Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-21 / 21. szám

tán vagyunk lekötelezettel, mindenekfelett drágának és sértetlennek plántáljuk be a gyermeki kebelbe: ugy tanítsuk azoknak magát a bibliát! Vezessük hát le az evangyeliomot a hegyről a síkra, a főből a szívbe, hogy éljen, s éljünk általa mi is. Mert a meddig csak fővel hiszünk, addig számunkra még fenn van Krisztus a begyen. Nem írom végezetre cikkíró ur azon nézetét sem feltétlenül alá, hogy az elemi iskolák számára irt kézikönyvek, tekintettel a falusi és városi gyermekekre „a fejlődési fokok kiilönfóleségének feleljenek meg." Ezt teheti és kell is tennie a világi tanoknak ; melyeknek az értelem fejlési fokaihoz szükségkép kell alkalmazkodniok, s az imént jelzett tekinteteket is szem előtt tartaniok: de a szív, mihelyest a gyermek elérte azon korát, melyben közölhetjük a vallás örök igazságait, ép oly fogékony ezek befogadására a falusi mint a városi gyermeknél. Más szavakkal: a vallás- erkölcsi igazságok minden tekintet nélkül a fejlődési fokok különféleségére megfognak értetni és befogadtatni ép ugy a fejletlen falusi mint a fejlettebb értelmű városi gyermekek vagy ifjak által, csak kezelni kell tudni! Avagy kinek volt értelmi tekintetben vegyesebb publikuma, mint Jézusnak és tanítványainak, és kinek szájából voltak hódítóbbak azon egyszerű örök szent igazságok, melyek különösen a hegyi beszédben larakvák ?! Élet a ker. vallás, — élő, ügyes előadás fogja annak örök igazságait legsikeresebben a szivekbe plántálni! Megengedem, hogy a jó útmutatás e tekintetben véghetetlen előnyére van a vallástanitónak, — de utoljára is valamennyi vallásos kézikönyv azoknak egyedüli kutforrásából a sz. Írásból készül. Azokáért nem tartok ama szikláktól és zátonyoktól, melyekre cikkíró ur a bizottságot figyelmezteti. Bizonyára a biblia álláspontjára helyezkedve, ugy fogja összeállitni a kérdéses kézikönyvet, hogy a mi a szívet fejleszti, nemesiti, megszenteli, szorgos méhként rendszeresen összefogja állítani; ellenben mindazt, a mi ennek nemes irányban való üdvös fejlesztésére kártékonyán hatna, holmi emészthetlen transcendentalis dolgokat, bármi merev hitcikkelyek alakjában, melyek a gyermek értelme által felfoghatlanok, s igy az erkölcsi embert nem is építik, — gondosan ós bölcsen ki fogja hagyni. Végezetre minthogy az ész körébe tartozó tudományokban nem találok felhőtlen igazságot; mig az írkölcsiség világában, melynek székhelye a szív, egy szenynólküli erénynek világos fogalmával és érzetével bírok, annálfogva a szív van főképen hivatva, mely által a vallási tanitmányok jósága és jelessége felett Ítélünk. Ép azért ne rettegjünk se ne ítéljünk előre, hanem várjuk be, mig világot lát a bizottság elaboratuma, s akkor is Ítéljünk felette ne az ész, kanén a szív által. Igló, május 12. 1876. JESZENSZKY PÁL, lelkész-tanár A fenntebbi cikk látszólag Weber úrnak lapunk 19-ik számában megjelent cikke ellen vau intézve; voltakép azonban nagyon közel rokonságban áll a két cikk egymással, és épen ezen rokonság, nem pedig a cáfolási jelleg vezérelt bennünket a fenntebbi cikk közlésére. Rokon tartalmúnak mondjuk a két cikket, mert hiszen J. úr sem harcol a hivatalos mo íopolium mellett, hanem csak amellett, hogy az egyházkerületnek a népiskolai vallástani könyvek felett ellenőrzési jog adassék ; más részről, ha W. úr cikkében nincs is világosan kimondva , de azt hiszszük , hogy ő sem óhajtaná azt, hogy bármely hívatlan szerző vallástani könyve szabadon bevétethessék egyik-másik iskolánkba. Itt tehát lényeges eltérés a két cikk közt alig ha van. A mit pedig a készítendő vallástani könyvek tartalmáról mond J. úr1

, azt W. úr azt hiszszük majd nem szórói-szóra aláírja; ámde aláírják-é az egyházkerületi kiküldött bizottságok ? J. úr ezeket úgylátszik nagyon rózsaszín szemüvegen keresztül tekinti, s meglehet, hogy azon egy bizottságra nózve, melyet ő szem előtt tart, s melynek tagjait ő közelebbről ismeri , iga za van; de mi kételkedünk, hogy mindenik egyházkerület vezérfórfiai ily szellemtől volnának áthatva, és épen ezen kételyünk ösztönzött bennünket legfőkép ezen cikk közzétételére, újból és újból hangot akarván adni J. úr cikkében érintett azon gondolatnak, miszerint a népiskolai vallásoktatásnak épen nem az a célja, hogy a fejlődő gyermekkel egy halmaz érthetetlen hitcikket bemagoltasson, hanem hogy annak valláserkölcsi érzete fejlesztessék, erősítessék. J. úr azon állítását, hogy a Krisztus által hirdetett igazságok befogadására városi és falusi gyermek egyiránt fogékony, mi is magunkévá teszszük ; de azért ez nem rontja le W. úr azon állítását, hogy ezen igazságok előterjesztésében, tehát a vallás-