tanitottta, hogy a Pál korával együtt az ihletés kora is lejárt. De jól tudván, hogy nekik vallási igazság, Isten szava kell, mint haldokló emberek, csüngtek a biblia betűjén. A szentirásnak csupán egy jelentése van, s nem több. Es ezt annak nyelvtani, logikai, történeti és rhetorikai vizsgálása által lehet megtudni. Ámde előttök Isten szava betűvé vált. Pedig a bibliában is van hiba, ellentmondás. Ezt azonban a prőtestantismus nem ismerte el. S ebben áll legnagyobb bűne. Isten egyik dolgot a másik ellenébe állította, hogy mindketten a jót munkálják. A protestantismus e hibát jóvá tenni igyekezett az által, hogy az egyén lelkiismereti szabadságát elismerte. Ennek következtében mindenki maga szabhatta meg magának a biblia kánonját, s azt magyarázhatta. De fájdalom, az egyház régi szelleme felügyelt a magyarázatra, s a symbolikus könyvek és confessiók által korlátozta e szabadságot és az emberi lelket. A biblia iránti emez új és kizáró tisztelet különböző magyarázatokra adott alkalmat. Luther, Zwingli és Melanchton azt mondották : „egy bibliai helynek csupán egy jelentése lehet." Ez igaz is. Ámde némely tanokat fen kellett tartani és a . szentirásból védelmezni Ezért ha e céljukat a bibliai hely természetes jelentése által el nem érhették, akkor másodrangú értelmet, vagy typust kerestek. Találtak is. Az alle goriai magyarázat hibás volt. A typicus még roszabbá lett. Szóval a biblia Proteussá vált a prot. és kath. írók kezeiben, a melynek tetszésök szerinti jelentése, értelme volt. Szerintök a zsoltár-iró nem saját ellenségeit átkozta meg, hanem az egyház elleneit, s oly eseményt jósolt, a mely 1000 évvel utána történt. Egy zsidó iró, a ki még egy anacreoni dalt se tudott írni, előre látta Krisztust és az ő egyházát. Igy magyarázták az emberek a bibliát. Miután a protestánsok isten immanentiáját nem ismerték el, ennélfogva a tekintélyszerű egyháznak közöttök helye nem volt. A vizsgálódási szabadság tehát vélemény-különbséget idézett elő köztök a vallásdolgában, a miért ők is megégették az eretnekeket. E vé- i lemény-kíilönbség a reformátorokkal kezdődött és külön egyházakat létesített. E két irányt teszik 1) azok, a kik az Istent uralkodónak; 2) azok, a kik Istent atyának tekintik. 1) Az első iránynak tagadhatlanul sok érdeme van Istent mélyen tiszteli, s ez által az embereket erősiti. De sok hibája is van. Istent boszúálló, haragos, bősz lénynek s nem atyának, gyermekei védőjének mutatja fel. Ez a világ Drákója, s mert az embert ereje felett kisérti, a bűn szerzője. Ő a Mózes 4-ik könyvének Jehovája, a ki Odinnál vagy Bélnél sokkal kegyetlenebb. A vétket csak saját dicsőségeért bünteti meg, nem pedig azért, hogy az embert megjavítsa. Ez Istenen semmi szeretetre mélió nincs. Nincs, mert az embert lealacsonítja. Elveszi szabadságát, s a tényleges embert az eszményi ember pulyájává, valóságos féreggé teszi. Ha az ember az ég felé akar haladni, meg kell tagadnia saját természetet. Az ember teljesen meg van romolva ; de e romlottságból saját erején ki nem vetkőzhetik. Az ember üdvösségét csak Krisztus eszközölheti ; a ki azonban nem az emberek üdvozitésére lett teremtve, hanem az üdvösség állott elé érette. E rendszer eltörli a jó és rosz közti különbséget, s a szent élet érdemét tagadja. Kiragadja az emberiségből annak jobb férfiait, Mózest, Jézust, Pált, s őket csodaszerű jellemmel ruházván fel, kivetkezteti emberi voltukból. A bibliát a lélek zsarnokává teszi, s előtte a tudományt, a józan észt, a lelkiismeretet és a vallást meghunyászkodásra kényszeríti. Ilyen formán az ember egy néhány kétes, tökéletlen és néha hibás iratnak alája van rendelve, úgyannyira, hogy az embernek az igazságot megszerezni nem szabad, a mely pedig az ész, a lelkiismeret és a vallás által egyenesen az igazság forrásából származik. (Vége következik) ISKOLAÜGY. Iskolai értesitők. — Második közlemény. — 1) Az alsólendvai polgári fitanoda negyedik értesít vénye. Igazgató Gry. Csókás György. Bejegyzett tanulók száma 39. 2) Az aradi királyi főgymnasiumnak és az evvel összekapcsolt állami reáliskolának értesitvénye". Igazgató Sváby Pál. Értekezés : A latin nyelv a rokon nyelvek körében s történetének forrásai, Spitkó Lajostól. Tanulók sz. a gymnasiumban 307, a reáliskolában 103. 3) A beregszászi államilag segélyezett polgári fitanoda második évi értesítője. Igazgató Katinszky János. Tanulók sz. 81. 4) A besztercebányai ág. h. ev. öt osztályú gymnasium értesitvénye. Igazgató Rosenauer Károly. Értekezés : A besztercbányai ág. h. ev. gymnasium története, Rosenauer Károlytól. Tanulók sz. 96.