Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-16 / 29. szám
Egy községi iskoláról Borsodmegyében. (Folytatás.) Bizonyára nem lenne áldástalan befektetés községi iskola nélkül is az 5°/0 adózás iskolai célokra a földi javakkal megáldott halandók részéről, kik midőn embertelenséggel, annyival inkább vandalismussal találkoznak a nép nagy tömege között, azt szokták a megélhetés gondjával, gyötrelmével küzdő lelkész fejéhez vágni, mintez épen egy miskolci szüret alkalmával egy finom érzésű, tudományosan mívelt derék pappal történt egy ismert költőnk szája szózata szerint: „ilyen a papok nevelése!" Bezzek midőn leszoríttattak illetéktelen sőt erkölcsi és tudoraányos becsnélküli gyarló egyének által, a vesztegető kortézia segedelmével, észben szívben képzetteink azon térről, hol áldásosán munkálhatnának a közjóra; vagy épen forradalmak idején, a dúló népcsordák elől menekülniök kell: jó volna az értelmesen mivelt tömeg, ha megértené az okos szót és tőrét elvetné a jóltevőjének halálára törő hálátlan. Azt mondja bölcs Salamon „a mi volt, ugyan az a mi ezután is leszen!" Az önszeretet is arra kötelezi tehát az embert, hogy kiki tehetsége mértéke szerint adózzék a népnevelés oltáránál, mert ha a napok eljőnek, melyről azt mondandjuk az irás szavaival: „nem szeretem ezeket!" tíz annyit leszünk kénytelen a butaság dühének, a rombolásban gyönyörködő ördögnek martalékúl dobni, mint ezt vérző szívvel szemléltem L84:8 /9 -beii, Magyar-és Erdélyország romokkal rakott téréin. Az 5°/0 adózást igénylő községi iskolának más oldalról kegyetlenül ostromló ellensége a kényelem, a mely az idők mostohasága vagy a jó cselekedetek magvainak, folytonosan termelése által kimerített földet, a jegecesedett szívet már is elégnek tartja csupán a szokott a szabályszerű ístenitisztelet óráin gépszerűleg pituszkálni, a hantszaggatás helyett, hogy tenyeret törő, homlokot izzasztó napszámos-munkára vállalkoznék az iskolai padok között. Valóban szép lett volna Borsodnak megelőzni a fejérkomáromi ágost. h. evangelicus e.-megyét abban, hogjr a vallásoktatást népiskoláinkban átvettük volna. — En azt hiszem, hetenkénti e2y tél napnak e célra áldozásában meg nem szakadnánk, és hivatalos létezésünket bizonyára értékesbitnők! Más részről ha ezen kötelesség elvállalásának uj terhe elvállalhatlannak mutatkoznék az áldott viszonyok közt: nem szüntethetné be az e. ker. kormányszék a vasárnap délután predikáciozást? nem helyettesíthetné litaniával = imával? . . Nagyon itt volna az ideje, hogy e tekintetben is ólomtúzokságunkat változtassuk, s lennénk legalább halkai ingó lanyha páiák, s követnők azon lelkésztársainkat, kik már idáig is — bár felette csekély számban — tanították legalább a confirmandusokat. — Cikkírónak jól esik kijelenthetni, hogy a fejér komáromi evangelicus atyafiaknál korábban tett ajánlatot elébb ábrányi később sályi pap korában, ez utóbbi állomásán május hó 7-ik napján, tehát 13 nappal hamarább ! Curiosumként megemlitendőnek találom, hogy cikkírónak a vallástanitásra ajánlkozása nem fogadtatott e Ábrányban, mert mint mondatott: majd később ha most nem is, a miatt külön tandijteher szakad a nép nyakába! Mire ismét a lelkész indítványozván, hogy bár kötelesség cserét eszközöljünk , a vasárnap délutáni templomozás, imádsággal végzését állapítván meg: ismét így szóltak : „most csak a délutáni prédikáció elengedését tetszik indítványozni, azután meg majd elmaradna a reggeli is ! Erre aztán eszembe jutott egy gömöri paptársam eme nyilatkozata: „a felséges nép mindenütt m. . . ! Vagy szelídebben fejezve ki, mindenütt kiskorú, az is lesz még sokáig, annál fogva helyette, az ő boldogságán munkálva gondolkozni az intelligentia van hivatva, és nem is fog egyházi életünk erőteljesen kifejlődni, míg a legbutább proletár szavazata egyenértekű leend a miveltség magaslatán állókéval, míg a szamárság nagy tömegével imponál az értelmesek, a nagyobb látkörrel bírók csekély száma felett! Visszatérvén kiindúlási pontomhoz, felfogván az imént elejtett tárgyra vonatkozó eszméim fonalát: elmondom, hogy a már eléggé jellemzett két egyén által felizgatott ábrányi nép az a.-borsodi e.-megye azon utasítása nyomán, miszerint célja elérése végett a közoktatási ministeriumhoz fordúljon, folyó év april havában felterjesztette folyamodványát a községi iskolának felekezetivé vissza alakítása tekintésében, melynek nyomatékosbbá tétele végett a sorok közé következő tételek spékeltettek: 1. „Nem volt szükség Ábrányban községi iskolára, mert 1868. előtt is volt a törvény kívánalmainak megfelelő felekezeti iskola!" De milyen ? kezdetben megírtam : tyúk ketrec ! 200 forintra rugó tanitói díjjal! 2. Állíttatik a kérvényben, hogy az izraelitáknak kitűnő elemi és felsőbb uépiskolájok van; tehát ezért is felesleges a községi iskola ! Az elemi zúgiskolát már a tanfelügyelői hivatal bezáratta, a felsőbbnek gyilvánított tanintézetben pedig a helybeli rabbi tanítja a papságra készülőknek a talmúdot, e szerint állításuk: szemtelen hazugság! . . 3. Törekvésüket azzal is indokolják, hogy a lelkészen kivűl 3 földbirtokos (kik az áldozatkészségben erejöket majdnem meghaladólag tündököltek) kik már akkor is a végpusztu lásnál voltak — vezette félre a népet, az iskoláztató szüléket, tandíjfizetés alóli tökéletes feloldással kecsegtetvén, mely az óta nem is szedetett. E pontnál cikkiró azon fájdalmának ad ki fejezést, hogy amaz áldásosán, áldozatkészséggel működött jóltevők irányában a hálátlanság rút bűnének szenyével mint piszkolja be magát a különben nem rosz, de megvakított nép! ? . Borítsa örökké égő szégyen pir azok arcát, kik ily kegyelet nélküli modorban képesek megmarni, mint a ve&zett eb, gazdájának őt tápláló, őt gondozó kezét is. Hordják homlokukon s hátukon az oktalanság bélyegző keresztjét azok, kik a haldokló oroszlán testéhez illeszték szamár-rúgásokat. (Vége következik.) ÉDES ÁBRAHÁM. 58
