Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

tőlem az egyház áldását. Szép a szászvérű apától, hogy elhunyt nője iránti forró kegyeletből, a ki tősgyökeres székely családból származott; leányát magyar lelkész­szel kivánta megeskettetni. Árgyesen keresztül mentem s jöttem vissza. Epen mikor az árgyesi piac leventéi a letűnt farsangi napo­kat siratták. Azt hittem a római carneval vonul el szemeim előtt, o tempóra, o móres ! ! Ezen városokban s vidékeken csak itt-ott vetődik, egy-egy scythai ábrá­zat előnkbe : bár ezek se vetődnének ! Deák ünnepélyek Romániában. A kik ismerik Flórian Le Philosophe et le Chat­huant cimű meséjét, hol a szarkák és varjuktól üldözött madár, a filozóf ezen kérdésére : Que leur avez-vous fait ? e szavakkal végzi: Rien du tout, mon seul crime est d'y voir clair la nuait*, — hasonló körülmények közt reménylem meg fognak bocsátani, hogy ily későre hoz­hatáin levelező tollamat mozgásba; jelentve, mikép a haza bölcsének feledhetetlen emlékét, itt ez idegen földön is igyekeztem hitfeleink s honfitársaink lelkében meg­örökíteni. Először a missió székhelyén Pitesten tartám a gyászünnepélyt, s nem hallgathatom el, hogy bár oly hazafiak is találkoztak e városban, kik a templomba jövőket elbolonditották : azért még is megteltek a padok, sokan azután bánták meg, hogy nem jöhettek el, miután a valóban megtörtént ünnepély hirét hallották. Bekövetkezett virág vasárnapja, nagy péntek és a húsvéti ünnepek, miután teendőimet Pitesten, Brailán és Galacon végzém: april 23-án ismét Jassyban léptem fel. A német lelkésztárs buzgón confirmálta a hivek sarjadékait, mi délután 2 óráig tartott; s templomát három órától kezdve rendelkezésemre bocsátá. Mi a gyászünnepélyt öt órára tűztük. Már a megelőzött napon Szakmáry Nándor és Kis Mihály urak lelkes közremű­ködésével felkerestük a honfitársakat, s oly szép közön­ség jelent meg, a minőt Romániában mi ritkán lát­hatunk. Jassyból — miután előbb Szászkuton végeztem — Galacra siettem vissza. S az april 30 án tartott Deák­ünnepélyről, a közérzületnek jelzéseül tudathatom, hogy Galacon szintén nemcsak az imaház, még a külső tornác is tömve volt. Brailaiak is jöttek át. S az osztrák kon­zulátus teljes személyzetével és a porosz konzul titká­rával voltak jelen. Tanításom alapjául mint Pitesten és Jassyban, itt is, Esaiás XXX. 13-ik verséből ezen igéket választám : „Halljátok meg távol valók mit cselekedtem én." S a kül­földi viszonyokhoz és gyenge erőmhöz képest, előadtam hogy „mit cselekedett az Úr lelke a megdicsőültben ?" Megtanított — fejtegetém — a következőkre ,Hogy lehet az ellenséget fegyver nélkül is legyőzni?" „Hogy kell a hazát szeretni s hű alattvalónak lenni ? „Hogy kell még az idegeneket is testvérként szeretni ?" Az ünnepélyt a „Szózat" zárta be, melyet Bene József, Babarci és Barna Mihály oly lelkesen énekeltek, mintha piinkösti tűz támadt volna a jelenvoltakban Szászkúti sírhalom. April 24 -én délután érkeztem ide. Nem láthattam többé az Úr elaggott szolgáját, a tiszteletes Márk Mózest. Ugy értestültem felőle, hogy 73 éves volt, s végelgyen­gülésben, e folyó évi február 20-án halt meg. Az egy­ház jegyzőkönyve szerint, előbb Bukarestbe hivatott meg tanítónak, s 1837-től kezdve szolgálta mint lelkipásztor a Szászkútiakat Az ottani közbirtokos hetenként egy véka liszttel és egy-egy frankkal segélte, a mit leginkább Celder ur közbenjárásának köszönhetett. Különben hivei miatt — kik egy az, hogy magok is szegények ; más meg az, hogy demoralizáltak, — mint maga panaszol -kodék „rég éhen veszhetett volna." A Szászkúti katho­likus kántor temette el. Most ott nyugszik a templomhoz közel, ugyan azon sírban hova életpárját: hét évvé! előbb letették. Híveinek valóságos élőnaptára volt. Az időjárást megtudni hozzájárt a falu népe. Holta után közmondás Szászkúton: „meghalt a kalendáriom, nem tudjuk milyen idő lesz." April 25-én összejött az egész gyülekezet, mely 12 gazdából áll, a félpárokat nem számítva. Alkalom­szerű isteni tisztelet s úrvacsora-osztás után, kiléptünk a boldogult sírjához, hálát adva a mindenhatónak, hogy megszabadított ismét egyet azok közül: „a kik jöttek nagy nyomorúságból és megmosták megfej éritették ru­háikat a bárány vérében." De hálát adva azért is, hogy a ki bár gyenge, de még is pásztor tüze volt az Úr ez idegen földre vetődött magyar nyájának : azt ha temetésén meg nem jelenhettem, legalább utólagosan könyörögve sirja fölött, hiven átadhatom a kegyes em­lékezetnek. Mint Mózes Arábiában, Márk Mózes is 40 évig bujdosott népével a moldovai pusztákon, s nem éhezik és nem szomjúhozik többé, és a nap hév­sége vagy más hévség sem árt néki: mert a Bárány legelteti őtet s szemeiről eltöröl az isten minden könny­hullatást. A Krajován s Turnu-Szeverinben tartott gyászün­nepélyekről jövő levelemben. TOMKA KÁROLY. RÉGISÉGEK. Legalázatosabb felírása a magyarországi prot.-nak II. Lipót római császár és magy. királyhoz 1799. Szentséges ur ! Magyarország hű alattvalóinak milliói közelítve já­rulnak hódoló tisztelet- és buzgalommal Felséged kormány­zásra lépése eleibe ! A kormányzás és törvényes létezésünk pillanatától kezdve, midőn 1606-és 1647-ben a Catholicusok és Pro­j te-tausok, s valamint ezek törvényes uralkodói közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom