Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-04 / 23. szám

magát a szellem által engedte vezettetni. Olyan, a ki tiszta tudatával birt azon szoros köteléknek, mely őt a végetlennel összekötötte, s a kinek épen ezen tudat volt iránytűje és kormányzója. Őszinte az ő kedélye, tiszta az ő szelleme, és élete az isteni aka­rat nyilvánulása. Ez azon legtisztábbnak volt akarata, kit ő cselekedeteiben tükröztetett vissza, ez azon legfőbb szeretete, a ki az ő tetteiből beszól, az Atya képe volt az, mit ő magán hordozott. Ura mindig az ő jobb énje volt, az Isten egészen áthatotta az ő lényét. Hű és szelid, erőteljes és állhatatos, mindig munkásán hordozva szívében embertársainak érdekeit és vállain keresztjét, tiszta és szeretetteljes, azért élve, hogy jó legyen és jót tegyen. A ki tehát ilyen, menjen a társasági élet terére! Igy nyilatkozzék az ő vallása ! (Vége köv.) Eljárásunk egyházbéri tartozásaink rányában. A járványos kórnak, az egyházbéri hátralékok felekezet különbség nélkül túlságos fölszaporodásának okait vizsgálgatva, úgy találtam, hogy annak nem kis lendületet adott évtizedeken keresztül a kiszolgált kato­nák azon téves állitása, miszerint ők mindennemű adó­mentességről biztosíttatva bocsáttattak haza ezredjeik tisztjei által. Évtizedeken keresztül több száz ily kiszol­gált katona nagy mérvben mételyezte a négy ezer lélek­számot meghaladó gyülekezetemet, és már hat ezer forintra rúgott volt az egyházbéri hátralékok összege. Az egyházlátogatóság tanácsa ebből állott : irjon a presbyterium az esperesnek, hogy egy század katona­ságot küldessen az egyházbéri tartozások behajtására. Példák már voltak előttünk más egyházakban jó siker­rel, de e tanácsot presbyteriumunk .nem fogadta el, nem akarván a nép ingerültségét provokálni. Egyházmegyénk dévaványai közgyűlése jegyző­könyvének 62-dik száma igen helyesen és igen bölcsen az egyes egyházak belügyének mondja ki az egyházbé­rek beszedése fölötti intézkedést : „Olvastatott — ugy mond — Vári Szabó Sámuel t.-földvári lelkész urnák közgyűlésünkhöz beterjesztett indítványa, mely szerint, valamint az egyházak lelkészei, ugy azok gondnokai is csak azon egyháztagok által választassanak, kik minden egyházi terhet a megelőző egyházi év végéig teljesen lefizették, veszélyes levén az egyház anyagi vezéreinek a gondnokoknak választását hátralékos egyháztagokra bizni; kéri egyszersmind indítványozó lelkész ur egy­házmegyei közgyűlésünket arra, hogy a ft. egyházkerü­leten indítványba tegye kimondását annak : miszerint az egyházi adók s terhek letisztázása mindenkor lényeges föltétele az egyháztagok választási jogának. Egyházme­gyei közgyűlésünk (ez a határozat) nem érzi magát hivatva a választási jog megszoritását a ft. egyházkerü­leti közgyűlésen indítványozni. Egyébiránt a gondnok­választás joga minden egyháznak tisztán belügye levén, ha az eddigi választási módozat megváltoztatását helji szükségek s indokok igényelnék : az egyházi népgyűlés a célra vezető változtatást közakarattal megtenni jogo­sítva van." Uram teremtőm — ezt súgta egy belső szózat — mit fog egykor egyházam történelme rólam följegyezni, ha ennyire sőt mindig odább engedem csenevészni egy­házam anyagi állapotát ?! Ha az egyházbéri hátralékok behajtója szerepére egy magam vállalkozom, láttam, ez nem lelkészhez való, igen tövises útra lépek fájós sebe­ket bolygatok; más részről talán holtom után, pedig már csak egy lépés választ el attól, fölfogják és méltányolják, ha a tetemes hátralöki összeget lehetőleg let sztáztatván, egyházam anyagi jólétét rendes kerékvágásba hoztam. Közbevetőleg szabadjon megemlíteni, miszerint több mint egy negyed századdal ez előtt egyházbéri könyvecs­kéket nyomattam, hogy évről évre mindenki igazolhassa magát pontos fizetéséről, s egyszersmind hátralékára emlékeztessék a folytonosan kezüknél levő párbéri köny­vecskéjükbe tekintés által. Az én presbyteriumom elfogadta — mint egyház­megyénk is utóbb belügynek tekinté — hogy a lelkészi hivatal tiltva legyen a hátralékosoknak fungálni, külö­nösen esketni. Ez valóságos császármetszés, gondolná valaki, és scandalum. Ámde a szabály végrehajtójának belátása mérsékelje a szabály túlszigorát. A nemesketésnek csak hirére is az első őszön, illetőleg farsangban épen egy ezer forint hátralék tisztáztatott le a hat ezerből. Ekkor a gondnoki számadás meghallására — mert a presbyte­rium vizsgálja azt — népgyűlést tartottam, behozott szokás szerint a templomban, és az ily módon letisztá­zott egy ezer forint hátralék hallására egyhangú öröm­mel kimondatott határozatilag: hogy ha mi fizettünk, fizessen más is, és nem kell esketni. Ennek következésében az egyházbéri könyvecskék címlapjára rávezettetett a népgyűlés általi letiltatása a lelkészi hivatalnak. A lelkészi hivatal holtiglanos, a gondnoki több­nyire évenként változó. Nem a lelkész dolga és baja hát a hátralékosokkal végezni, hanem a gondnoké. A gondnok ad nyugtát a hátialékos házasuló feleknek, és a lelkész e nyugtára eskethet. Jegyezzük meg jól: csak az első év volt nehéz, már a másodikban mindenki előre számítva gondoskodott fia vagy leánya szerencséje aka­dályainak elhárításáról; de jegyezzük meg jól azt is, hogy a hol a lelkész vagy gondnok a fizetési képtelen­séget látja, megelégednek a hátralékokról veendő sza­bályszerű adóslevéllel is, és egyházi hátralékok nem fizetése miatt egyetlen egy házasság sem fog, nem szabad megsemmisülnie. De az az adóslevél hegyes ösztön a hátralék letisztázására. Nem hiányoznak példák, hogy a házásuló felek között egyik a másiknak egyházbéri hát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom