Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

ját eladta, így saját zsebe egyiknek sem károsodott és a száz forintot az egyháznak kifizették. Ugyan ezen visitatióban történt az is, hogy a fe­le d i tanitót megverte az iskolában egy szüle, melyet ez érzékenyen panaszolva följelentett ugyan csak Sz. S. visitátor úrnak és kérte, hogy eszközölje ezen goromba szüle méltó büntetését. A verekedő szüle a presbyterium eleibe hivatott, és midőn elkövetett hibáját nem tagadta, a visitátor úr így szólt a helység birájához : biró Uram, rendeljen ide mindjárt a faluból egy embert, ki ezen goromba vere­kedő szülét a szolgabiróhoz elkíséri; addig én majd egy levelet irok a szolgabíró urnák, hogy ezen embert bün­tesse meg példásan, hogy másszor ismét ne legyen kedve a tanitót megverni. Az ember elkezdett menyre földre rimánkodni, hogy inkább büntessék itthon a hogy akarják, tegyen vele a tisztelendő visitátor ur a mit tetszik, csak a szol­gabíró úrhoz ne küldje, mert inkább a Rimába ugrik. Ezen szívből fakadt rimánkodásra aztán, egy kis tana­kodás után, kiküldte a visitátor ur a helység bíráját, és a verekedő szülére 12-őt csapatott az iskola udvarán. A szüle ezek után bement Sz. S. úrhoz, megáldo­gatta nagy kegyesen azon jóságáért, hogy őt a szolga­bíró úrhoz nem küldte, hanem itthon kaphatta ki tisz­tességesen azt a 12-őt, a mi szolgabíró urnái bizonyo­san 24 lett volna. Nem tudom más visitátor ur ezen esetben és ha­sonló körülmények közt különben cselekedett volna-e ? Ezen példákat csak azért soroltam itt elő, hogy mind ezekből nyilván kitűnjék, hogy a „Cánonica visi­tatió"-nak még van sok helyeken tekintélye és hatása a köznép előtt, ha az áthatva küldetése magasztos cél­jától, nem felületesen, nem mint adóexecutio: de jó kedv­vel és erélyesen jár el hivatalos kötelességében, mondom, azért hoztam elő ezen példákat, hogy kitűnjék belőle, hogy a mit a helybeli lelkész magától ki nem vihetne egyházában, vagy ha ki vinne is, de legtöbb esetben csak nyugalma és csendessége fölzavarásával : azt a „Cánonica visitatió" ha a helybeli lelkész által, mint ki egyedül ismerheti a viszonyokat, a helyi körülményeket, előre elkészíttetik a fontosabb ügyek mikénti kivitelére: minden utókövetkezés nélkül könyebben ki vívhatja és a legbonyolodottabb ügyet is rövidebb uton elintézheti, mint igen sok esetben maga a helybeli lelkész. Miért történik sokszor olyan forma baklövés, hogy a „Cánonica visitatió" igen kiemel és megdicsér valamely iskolát, a körlátogatóság pedig ugyan azt keményen meg­róvja beadott relatiójában. Azért, mert amaz nem men­vén be személyesen az iskolába, csak hallomásból vett tudomást a presbyteriumtól az iskola szellemi állásáról ; midőn emez, személyesen jelenvén meg azon iskolában, maga merített tapasztalást és meggyőződést az iskola valódi előhaladásáról , avagy hanyatlásáról. Tudunk ugyan ennek ellenkezőjét is, nem régen történt, hogy egy fiatal tanitó nagyobb egyházba nyervén meghívást, az esperes ur szemére vetette a tanítónak, hogy igen rosz iskolája van, az egyházlátogatók által keményen meg van róva, hogy nem szeret tanitani. A tanitó mentette magát minden módon, ígérte, hogy ennek ellenkezőjét befogja bizonyítani Azért elment a körlel­kész úrhoz és tőle kivette a pálnapi iskolai relátiót; melyből az esperes ur nagy ámulatára a legjobb relátio tündöklött ki. És nem is gondolná a nyájas olvasó kinek részén keresse itt a lappangó igazságot . . . ? Nagyra tudom azért becsülni egyházmegyénkben t. Szentpéteri S. urat, ki soha sem mulasztja el, mint egyházlátogató, hogy járásában a helybeli iskolákat sze­mélyesen is meg ne látogassa. Tiszteli is aztán a helybeli elöljáróság és nem győzi elhalmazni magasztaló dicséreteivel e kivételes eljárásá­ért s az iskolaügyek iránti mély érdeklődéseért és szen­vedélyes buzgalmáért. De hogy hosszas ne legyek nyujtsuk oda az elitélt „Cánonica visitatió-" nak elismerésünk béke olajágát, azon nyilatkozattal, hogy őseink ezen régi intézménye, még korunkban is sok jót és üdvös dolgot kivihet és eszközölhet a nép között; csak ferde kinövéseit és fattyú hajtásait nyesegessük le; a száraz galyakat róla melyek életnedvét elszívják, tisztogassuk le; hogy igy meg­ujulva tegye évről évre hasznos és üdvös munkáját s töltse be hiven és lelkiismeretesen a szent egyházunk ja­vára és isten dicsőségére magasztos hivatását és rendel­tetését. Megkell tehát szüntetni természetesen a vissza­élések és rendetlenségek botrányos halmazát, milyenek többek között az „áldomások" cim alatt tett nem mér­sékelt kiadások, melyeket többnyire az ingyen szolgáló egyházi elöljárók fogyasztanak el az egyház bajában, az egyház kontójára. De itt ismét nagy a bökkenő és komoly megfon­tolást igényel az egész dolog, mielőtt a szokásos áldo­másokat talán egészen lerombolnánk. Mert mióta a falusi biró és hites társai felsőbb rendeletből, fizetést kapnak a községektől: azóta az egyházgondnoka is fizetést kö­vetel és nem akarja mint eddig csak puszta becsületért és Istenért szolgálni az egyházat, és ha az áldomásokat teljesen megszüntetjük, azt mondja erre falun a presbyter uram: biz én akkor nem szolgálok, mert nekem ugy sincs egyébb fizetésem. De meg, ha valami jótékony célt akarunk elérni vagy az egyházban nagyobbszerű építkezése ket ki vinni s általában egyházi és vallásos életünkbe szélesebb re­formokat alkalmazni: a mi falusi előljár óink nem köny­nyen szavaznak meg és határoznak el nagyobb mérvű s költségesebb építkezést, vagy akármely munka és terv keresztül vitelét: ha csak egy kis szentlelket nem vesznek először be, melyre azután egy kicsit jobban ne­ki buzdulnak és lelkesülnek s ekkor már megszavaz és elhatároz mindent, mit csak indítvány képen eleikbe társz ; különben pünkösd előtti tanitváayok maradnak. Építsünk azért és javítsunk; de csak mérsékelve irtsunk és romboljunk SiMON S. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom