Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-16 / 29. szám
közül versenyszavalatra díjakat tűztek ki És pedig Bányai Géza 1, Keneesei Jenő két két, Schneider Pál 1 ezüst forintot, a társulatra bízván mindegyik ajándékozó a szavalati pályadarabok kiválasztását. Minek folytán a társulat versenyszavalati darabúi: Nagy Péter Jon. IV. r. 10. 11. versei fölött irt beszédének egy részletét tűzte ki, 3 ezüst forintot szavazván meg a társai között aránylag legjobb szavalónak. A második díjra (két ezüst forint) a szavalati darabot kiválasztani, kinek-kinek tettszésére bízatott. A versenyszavalat folyó hó 2-án tartatott meg az összes iíjuság, nem különben nt. Kovács Albert, Farkas József, D ú z s Sándor s tek. Beöthy Zsólt tanár urak, mint bírálók — jelenlétében. Az első pályadíjra versenyeztek Molnár Sándor, K e n e s s e i Jenő, Szalai József és Mátyás József, kik közül a jutalmat a bírálók szótöbbségével Molnár Sándor nyerte el, mely mellett Kenessei Jenő szavalatát dicsérettel említik fel. A másik dijra versenyeztek: Bányai Géza Aragy Jánosnak „Ágnes asszony'4 költeményével s Molnár Sándor Zalárnak „Zizim" cimű költeményével A bírálók egyhangú véleménye szerint a győzelmet Bán ya i Geiza aratta, de mellette dicsérettel említik fel a másik szavalót is. Önképző társulatunk már alakulásakor egyik feladatáéi tűzte ki, hogy a nemes versenynek tért nyisson s a jelesebb erőket megjutalmazza; s épen ezért tehetségéhez képest minden évben több rendbeli pályakérdést tüz ki. Onképzőtársulatunk ezen feladatát szemelőtt tartva, jelen évben három pályakérdést tűzött ki, mindegyiket két-két aranynyal : egy történelmi, egy társadalmi s egy vallás bölcsészeti kérdést. Ezen pályakérdésekhez járul még két — társulatunk két tagjai által kitűzött pályakérdés. Ugyanis Madaras G. IV. éves theol. egy aranyat ajánlott fel egy apapi él étből vett elbeszélésre; Bányai Géza pedig egy prózában irandó imára tűzött ki egy aranyat. Fogadják a buzgó adományozók társulatunk szives köszönetét. Az egyház történelmi kérdésre: „Adassék a magyar prot. egyház története a bécsi békétől a szatmári békekötésig" beérkezett két pályamű. Az 1. számú, melynek jeligéje „A liberalismus harca volt ez az absolutismus ellen" — Nt. Farkas J. ur biralata szerint — kellemes benyomást tevő, élénk irálylyal kezdi meg szerző művét s az irály élénksége s ügyessége meg marad az egész munkán keresztül. Nagy baj azonban szerzőnél, hogy tárgyához csak magyar nyelven irott munkákat, ezekből is csak keveset használt s ezt a keveset sem dolgozta fel kellő rendszerben, kivált műve első felében, hol az adatok minden rend és öszefüggés nélkül vannak összehalmozva Megjegyzendő azonban, hogy a második rész 43—80 lap e tekintetben már kivételt képez, hol az események kellő rendben és egymásutániságban adatnak elő. Egy másik hibája, hogy a vallási s egyházi élet belfejlődésével, történelmével keveset foglalkozik, hanem leginkább az állam és egyh. közti viszonyra fordítja figyelmét. A 2. számú, melynek jeligéje: „Uszszál jégtorlat stb. irály tekintetben nincs hátrányban az 1. számú felett, tartalmánál fogva pedig amazt felül múlja. Jelesen habár ezen mű szerzője is csak a magyar irodalmi művekből szerezte adatait, de már azokat sokkal szélesebb kiterjedésű mezőről böngézte össze s ezen adatokat jobban feldolgozta, prózailag szólva jobban megemésztette és helyesebben rendezte. Fölénye versenytársa fölött az is, hogy habár felületesen is, de mégis kiterjeszkedett az egyház beléletére is. Igy a jutalom a II. számú munkának adandó ki. Szerzője Szalai József II. éves theol. A másik mű dicsérettel említtetik. — Szerzője a jeligés levél tanúsága szerint Tóth József II. éves theologus. „A vallás eredete" cimű vallásphilosophiai kérdésre beérkezett egy pá ya mű: „A milyen az ember, olyan az Istene1 * jeligével. A műnek szerzője — Dr. Bihari Péter ur birálata szerint — nem sokat s újat épen nem mondott e rendkívül érdekes kérdésről, de a mit hallott vagy olvasott, azt természetes összefüggésbe s világosan áttekinthető rendbe tudta szedni. A compositio ügyessége, nyelvezete élénksége az értekezést — noha nincs valami nagy önállósággal dolgozva — érdemessé teszik a kitűzőt pályadíjra. A jutalmazott mű szerzője : Szalai József. „A lelkész működése a nevelésterén" című társadalmi kérdésre két pályamunka érkezett be. Nt. Kovács Albert ur birálata szerint e két pályamunka közül egyik sem felel a feltett kérdésre, mert nem átalábau a papi hivatalról, mint népnevelési intézméyről van abban szó, hanem a papnak a szoros értelemben vett népnevelés terén elfoglalandó álláspontjáról; és erre a kettő közül egyik sem ád feleletet. Másik közös hibájok, hogy egyik sem alapszik tanulmányon, hanem csak a lecke órákon használt kéziratokon és ötleteken, az — ősi szokás szerint. Ezektől eltekintve az I. számúban (Az ember valódi becse stb. jeligével) a szerkesztés valamivel erőteljesebb, a stylus pedig sokkal szabatosabb, mint társában s így a jutalom ennek adandó ki. Szerzője a jeligés levél tanúsága szerint: Kecskeméti Ferencz. Az első számúnak dicséretre méltatott szerzője : Kenessei Jenő III. éves theol. A papiéletből vett elbeszélésre beérkezett egy pályamű: A kányaberki parochia „Nagy Szalonta nevezetes város" jeligével. — Beöthy Zsólt úr birálata szerint a mű compositiója nagy képzeleti frisseségről tanúskodik, a cselekmény könnyed, élénk menetű, több helyütt a figyelmet megragadó, nyelvezete tiszta, világos és szép s az egész mű kedves benyomást tesz az olvasóra ; csak az az egy hibája van szerzőjének, hogy a cselekmények megoldásában és indokolásában nem mindig következetes, nagy okozatokat kicsiny okokból származtat. Ezen hibától eltekintve, a mű érdemes a jutalomra. — Szerzője Bányai Géza. Az imára beérkezett két pályamű, egy húsvéti és