Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-02 / 27. szám

állását mind két esetre nézve röviden, s tárgyilagosan a következőkben előadnom. Ami az elsőt illeti, legyen meggyőződve tisztelt cikkiró ur, hogy az ág. hitv. lelkészek bizony nem törik magukat az után, hogy illetéktelenül keresztelhessenek, eskethessenek vagy temethessenek, s ha megtörtént, hogy helv. hitv. felekezeten levőket kereszteltek, s eltemettek, nem azért történt, mintha ők ezáltal propagandát akarnának csinálni, hanem egyedül azért, mivel ez e vidéken, oly h lyeken, hol ág. hitv. lakosok közt olykor egy helv hitv. egyén vagy család is lakik, régi időktől fogva fennálló usus, mely hasonló köriilményok között a ref. testvéregyház lelkészei által is foganatba vétetik anélkül, hogy ez által a testvéri egyetértés valaha megzavartatott volna. Ez által, ugy hiszem, egyik sem ártja magát a másik dolgába, sőt egyik a másikon csak szívességet tesz. A másik folt sem oly setét és fekete. Tekiutsük csak a dolgot ugy mint van A n -székelyi csekély számú ág hitv. hivek iskolájukra nézve az ottani ref. atyafiakkal egyesülni, illetőleg azokhoz csatlakozni óhajtottak. Az ág. hitv. egyház e végre felajánlotta iskolaépületét a belső telekkel együtt a ref. egyház örök tulajdonául, átiratási joggá', az egyházi földekből szintén 6 holdat ajánlott fel haszonélvezetül; 4 holdat, illetőleg annak jövedelmét azonban fentartotta magának temploma tatarozására, s egyébb felekezeti célokra. A n.-székelyi ref. egyház azonban minden néven nevezendő, ág. hitv. fele kezeti birtokot saját tulajdonául áttdekkönyveztetni kivánt, s csak is ezen feltétel mellett nyilatkozott hajlandónak az egyességre, még is azon kikötéssel : hogy az ág hitv. hivek a ref. hívekkel közösen viseljenek niindennémü egyházi és iskolai terheket a nélkül, hogy ezekkel nem hogy egyenlő, de a legkissebb jogokat is gyakorolhatnák. Ily feltételeket, természetesen, az ág. hitv. egyházi hatóság el nem fogadhatott, igy „auf Gnade und Ungnade" hiveit oda nem dobhatta a ref gyülekezetnek. Vájjon, mittevő lett volna az ág. hitv. egyház ezen híveivel, ha azok, mi az ilyen egyesség mellett nagyon valószínű, előbb utóbb ismét külön válni lettek volna kénytelenek ? Nem volt-e, ez eshetőséggel szemben kötelessége arról gondoskodni, hogy azoknak felekezeti birtokuk legyen, melyen lábukat ismét megvethessék? Azonban, én nem polemizálni, hanem a tényeket csak röviden jelezni, illetőleg az u. n. setét foltokat kissé megvilágitani akartam. Szolgáljon ez nekünk intésül arra, hogy minden csekélységet, mit nem ritkán egyesek túl érzékenykedése óriási jogsérelemnek, iDterconfessionalis határvillongásnak tüntet fel, ne vigyünk mindjárt a piacra, ugy tüntetve r

el ezáltal a két testvér felekezetet — sokak örömére — mintha az egymással folytonos élethalál harcban állna. Épen a mi Tolnánk volt ez előtt néhány évvel is oly szerencsétlen, hogy az itt felmerült néhány igen csekély jelentőségű eset, mire a ft. egyházkerület asztalára került, valóságos casus belli-vé óriásodott a felekezeti túlbuzgóság értesítése következl ben, ugy, hogy ennek folytán a vészharang meghúzva, I s jellezve lőn : hogy „az ág. hitv. egyházzal a felekezeti béke veszélyben van." Es miben állt tulajdonképen az egész dolog? Kiment a vegyes küldöttség a jelzett felekezeti, s testvéri harcz e szomorú előcsatározásának színhelyére, és talált békésen együttlakó testvéreket, vagy legfeljebb egyesek magán érdekeiből támadt könnyen elintézhető vitás kérdéseket. Ebből is tehát csak az a tanúság, hogy nem jó egy kis füst látára azonnal tüzet kiáltani. Az én tollamat nem a felekezeti szűkkeblűség, hanem az igazság, — s testvéri szeretet érzete vezette Legyünk egymás iránt méltányosak, mint testvérekhez illik, s hogy jövőben hasonló interconfessionális súrlódásoknak elejét vehessük, léptessük életbe mielőbb, és mindenütt a n.-geresdi egyességet !* BAUER ADOLF. IRODALOM. Uj könyvek A franklintársulat kiadásai: * A Grant kapitány gyermekei. Irta Verne Gyula, fordittota Vértesi Arnold 1. 2. kötet, Ara — Szerző érdekes munkái közül egyike a legérdekesebbeknek ; számos és sikerült képpel van díszítve A fordítás élvezhető és elég magyaros. A „Történelmi könyvtáriból megjelent 9 füzet: 1. Széchenyi István gróf, vagy Magyarország ujjászülstése 2. Nagy Károly római császár története. 3. Columbus Kristóf. 4. V. Károly császár, vagy trónról a kolostorba. 5. XIV. Lajos, vagy Franciaország aranykora. 6. Hun utódok, vagy az avar birodalom története. E kötetek mind Aldor Imre tolla alól kerültek ki, s bár az ifjúságnak vannak ajánlva, oly kellemesen és vonzó előadással vannak irva, hogy fölnőttek is érdekkel olvashatják. Nem mondhatjuk ezt, j — bár elég ügyesen vannak szerkesztve, — a következő három kötetről: 7. B is mark, élet és jellemrajz, irta 1 Csukásy József. 8. Szt. László király élete, a legjelesebb honi történetírók felhasználásával irta Dr. Toldy László. 9. Julius Casar története, irta Vértessi Arnold. Ara egy-egy kötetnek 40 kr. * Történelmi nyelvészet. Irodalmi tisztázás, dr. Szombathy Ignáctól. Győr, Czéh Sándornál. Ara 10 kr. Mintegy válaszul szolgál a „Nyelvőr" túlszigoru támadásaira. Kár, hogy ez a válasz olyan, mely sok oldalt nyújt, ami felől szerzőt ismét jogosan lehet megtámadni. Tudományos kutatással van irva, azonban a munkának az iránya olyan, mely szerencsétlenül van választva, s az ujabb kutatások nj'omán hibásan is. * Közelebbi e.-ker. gyült'sünk — inínt közelebb emliténk — felhívta a testvér «v. e.-kerületet egy bizottság kiküldésére, s bíatoa reményűnk van, hogy az ily apró surlódá-ok ak s félreértéseknek is eleje fjg véfcjtni. Szeik.