Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

1 a 1 k o z á s á t" tárja elénk. Látja itt az ország kik s minő qualiflcatiójuak a tanárok és tanitók ? Melyik osztálynak mit tanítnak ? Hány óra alatt ? Minő mellélfoglalkozásuk van ? Ez ismét nagy becsű részletezés ; továbbá a magán tanitók rendszerét ismerteti meg, a mi egészen protestáns intézmény s haszna megbecsülhetetlen. Itt is ki van tüntetve : kik magán tanitók ? Minő qualiflcatiójuak ? Hány ifjút tani'nak ? S minő javadalmuk van ? A 76—85. lapon a „Tantárgyak beosztása és a (tan) módszer" van tárgyalva, itt is kitiintetőleg, hogy az osztályok mii ? hány órán át ? mely kézikönyv szerint, és mily terjedelemben tanultak ? Rendre jőnek az 1—2—3—4—5 elemi, 1 — 2—3—4—5—6-ik közép osztály, végre az 1 és 2-ik bölcseimi osztály. Meg van nevezve minden kézikönyv, miből tanítnak, Ítélhetni róla : mily elv és irány vezérli az iskolai igazgatóságot a megválasztásban. Ezután a sikeres tanulás eszközeiként említve vannak 1., az ifjúság önképzőköre; 2., olvasóegylete és 3., a magán tanítói gyűlések új intézménye, azok célja, eszközeik és az eredmények ismertetésével. Berekeszti e részt 85 - 90. lapon a„Vizsgálatok és osztályozás" iránti tájékozás, t. i. hogy mikor kezdődnek,meddig tartanak a téli és nyári vizsgák ? Hogy megy az érettségi vizsga? Kik, mely tancsoportokból tettek vizsgát? Erettségök érdem fokozata minő? Hány vettetett vissza? Hányan s mily pályákra mennek? A vizsgákat hányan látogatták? Az összes osztályok mily érdemsorozatot kaptak ? Hány volt kitűnő ? első rendű ? Mennyi volt az ifjúság összes lélekszáma ? Hibát követnék el, ha a szerkesztőnek e fejezetek összeállítása általi úttörő munkáját érdeme szerint nem méltányolnám. A ki tudja, mily súlyt fektet ma az állam erők minden munkássági terén a szakember a statistikai számokra, mint phrasistalan igazságok megvesztegethetlen kifejezéseire, az köteles elismerni, hogy e könyv szerkesztője itt hálát érdemlő, követésre méltó munkát végzett. Sok évek, roppant irathalmazok tömkelegéből, ugy látszik, erős tanügyi szeretettől indítatva böngészte ki szerkesztő s állította elénk azokat az eredményeket, melyek a kolozsvári ev. reform, főtanoda belső életét teljesen megnyugtató színben mutatják fel. Nincsenek itt az egyes részek adattal túlterhelve, helyes érzékkel vannak mind a fő mozzanatok, mind mindenik kérdésnek épen legszükségesebb oldalai megvilágítva, s oly csoportozásban, hogy az azokból származó igazság és vezérelv azonnal kitűnik, a mi a számokkal való bánásban nagyon is gyakorlott érzékre mutat. A 91—153. lapokon levő „Alap i tvá ny o k története" cimű részt a kolozsvári ev. ref. főtanoda „Aranyk ö nyv"ének nevezhetni. Itt is úttörő, példaadó képen tűnik föl e könyv, és akik annak nyilvánosságra bocsátását eszközölték. Már maga a nem titkolódzás ténye dicséretes szabadelvűségre s férfias önerőérzetre mutat. E korszaknak is dicsőségére válik, hogy a felekezetek nem félnek erőforrásaikat föltárni. De mindenek felett büszke lehet maga a reform, hitfelekezet nemes lelkű jóltevőinek ily nagy és fényes számával. Három fejedelemné: Lorántfi Zsuzsánna, Brandenburgi Kata és Bornemisza Anna, hat fejedelem : Báthori Gábor, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György, Barcsai Ákos, I. és II. Apafi Mihály, 11. grófi nemzetség: a Teleki, Bánffi, Bethlen, Thoroczkay, Kemény, Székely, Gyulai, Lázár, Rhédei, Földvári és Kendeffiek, 8 bárói nemzetség : Bánffi, Józsika, Naláczi, Wesselényi, Dániel, Korda, Kemény és Alvincziek, számos főnemes és tanár, főrangú úrnők és papok, mondhatom, az erdélyrészi magyar aristocratia kiválóbb részének neve mind megjelen k a 118 számra menő alapitók díszes sorában. Egyik csoport a tanári állomásokat alapította meg, másik a növendékeknek adott bő alamizsnákat, némelyek szőlőt, sót, búzát, dézsmát, mások sűtő-házat cipót, bort s tanári és iskolai lakhelyeket adományoztak, sokan a német nyelvet, mások az éneket, harmadik csoportbeliek a szép irást és rajzot biztosították, egy rész a nemes, másik a szegény, harmadik az árva talentumos fiakra fordította főgondját, könyvtárt teremtettek a tanodának és könyvnyomdát, 40 szolgának szabad benlakást és élelmet biztosítottak, a templomjáró diákoknak szintén tekintélyes javaimat; a legutóbbi évben csak cipó 218 véka gabonából süttetett, árvák kaptak alapítványul 400 frtot, jutalmul zene, szépírás sat. címén 117 frt, étkezés címén magán tanitók 2280 frt, táppénzül 6000 frt, az állandó segélyezés kiilömböző címeken tett 1900 frt, a diákság összesen kapott 10,800 frt, együtt : 12,700 forintot Valóban e sok irányú, századokon át gyakorolt, nemeskeblű áldozatok ragyogó színben tűntetik föl a református vallásúak vallás, tudomány, nemzetiség és haza iránti mély érdeklődését s példás buzgóságát. Autonómiájuknak ezen nyilatkozata nagyszerű. Az önemberségéből él, és erényét,ugy mint a szűk anyagi helyzetű unitáriusok, esak e hitfelekezet követői birják és gyakorolják. Az adja nekik az önérzetet, mely minden tagjoknak ha homlokán nem, arcán vagy szavaiból bizonyosan meg látszik. Az teszi őket képessé arra, hogy saját erejökkel bármely téren jót és hasznost alkotni tudjanak. Az öntevékenység szelleme, az erős szabadság-vágy és bizonyos tekintetben dacos református jellem ez önmagára utaltatásnak, az autonómiának eredménye Azon nagy lelkű jóltevők szellemképei, kik a kolozsvári főtanodát alapították és virágzó állapotban fentartják, e könyv lapjain mintegy arany keretbe foglalva tűnnek föl a szépet és jót becsülni tudók előtt, a szerkesztő emlékük felújításával a nemzeti irodalom Pantheonába vitte e derekak nevét, hálát tanúsított a jelen nevében s hasonlóra kötelezte le utódaikat a jövő tekintetében. A 154 —165. lapon az intézet: „Lakhelyei, a termek és g y ű j t e m é n v e k" ismertetnek meg, még pedig elébb azok története, azután térfogata, a helyiségek száma, lakszobák, tantermek sat. azután, a „Gyűjte mények" és pedig a) könyvtár, b) természet! tani szertár, c) vegytani műhely és gyűjtemény, d) természetrajzi gyűjtemények,