Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-11 / 24. szám

ón számotokra, ez nem a gonosztól származik, ez attól származik, ki minket nem azért koronázott meg oly dicsőséggel, hogy isteni adományait megvessük és eldobjuk. Az ember fél állat, fél angyal. Adjuk az angyalnak át az uralmat, az állatnak a szolgaságot ! A melyek szerelmetesek, a melyek jóhírüek. És ez sok. Ez szelidség és jóindulatüság, sególykószség és előzékenység, türelmesség és irgalmasság; ez szeretet. Vallástok legyen szerelmetes az ő nyilatkozatában és ilyen akkor lesz, ha az valóban vallás. Ha bensőleg érezzük azon szoros köteléket, mely minket a legfelsőbb szeretettel köt össze, akkor az nem is lehet másként. Tehát nem azon ügynevezett vallásos emberekről beszélek, a kik igen kemények ós igen élesek, de a dolog lényegét véve oly mélyen erkölcstelenek. Nem mondom én, hogy ők nem vallásosak, de annyi bizonyos, hogy nem olyan értelemben vallásosak, mint a minőben Jézus volt. Viseljék bár a keresztyén nevezetet, a név itt nem elegendő, maga a dolog hiányzik. Legyen szerelmetes a ti vallástok, teremjen az mosolyt ajkatokra, hálát szivetekbe, csaljon ki egy könnyet szemeitekből. Ez nem lágymelegség, sem lanyha fejbólingatás, mely a szeretetet arra kényszeríti, hogy a szent béke kedvéért szent kötelességeket mulaszszon el, és kezet tegyen az ajkakra akkor, midőn az igazság egy kissé keményen hangoznék ! Nem kell azért nyersnek lenni, hogy igazak akarunk lenni. Van oly faja a finomságnak, melyet egyenes igazságszeretettel lehet párosítani. Egy erőteljes igaz szó mindig megtalálja a maga jó helyét. Szerelmetes és jóhirü! Szer ! Hall! mily viszás hangokat lehet hallani! Széttépett és szétoszlott társadalom, birvágy, bizalmatlanság, becsvágy, viszály az elsőségért, kardok csörömpölése, kemény, nyers, visitó kiáltozások kereszttüze! felbomlott összhang, népek és népek között, állam és egyház között, házastársak között. És mégis mindenfelé éneklik : mily gyönyörűséges dolog az, hogy ugyanazon ház gyermekei mint testvérek laknak együtt. Haj ! mit ér az ajkak éneke, ha az élet azt meghazudtolja. Szerelmes ós jóhirü! Távol áll a jóhirtől vagy a jó hangzástól azon hangzavar, melyet a mérsókletlenség által élesítve hallunk orditva az utcákon ós a nyilvános helyeken, s melyek az ifjú szív tisztaságát beszennyezik. A bűnnek hangzavarja, mely élesen és fülsértőleg kiáltja tele azon teremtést, hol tisztaságnak és szeretetnek kelLne az életzsoltárt zengedezni! A bűnnek hangzavarja ! Oh mikor leszesz te megszüntetve ? Akkor majd, a midőn Jézus szelleme helyreállította az összhangot szív és élet között s erőt adott az embernek arra, hogy ember legyen. A ki ebben közre akar működni, nyissa fel szívét annak behatása előtt. A társadalomnak szüksége van a szeretet szeretetteljes mintaképére. — Akarjátok-e adni azt, amit kiván ? Nyom-e az előttetek valamit a latban? Tudjátok meg, hogy az nem lesz háládatlan ? Sokra becsülitek azt? tudjátok meg, hogy működóstek annál áldásosabb lesz! Legyen az reátok nézve minden, ha azt akarjátok, hogy a béke istene legyen veletek! Amen. KÁLOSI LIPÓT. Falusi tapasztalatokin. Megvallom, egy kissé kijöttem a kerék vágásból, midőn a II. cikkre meg a „ gonosz-világ "-ra tett megjegyzést e lapok tisztelt főmunkatársától olvastam. Nem épen azért, mintha a történelemből felhozott erős adatok megtántoritottak volna a mindennapi élet-tapasztalat által megerősített meggyőződéseimben; hanem azért, mert elégnek tartom már a felhozott példákat; ezen harmadik cikkben pedig, s talán lehet hogy még egy negyedikben is, egy kissé a papokra, esperesekre, trac tusokra is, — maiora nom canam — rá akartam teríteni a vizes lepedőt! Azokra a papokra kik vagy hanyagságból , nagy félelemből egyházaik ügyeit nem vezetik lelkiismeretesen, a gonoszokkal nem mernek szembe szállni, hasból prédikálnak, a cura partoralis terra incognita előttük, anyakönyv-vezetés, jegyző könyvek, statutumok sat.-nál kisebb gondjuk is nagyobb; — azokra az esperesekre és tractusokra, kik a papokat kegyetlenül meg nem examinálják a lelkészi hivatal hanyag viteleért, vagy ha félsz-ből történik a hátramaradás, nem erősitik, támogatják eléggé., a gondnokoks presbyteriumoktól kemény számadást nem kérnek az egyházak anyagi hogyléte felől, stb. Igy már, hogy Farkas József ur kegyeskedett ránk j egyezni, kénytelen leszek én is egyet-mást elmondani. Tehát „eppur si muove" ? „mégis csak azoknak van igazuk, a kik a lelkészi hivatalt a maga eszményi alakjában, s a mai modern viszonyok által kiszabott helyzetében fogják fel." Nem tudom ki, miként gondolkozik a lelkipásztorkodásról, különösen olyan helyzetben, midőn távolról sincs alkalma tapasztalásból győződni meg a sok aj-bajról, mivel egy lelkésznek vesződni kell, olyan lelkészt értek, ki egyházában, templomában szigorú rendet, és pontos számadást kiván létre hozni, a ki az elfertelmesedett erkölcsi életet, ha javítani nem lehet is, de legalább vissza rettenteni akarja; de azt én tapasztalásból mondhatom, hogy erre a puszta^ szó-fegyver, a puszta prédikálás nem lehet elégséges. Es hogy sohasem is volt elégséges, mind az evangelium, mind a történelem tanúsítja. Jézus kezében ott volt a szó fegyvere, a szelid oktatásé, a felülmúlhatatlan példázatoké, osztán ott volt a kemény szó, a melylyel a gonosa és elfajult nemzetséghez szóllott, ott volt a harag, a szent felgerjedés, ott 47*