Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-21 / 21. szám

könyvtárak megalapítására pénzünk legyen, kössük azt, mondom, össze az iskolával, és ha városon minden gyermek fizethet egy forintot beíratási címen az iskola szükségére, midőn először iskolába viszi a szüle gyermekét; hát falun miért nem fizethetne ugyanannyit vagy legalább csak 50 krajcárt; mely pénz mindig népszerű hasznos könyvek megszerzésére fordíttathatnék. Ugyancsak, midőn hat év múlva elhagyja a gyermek a rendes iskolát, a confirniálás alkalmával fizessen ismét ezen célra ugyanannyit , és ezt a szüle, tapasztalásból mondhatom, csak hogy kikerülhet gyermeke az iskolából, örömest meg is fizeti; de aztán a szokás ezt is megérleli és megerősíti utoljára. Sőt három év múlva az „ismétíő iskolá"-ból is kikerülvén a gyermek, ismét fizethet legalábbb 20 krajcárt ; gondoljuk ide még az iskola-mulasztásokért fizetendő büntetési dijt is. Es ezen pénzen minden évben megrendelhető a Dolinay által szerkesztett „Hasznos Mulattató'' és „Leányok Lapja", mit nagy érdekkel olvashatnak változatos és tanúságos tartalmáért, a felnőttek is. Ezenkívül minden iskolás gyermek a pálnapi és aratási közvizsga alkalmával köteleztessék 10—10 krajcárt az iskola részére hozni; valamint minden vőlegény és menyasszony, ugyanezen célra fizessen legalább 40 krt. Itt aztán az olcsó és népszerű „Képes Néplap"-ot azonnal megrendelhetjük a könyvtár és híveink számára, Azután minden jóravaló egyházban van már eddigelé „egyházi magtár" alapítva, ebből is ellehet olykorolykor egy-két hektoliter vagy új köböl búzát szakítani ezen szent cél erősebb kivitelére; melyen aztán Boross Mihály legkedveltebb népszerű művei, a „népirodalom" eddig megjelent kiadványai ; valamint Merényi népmeséi és a Kisfaludy társaság által kiadott „Népdalok és mondák," melyek a serdülő nemzedék érdekében egy népkönyvtárból sem hiányozhatnak, igen könnyen beszerezhetők. De még ezeken kívül is, van egy csatorna, honnan népkönyvtáraink tenyésztésére éltető táperőt meríthetünk. Ha t. i. van a helységnek egy jóravaló körjegyzője, ki szívén hordja és munkálja a köznép előhaladását és boldogulását mind anyagi, mind szellemi tekintetben , és ezzel a lelkész s tanító egyetértve és közremunkálva a bíró házánál, buzdító s lelkesítő beszéddel hatva a szívekre, a községi választmány által, minden adó forint után megszavaztatnak ezen célra legalább 1 vagy 2 krt. Ezt meg sem érzené a legszegényebb sorsú ember sem, és mégis jelentékeny összeg folyna be évenként egy népkönyvtár fölállítására. Vagy mint az ötvenes években kisded egyházamban történt, hogy a járásbeli szolgabír < és kerületi jegyző, a már fennálló népkönyvtár gyarapítására , 20 forintot szavaztatott meg a néppel, mely minden évben pontosan átadatott a könyvtár részére. Igy közvetve, kivált ha a magyar néppel bánni tudnak és szíve nyitját eltalálják , a nóta szerint az ingét is odaadja ; de közvetlenül pénzt kicsikarni tőle, kivált gyakran egymásután, igen bajos és hálátlan nehéz munka. Azt mondják ugyan egy némelyek közülünk is, kik e tekintetben egy elven, egy nézetben vannak a római klérussal, hogy a paraszt ember kezébe soha sem kellene könyvet adni, mert mihelyt a szeme fölnyílik, ha fölvilágosodik , többé vele nem lehet iboldogúlni, veszedelmes, papmaró, egyházellenes és engedetlen lesz. En legalább ellenkezőt tapasztaltam eddig, híveim közül a ki legtöbbet olvas, mint már értelmes, okos emberrel legkönnyebben boldogulok, sőt akármire föl-^ szólítom, azonnal készen engedelmeskedik s egyházi ügyekben is nagy haszonnal alkalmazható. Az értelmes tanult nép nem veszedelmes, csak az úgynevezett tudákos emberek. A hasznos és célszerű könyvek olvasása pedig, valamint az elemi iskola is, veszedelmes tudákosokat nem nevel ; hanem igen is nevelnek a középiskolák. A kik a gymnaziumban vagy reáltanodában csak 3—4 osztályt végeztek is, és ezen idő után haza kerülnek szülőfal uj okba: ezek lesznek aztán azok a veszedelmes társadalmi lények, kik nem hisznek istent és túlvilágot, kik a szegény köznépet bűnös hitetlenségre tanítják, és őrzetlen szivét vallástalan érzelmekkel megmételyezik ; ezeknek csak két három mértföldre kellene egy pap, mint maguk mondják; a templomról pedig hallani sem akarnak, mint a mely szerintök csak a tudatlan köznép számára való. De hát a mi középiskoláink oly veszedelmes tanintézetek volnának, hogy onnan csak vallástalan, hitetlen és egyházellenes tagokat nyer időnként a társadalom . . . ? Én ennek okát nem a középiskolákban találom közvetlen, hanem ott, hogy a gymnaziumban már vannak olvasó egyletek, önképző körök, melyek a szépirodalmi műveken s ifjúsági szakkönyveken kivül többféle éle- és politikai lapokat is olvasnak, melyekben általánosan a papok, mindnyájan mint ámítók és népbutitók, mint a felvilágosodás és szabadelvűség üldözői és elnyomói a nyilvánosság piacára hurcoltatnak, ott gúny és megvetés tárgyává tétetnek, s a pappal együtt pelengérre állítják a vallást is, és mindazt, a mi csak szent és tiszteletre méltó az emberiség előtt ... és ezt a mi ifjaink székiben olvassák a felsőbb iskoláinkban s a mit ezen lapokból merítenek, az leszen meggyőződésük, a mit ezekből olvasnak, olyan lesz jövőben is gondolkozásuk. Es minthogy világi lapjaink csak papokról beszélnek általában, s ezeknek bűneit s árny-oldalait rójják meg kíméletlenül : a lenge és fontolgatni nem szerető iljuság nem gondolkozik azon milyen vallásfelekezetű pap legyen az, pápista-e vagy protestáns, kit e vagy ama lap a közvélemény ítélőszéke eleibe állított a fentérintett ész- és korellenes bűnökért: hanem ő is megvet és elitéi minden papot általában és ezen gondolkozással és meggyőződéssel hagyja ott két-három évi idővesztegetés után a gymnaziumot, és haza jön az eke szarvához, és lesz itthon a Krisztus anyaszentegyházá-