Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-04 / 23. szám

magát a szellem által engedte vezettetni. Olyan, a ki tiszta tudatával birt azon szoros köteléknek, mely őt a végetlennel összekötötte, s a kinek épen ezen tudat volt iránytűje és kormányzója. Őszinte az ő kedélye, tiszta az ő szelleme, és élete az isteni akarat nyilvánulása. Ez azon legtisztábbnak volt akarata, kit ő cselekedeteiben tükröztetett vissza, ez azon legfőbb szeretete, a ki az ő tetteiből beszól, az Atya képe volt az, mit ő magán hordozott. Ura mindig az ő jobb énje volt, az Isten egészen áthatotta az ő lényét. Hű és szelid, erőteljes és állhatatos, mindig munkásán hordozva szívében embertársainak érdekeit és vállain keresztjét, tiszta és szeretetteljes, azért élve, hogy jó legyen és jót tegyen. A ki tehát ilyen, menjen a társasági élet terére! Igy nyilatkozzék az ő vallása ! (Vége köv.) Eljárásunk egyházbéri tartozásaink rányában. A járványos kórnak, az egyházbéri hátralékok felekezet különbség nélkül túlságos fölszaporodásának okait vizsgálgatva, úgy találtam, hogy annak nem kis lendületet adott évtizedeken keresztül a kiszolgált katonák azon téves állitása, miszerint ők mindennemű adómentességről biztosíttatva bocsáttattak haza ezredjeik tisztjei által. Évtizedeken keresztül több száz ily kiszolgált katona nagy mérvben mételyezte a négy ezer lélekszámot meghaladó gyülekezetemet, és már hat ezer forintra rúgott volt az egyházbéri hátralékok összege. Az egyházlátogatóság tanácsa ebből állott : irjon a presbyterium az esperesnek, hogy egy század katonaságot küldessen az egyházbéri tartozások behajtására. Példák már voltak előttünk más egyházakban jó sikerrel, de e tanácsot presbyteriumunk .nem fogadta el, nem akarván a nép ingerültségét provokálni. Egyházmegyénk dévaványai közgyűlése jegyzőkönyvének 62-dik száma igen helyesen és igen bölcsen az egyes egyházak belügyének mondja ki az egyházbérek beszedése fölötti intézkedést : „Olvastatott — ugy mond — Vári Szabó Sámuel t.-földvári lelkész urnák közgyűlésünkhöz beterjesztett indítványa, mely szerint, valamint az egyházak lelkészei, ugy azok gondnokai is csak azon egyháztagok által választassanak, kik minden egyházi terhet a megelőző egyházi év végéig teljesen lefizették, veszélyes levén az egyház anyagi vezéreinek a gondnokoknak választását hátralékos egyháztagokra bizni; kéri egyszersmind indítványozó lelkész ur egyházmegyei közgyűlésünket arra, hogy a ft. egyházkerületen indítványba tegye kimondását annak : miszerint az egyházi adók s terhek letisztázása mindenkor lényeges föltétele az egyháztagok választási jogának. Egyházmegyei közgyűlésünk (ez a határozat) nem érzi magát hivatva a választási jog megszoritását a ft. egyházkerületi közgyűlésen indítványozni. Egyébiránt a gondnokválasztás joga minden egyháznak tisztán belügye levén, ha az eddigi választási módozat megváltoztatását helji szükségek s indokok igényelnék : az egyházi népgyűlés a célra vezető változtatást közakarattal megtenni jogosítva van." Uram teremtőm — ezt súgta egy belső szózat — mit fog egykor egyházam történelme rólam följegyezni, ha ennyire sőt mindig odább engedem csenevészni egyházam anyagi állapotát ?! Ha az egyházbéri hátralékok behajtója szerepére egy magam vállalkozom, láttam, ez nem lelkészhez való, igen tövises útra lépek fájós sebeket bolygatok; más részről talán holtom után, pedig már csak egy lépés választ el attól, fölfogják és méltányolják, ha a tetemes hátralöki összeget lehetőleg let sztáztatván, egyházam anyagi jólétét rendes kerékvágásba hoztam. Közbevetőleg szabadjon megemlíteni, miszerint több mint egy negyed századdal ez előtt egyházbéri könyvecskéket nyomattam, hogy évről évre mindenki igazolhassa magát pontos fizetéséről, s egyszersmind hátralékára emlékeztessék a folytonosan kezüknél levő párbéri könyvecskéjükbe tekintés által. Az én presbyteriumom elfogadta — mint egyházmegyénk is utóbb belügynek tekinté — hogy a lelkészi hivatal tiltva legyen a hátralékosoknak fungálni, különösen esketni. Ez valóságos császármetszés, gondolná valaki, és scandalum. Ámde a szabály végrehajtójának belátása mérsékelje a szabály túlszigorát. A nemesketésnek csak hirére is az első őszön, illetőleg farsangban épen egy ezer forint hátralék tisztáztatott le a hat ezerből. Ekkor a gondnoki számadás meghallására — mert a presbyterium vizsgálja azt — népgyűlést tartottam, behozott szokás szerint a templomban, és az ily módon letisztázott egy ezer forint hátralék hallására egyhangú örömmel kimondatott határozatilag: hogy ha mi fizettünk, fizessen más is, és nem kell esketni. Ennek következésében az egyházbéri könyvecskék címlapjára rávezettetett a népgyűlés általi letiltatása a lelkészi hivatalnak. A lelkészi hivatal holtiglanos, a gondnoki többnyire évenként változó. Nem a lelkész dolga és baja hát a hátralékosokkal végezni, hanem a gondnoké. A gondnok ad nyugtát a hátialékos házasuló feleknek, és a lelkész e nyugtára eskethet. Jegyezzük meg jól: csak az első év volt nehéz, már a másodikban mindenki előre számítva gondoskodott fia vagy leánya szerencséje akadályainak elhárításáról; de jegyezzük meg jól azt is, hogy a hol a lelkész vagy gondnok a fizetési képtelenséget látja, megelégednek a hátralékokról veendő szabályszerű adóslevéllel is, és egyházi hátralékok nem fizetése miatt egyetlen egy házasság sem fog, nem szabad megsemmisülnie. De az az adóslevél hegyes ösztön a hátralék letisztázására. Nem hiányoznak példák, hogy a házásuló felek között egyik a másiknak egyházbéri hát-