Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-02 / 27. szám
jogosít na k a reményre, miszerint a mi halad nem marad el. Igy a dunántúli testvér-egyházkerület is végzésileg kimondá kivánatát s szándékát, miszerint határozatképes conventet akar alakítani. E szerint már egyedül a tiszántúli e.-kerület az, mely elzárkozottságában ridegen és mereven akar tovább is élni s megmaradni, a közösség s testvériség kapcsául megelégelvén a jegyzökönyvek kölcsönös megküldetését; bár belátja s érzi a convent szükséges voltát, a mi kitetszik onnan, hogy folyvást tesz által s halaszt el tárgyakat a conventre, mely azonban szerinte sem határozhat, sem intézkedhetik, csak causeriet tarthat a kijelölt tárgyak s ügyek fölött, — a mely találka után pedig majd szélylyel mehetnek a küldöttek, hogy otthon az öt kerület ötféleképen határozzon. Mi következik e szétszakadásból ? Egyik az, hogy külföldön nem tudjuk képviseltetni a magyarhoni reform, egyházat, pl. a presbyteri szerkezetű egyházak corigressusán egyházunk nem lehet képviselve; másik az, hogy megosztott erővel kettős terhet viselünk; pl. a templomi énekes könyv javítását két kerület vette munkába, megosztott szellemi erővel, de kétszeres költséggel; végre az, hogy az ugynevevezett közös ügyekben egy-egy kerület nem határozhatván, szintúgy a convent sem: senki, sehol nem képes határozni. Örvendetes jelenet az evang. két hitfelekezet egymáshoz közeledése is, a súrlódások s összeütközések megszűnteiéie s a külön gyenge anyagi erők egyesítése végett. Az elsőre alkalmat nyújt a dunántuli ág. hitv. e. kerület, melynek hivatalos megkereső átiratát szerencsém lesz a gyűlés folytán előterjeszteni. A másodikra például szolgálnak a gyöngyösi, jász-kerekegyházi, sár-szent-miklósi befejezett, s a Pécsett munkába vett egyezmények az ágost. és helv. hitvallású evangélikusok között. Midőn ezen eseményt nagy lelki örömmel emlitem föl: nem némíthatom el fájdalmas szózatomat a dunántúli ref. e.-kerület határozata fölött, mely által magát chinai fallal vonta körül, elrendelvén, hogy körében csak kebli lelkészek és káplánok választhatók papokul; sőt saját egyházmegyéit ugy elkorlátolja egymástól, hogy a lelkészválasztó gyülekezetek más mint önmegyéjökből közlelkészt ne választhassanak. Ez nagy visszahanyatlás, szűkkeblű különzárkozás, a protestantismus elveiről, a gyülekezetek jogairól, a közösség, testvériség, méltányosság és viszonyosság igényei- s követelményeiről ideiglenes megfeledkezés. Nem illet engem és minket az autonom testvérkerület ügyeibe avatkozás; nem illik nyomoznom, honnan s mi uton keletkezett ily intézkedés? de annyit bátran merek állítani, hogy ez nem származott az egyházak kebeléből; mert nem képzelek oly gyarló gyülekezetet a prot egyházban, mely maga magát megfossza . illetékes jogától s elkárhoztassa foglyul egy-egy szűk megye keretébe. Érdemesnek találnám bitrokonainkhoz átiratot küldeni, oly szellemben fogalmazottan, miszerint magunkat az egyesség, közösség, testvériségbe beajánljuk, s magunk irányában méltányosságot és viszonosságot igénylünk, reményiünk és várunk! A mi már közelebbről magunkat illet, ezonnel -1 C? 7 felmutatom s leteszem a ház asztalára a jelen gyűlés tárgyainak sorozatát, valamint az utóbbi közgyűlés jegyzőkönyvének alapján összeállított hátralékjegyzéket (scontrót), melyekből kitün, hogy rendkívül sok és fontos tárgyak kerülnek napirendre. Kitün egyszersmind, hogy a naponkénti gyűlések tartamából fenmaradt időközökben a kiuevezett bizottságoknak folytonosan kell munkálniok s az anyagot előkészitniök. Ezen bizottságok véleményes jelentéseikből s az egyházmegyék jegyzökönyveikből merítve terjesztjük elé a napitárgyakat. Italában meg kell említenem, hogy egyetemesen nehéz időket élünk; egyházaink a létért küzdenek. Az országos elemi csapások megfogyaszták az erőt, elcsüggeszték a lelkeket; népünk számban is i fogyatkozik. Siralmas például hozom fel Gerjent, mely falvastól, egyházastól pusztulóbau van, mivelhogy a felső hatóságok kellő felügyelete nélkül, autonómiájával a végveszélybe döntötte magát. Yiszont más részről igazolva lett a latin költő mondata: „Grandé doloris ingenium miserisque venit solertia rebus." Egy-egy évben alig részesültünk annyi kegyadományban, alig hozatott annyi áldozat, mint a közelebb lefolyt év tartama alatt, Az egyesek adományai között legelői is királyné ő Felsége kegyadományát vagyok szerencsés felemlíteni, ki ez évben is a gödöllői iskolás gyermekeknek újévi ajándékul 100 frtot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. Királyunk ő Felsége a sukorói egyháznak 200 frtot, a felcsuthi egyháznak is építkezési segélyül 200 frtot legkegyelmesebben adományozott. Ugyanezen egyház József főhg. ő Fensége által 100 frt kegyadományban részesíttetett. A kalocsai nm. érseki urodalom kegyelmes jó indulata