Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

azon kora, melyben korbács nélkül is, csupán az igazság, az örök eszmék hirdetése által is betölthetjük lelkipásztori tisztünket, és a nekünk adatott tehetség és munkör mértékéhez képest kellő sikerrel működhetünk azon, hogy a világszellem ne tűrje ábrázatán a szennyet, hogy a mai romlott, megmételyezett társadalom átalakuljon. FARKAS JÓZSEF. T C Könyvismertetés. Egyházi beszédek. Irta Szilády János, feketehegyi reform, lelkész. Második füzet. Budapesten, Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedése. 1876. Két éve mult épen, hogy Szilády János egyházi beszédeinek első füzetét e lapok hasábjain ismertettem. Nem közönséges tehetségnek neveztem szerzőjüket, talán szokatlan melegséggel is szóltam müveiről, s végül óhajtásomat fejeztem ki, vajha a czimlapon az „első füzet" kifejezésben tett Ígéretet mielőbb a másodiknak megjelenése váltsa be. Kétszeres okom van örvendeni, hogy ez óhajtásom aránylag elég rövid idő, alig két év leforgása után teljesült; örvendek azért, mert egyházi irodalmunk gyarapodása e kötet; s örvendek azért is, mert az első füzetnek, némelyek előtt egy kezdő első fellépése irányában tán túlzottnak látszó dicséretét e második füzet teljesen igazolja. Az e kötetben adott huszonnégy predikáczió s két esketési beszéd valószínűleg mind ez utóbbi két év szüleménye; s bár egészen rendén van, hogy fiatal lelkész és prédikátor folyvást dolgozzék s mindig uj munkával álljon hallgatói elé, még is nem mindennapi szorgalom és tehetség, tanulmány és termékenység jele, két rövid év barázdáiból ennyi kévét tudni felmutatni összegyűjtve és keresztekbe rakva. Kivált ha figyelmes átolvasás s lelkiismeretes bírálat után ki• mondhatjuk, hogy e második kötet teljesen méltó az elsőhöz s az az által felköltött nagyobb várakozáshoz ; mert a benne foglalt beszédek közt egyetlen egy sincs, mely a köznapiság s középszerűség csekély színvonalán állana, mely egy vagy más tekintetben, — sőt több közülök minden tekintetben — igazán jeles ne volna. Szilády e második kötetében ugyanazokkal a jelességekkel ragadja meg figyelmünket, melyeket az első kötet ismertetésekor méltányoltam. Nem közönséges behatolás a biblia szellemébe, s mély és őszinte vallásos érzés, világi és különösen történelmi tanulmánynyal, s ember-és világismerettel párosulva, eleven érzék az irodalmi sőt költői nyelv és formák iránt, a homiletikai formák s szabályok tiszteletével; meleg képzelődés, erős érzés, felvilágosult gondolkodás s a mellett vallásos zamat és kenet : oly tulajdonok, melyek egyesülése biztosítja az egyházi szónok hatását a legmiveltebb s a kevésbbé mivelt hallgatóra egyaránt. A szerző maga sem titkolja élőbeszédében, hogy igyekezett beszédeinek kedveitető alakot, általános irodalmi érdekességet s értéket adni; s helyes apintattal mondja, bogy bár falusi predikáczióiban a stylus elválhatatlanul velők jár tárgyaikkal, irányokkal, de annak erőltetett leszállítására népünk nem szorul. E sorok írója is tapasztalta , különböző miveltségi fokon álló gyülekezetekben szolgálván egymás után, hogy városi vagy falusi népünknek, igen kevés különbséggel, ugyanegykép kell prédikálni, s ha a biblia, gyenge tej italával táplálja a kisdedek értelmét, s kimeríthetetlen anyagot ad a bölcsek mély élméjü vizsgálatainak ; predikáczióinknak is azon kell lenniök, hogy az eszmék magas röptét, az érzések egyszerűségével párosítva, elfogadhatók legyenek mindenki által. Szerzőnk különös szerencsével jár ez ösvényen ; nem száraz és nem sekélyes soha: ad elég gondolkodási anyagot, de nem terheli túl hallgatóit formulákkal. Az első kötet ismertetésében inkább a szerző általános jellemzésénél maradtam s keveset szóltam részletesen az egyes dolgozatokról. Ha ez utat követném, most is, csak ismételnem kellene az első kötetről elmondottakat. A helyett inkább az egyes beszédekről akarom most, ha csak töredékesen s futólag is, közölni észrevételeimet. A kötetet az a lelkészavatási beszéd (I) nyitja meg, melyet a szerző 1874-ben, a dunamelléki egyházkerület közgyűlése alkalmával a pesti templomban tartott az uj lelkészek felavatásakor. A beszéd jól választott alapigéje, felette egyszerű szerkezete, a méltatlan igehirdetők különböző fajait erőteljesen rajzoló vonásai, a befejezés melegsége, buzditó hangja: valamint akkor emlékezünk, nagy hatást tettek az ünnepélyi hallgatóságra, ugy olvasva sem maradhatnak hatás nélkül, különösen fiatal lelkészekre. Ha e beszédet a vele rokontárgyuak és szelleműek csoportjának mint egy előhangjául tekintjük, a gyűjteménynek még négy darabját sorozhatjuk abba a csoportba : a X., XXII., XXIII és XXIV. számuakat. A X. számú (Pünköstkor) a helyett hogy a pünkösti csoda, a szent lélek kitöltésének mennyei jelenése rejtelmeibe mélyedne el, a szent lélek s az általa vezérlett apostolok munkájával a gúnyolódó és kételkedő gonosz lelket állítja szembe, szájába adván a Mikeás próféta szavait (II. 7.) „avagy az Úr 'lelkének cselekedetei-e ezek, a melyeket ti cselekesztek ?u

Merészen választott textus, de a kivitel után azt mondjuk : szintoly szerencsésen is. A keresztyén egyház két ezer éves életének tévedéseit, küzdelmeit festi le, s egy élesen bíráló pillantást vet a jelenre.