Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-06-18 / 25. szám
ját eladta, így saját zsebe egyiknek sem károsodott és a száz forintot az egyháznak kifizették. Ugyan ezen visitatióban történt az is, hogy a fele d i tanitót megverte az iskolában egy szüle, melyet ez érzékenyen panaszolva följelentett ugyan csak Sz. S. visitátor úrnak és kérte, hogy eszközölje ezen goromba szüle méltó büntetését. A verekedő szüle a presbyterium eleibe hivatott, és midőn elkövetett hibáját nem tagadta, a visitátor úr így szólt a helység birájához : biró Uram, rendeljen ide mindjárt a faluból egy embert, ki ezen goromba verekedő szülét a szolgabiróhoz elkíséri; addig én majd egy levelet irok a szolgabíró urnák, hogy ezen embert büntesse meg példásan, hogy másszor ismét ne legyen kedve a tanitót megverni. Az ember elkezdett menyre földre rimánkodni, hogy inkább büntessék itthon a hogy akarják, tegyen vele a tisztelendő visitátor ur a mit tetszik, csak a szolgabíró úrhoz ne küldje, mert inkább a Rimába ugrik. Ezen szívből fakadt rimánkodásra aztán, egy kis tanakodás után, kiküldte a visitátor ur a helység bíráját, és a verekedő szülére 12-őt csapatott az iskola udvarán. A szüle ezek után bement Sz. S. úrhoz, megáldogatta nagy kegyesen azon jóságáért, hogy őt a szolgabíró úrhoz nem küldte, hanem itthon kaphatta ki tisztességesen azt a 12-őt, a mi szolgabíró urnái bizonyosan 24 lett volna. Nem tudom más visitátor ur ezen esetben és hasonló körülmények közt különben cselekedett volna-e ? Ezen példákat csak azért soroltam itt elő, hogy mind ezekből nyilván kitűnjék, hogy a „Cánonica visitatió"-nak még van sok helyeken tekintélye és hatása a köznép előtt, ha az áthatva küldetése magasztos céljától, nem felületesen, nem mint adóexecutio: de jó kedvvel és erélyesen jár el hivatalos kötelességében, mondom, azért hoztam elő ezen példákat, hogy kitűnjék belőle, hogy a mit a helybeli lelkész magától ki nem vihetne egyházában, vagy ha ki vinne is, de legtöbb esetben csak nyugalma és csendessége fölzavarásával : azt a „Cánonica visitatió" ha a helybeli lelkész által, mint ki egyedül ismerheti a viszonyokat, a helyi körülményeket, előre elkészíttetik a fontosabb ügyek mikénti kivitelére: minden utókövetkezés nélkül könyebben ki vívhatja és a legbonyolodottabb ügyet is rövidebb uton elintézheti, mint igen sok esetben maga a helybeli lelkész. Miért történik sokszor olyan forma baklövés, hogy a „Cánonica visitatió" igen kiemel és megdicsér valamely iskolát, a körlátogatóság pedig ugyan azt keményen megróvja beadott relatiójában. Azért, mert amaz nem menvén be személyesen az iskolába, csak hallomásból vett tudomást a presbyteriumtól az iskola szellemi állásáról ; midőn emez, személyesen jelenvén meg azon iskolában, maga merített tapasztalást és meggyőződést az iskola valódi előhaladásáról , avagy hanyatlásáról. Tudunk ugyan ennek ellenkezőjét is, nem régen történt, hogy egy fiatal tanitó nagyobb egyházba nyervén meghívást, az esperes ur szemére vetette a tanítónak, hogy igen rosz iskolája van, az egyházlátogatók által keményen meg van róva, hogy nem szeret tanitani. A tanitó mentette magát minden módon, ígérte, hogy ennek ellenkezőjét befogja bizonyítani Azért elment a körlelkész úrhoz és tőle kivette a pálnapi iskolai relátiót; melyből az esperes ur nagy ámulatára a legjobb relátio tündöklött ki. És nem is gondolná a nyájas olvasó kinek részén keresse itt a lappangó igazságot . . . ? Nagyra tudom azért becsülni egyházmegyénkben t. Szentpéteri S. urat, ki soha sem mulasztja el, mint egyházlátogató, hogy járásában a helybeli iskolákat személyesen is meg ne látogassa. Tiszteli is aztán a helybeli elöljáróság és nem győzi elhalmazni magasztaló dicséreteivel e kivételes eljárásáért s az iskolaügyek iránti mély érdeklődéseért és szenvedélyes buzgalmáért. De hogy hosszas ne legyek nyujtsuk oda az elitélt „Cánonica visitatió-" nak elismerésünk béke olajágát, azon nyilatkozattal, hogy őseink ezen régi intézménye, még korunkban is sok jót és üdvös dolgot kivihet és eszközölhet a nép között; csak ferde kinövéseit és fattyú hajtásait nyesegessük le; a száraz galyakat róla melyek életnedvét elszívják, tisztogassuk le; hogy igy megujulva tegye évről évre hasznos és üdvös munkáját s töltse be hiven és lelkiismeretesen a szent egyházunk javára és isten dicsőségére magasztos hivatását és rendeltetését. Megkell tehát szüntetni természetesen a visszaélések és rendetlenségek botrányos halmazát, milyenek többek között az „áldomások" cim alatt tett nem mérsékelt kiadások, melyeket többnyire az ingyen szolgáló egyházi elöljárók fogyasztanak el az egyház bajában, az egyház kontójára. De itt ismét nagy a bökkenő és komoly megfontolást igényel az egész dolog, mielőtt a szokásos áldomásokat talán egészen lerombolnánk. Mert mióta a falusi biró és hites társai felsőbb rendeletből, fizetést kapnak a községektől: azóta az egyházgondnoka is fizetést követel és nem akarja mint eddig csak puszta becsületért és Istenért szolgálni az egyházat, és ha az áldomásokat teljesen megszüntetjük, azt mondja erre falun a presbyter uram: biz én akkor nem szolgálok, mert nekem ugy sincs egyébb fizetésem. De meg, ha valami jótékony célt akarunk elérni vagy az egyházban nagyobbszerű építkezése ket ki vinni s általában egyházi és vallásos életünkbe szélesebb reformokat alkalmazni: a mi falusi előljár óink nem könynyen szavaznak meg és határoznak el nagyobb mérvű s költségesebb építkezést, vagy akármely munka és terv keresztül vitelét: ha csak egy kis szentlelket nem vesznek először be, melyre azután egy kicsit jobban neki buzdulnak és lelkesülnek s ekkor már megszavaz és elhatároz mindent, mit csak indítvány képen eleikbe társz ; különben pünkösd előtti tanitváayok maradnak. Építsünk azért és javítsunk; de csak mérsékelve irtsunk és romboljunk SiMON S. lelkész.