Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

Ott a zivataros korszak elmúlt a nélkül, hogy az egyház csak észre vehető kárt is szenvedett volna ; sőt Kjszak-Amerikában épen ez időben küzdötték ki ama dicső szabadságot, melynek arany kalászait még most is folyvást szedi, Angol országban pedig ez idő folytán született meg a biblia - terjesztő társulat nemes eszméje s lett valósággal is életbe léptetve, a pogányok közötti hittórités nagy munkájával egyetemben. Németországban is csak hamar fel ismerték a haszontalan fát, mielőtt keserű gyümölcseivel az egyház egész veteményes kertjót elözönlötte volna, s kezdték ágait nyesegetni nemes galyakkal beoltogatni. S ha még vannak is az egyház fájának itt ott sárguló, penészes levelű galyai, de minden jelek oda mutatnak, hogy a nedvkeringós eleven s a hü kertészi kezek szaporodnak ; a józan hitélet meg kezdte ott is komolyan a harcot a hitetlenség ellen és semmi kétségünk sem lehet, hogy nem messze már az idő, midőn a prot. egyház sz. ügye teljes diadalra jutandott. Az emberi bölcsesógnek a mult században megindított ezen romboló árja azonban sokkal mélyebbre hatott s maradandóbb károkat okozott honi prot. egyház híveink vallás-erkölcsi életóben, mint másutt tán bárhol. Ifjaink ugyan is a mult század végén a külhoni egyetemeket látogatva, egyházunkba is át ültették ama selejtes rationalismust; még pedig nem csak a gyülekezeti szószékekről hirdetve a híveknek az uj emberi bölcseséget, hanem theologiai intézeteink tanszékein is meghonosították azt; a német országi egyetemeken soha ki nem aludt elevenen pezsgő tudományos élet nélkül. Nekünk akkori időben még- nem hogy egy egyházi sajtónk, de profáa irodalmi termékeink sem voltak, s igy nem állhatott elő ama szellemi harc, mely élónk mozgásaival az 1792—96-ik évben nagyobbára megszüntetett külső nyomatás következtében lecsendesült vallásos élet hullámait folyton mozgásba tartotta volna. A régi hit erős oszlopok kidüledeztek egymásután s helyükbe állítottak a szúette puha fatámaszok. Hozzá jött ehez még azon káros intézkedése a buzgó cath. Ferencz császárnak, hogy felállítva a a bécsi prot. facultást, ifjainknak a külföldi egyetemek látogatását betiltotta, vagy legalább igen meg nehezítette. Ezen facultás pedig kormányi censura alávetett fasciculusaival, a bölcsészi kathedrák teljes hiányával, az oda gyűlt theol. ifjakban s candidatusainkban, kik itthon is már a selejtes rationalismus száraz mezején nevelkedtek fel, bizon semmi lelkesülést hivatásuk, semmi ösztönt az önálló tudományos vizsgálódás ós legkevósbó szeretetet saját egyházuk iránt kelteni nem tudott. Beteljesedett azután nálunk is ama latin közmondás igazsága: „a capite foetet pisc's!" A lelkészek rágódtak szószékeiken a lapos rationalismus száraz csontjain, s hallgatóikat is azzal tractálták ; hirdettek oly morált, mely néma hitnek talaján nevelkedett, s ha megunták az örökös erkölcsi leckóztetóst, tartottak előadást a hasznos barom-tenyésztésről, a himlő oltás célszerűségéről, a burgonya mivelósről s több ily ópületes dolgokról, melyekről egyik-másik hallgatójok tán jobban praelegálhatott volna, mint azt ők tehfettók. Hivatásuk iránt lelkesülni s annak szépségét méltányolni nem tudva, nem törődtek az egyes egyháztagok lelki állapotával sem, mind jobban elhitetvén magukkal azt, hogy hivataluknak már tökéletesen eleget tettek, ha vasárnaponként egy-egy beszédet tartottak, ha bár alvó gyülekezet előtt is ; s igy utóbb működésük sikertelenségét látva, elviselhetetlen teher lett nekik hivataluk s ímmel-ámmal végezték opus operatumként szorosan vett hivatalos teendőiket is. Az egyház érdekében nem mozdították meg csak is ujjukat sem, hanem pihentek az ősök által ültetett fának árnyékában. Legfeljebb, ha egyik másik bele vetó magát az akkori izgalmas politikai élet hullámai közé, honnét bizon nem ritkán ugyan sárosan hozta ki reverendáját. Yagy hát mit tett honi ev. egyházunkban, vagy csak egyházmegyénkben is a lelkészi kar a forradalom előtti 2—3 évtizedben, a mi vallási buzgóságáról, egyháza iránti lelkesültségéről tanúskodhatnék? E század elején még legalább felállította az esp. gymnazíumot, adott ki esp. kátét, énekeskönyvet, melyeken ugyan már nagyon meg érzik a hit élet kialvó fáklyájának füst szaga, de azért hát mégis tettek valamit; de a 30 —40-es években, mélyen aludtak nálunk a Sión őrei. — S a milyenek voltak a lelkészek, olyanok lettek a néptanítók is: hitetlenek, vallásgunjolók, a papok ellen agyarkodók s irigykedők, a neveléssel nem törődök, anyagi haszon után leselkedők, az egészséges lelki tápláléktól undorodók stb. mint azt közülük akár hányan tapasztalásból is megismerni elég szerencsétlenek voltak. S hogy ily lelki vezérek mellett a nép is el egyháziatlanodott , elanyagiasodott, sőt erkölcstelenedett, ki