Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-21 / 21. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 31. sz* Budapest, Május 21. 1876. PROTESTÁUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész érre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IMF* Teljes számú példányokkal még mindig' szolgálhatunk, Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök martius hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. A vallástani könyvek megírásához. Olvasván t. Weber S. urnák ezen becses lapok 19-dik számában megjelent ily című vezércikkét, önkénytelenül Laboulaye nyilatkozata merült föl lelkemben, ki a vallásról többek közt ezeket mondja : „Nem vagyunk képesek felfogni, mily nagy mértékben uralkodik a vallás minden eszméink felett ; bármennyire aláhanyatlottnak képzeljük is , még mindig királya az lelkünknek, és hogy viszszahóditsa birodalmát, csak ... a szabadságra van szüksége!" Igen! csakhogy a szabadságnak is megvannak a maga törvényei és korlátai, melyeket egyházunknak a vallástani könyvek megírása illetőleg azoknak az egyes egyházközségek általi önkényes alkalmazásánál kimondott álta'áuos szabad-verseny mellett, ez idő szerint annyival is inkább szem előtt kell tartania, mert mint e lapok igen tisztelt szerkesztője is igen bölcsen jegyzi meg, alig voltak valaha nagyobb forrongásban a vallásos eszmék, és mert sok hivatlan hivatva érezné magát az e nagyon is nehéz téren való föllépésre, mi a legnagyobb zavart és veszélyt okozhatná. Azért, ha valahol, itt alkalmazható Hor. azon bölcs mondata: „est modus in rebus; sunt certi denique fiaes, quos ultra citraque nequit consistere rectum!" Itt is középen van az igazság! Miként intézkedett ugyanis e tekintetben a kerület ? Egy 13 tagból álló bizottságot nevezett kimelyet vallástani kézikönyvek m egírásával — bizo nyára csak a népiskolák számára — bizott meg. Föl kell egy kerületről annyi tapintatot tennünk, hogy ily fontos ügyben csakis a legjobb erőket szemelte ki, a melyekről ismét hinnünk kell, hogy a mennyiben a vallás kizárólag szív dolga levén, e kézikönyvek megírásánál semmiféle theologiai pártszinezetre nem lesz tekintettel, ha-nem magát a biblia erkölcsi palladiumára helyezvén, oly álláspontot foglal el, melyen nem 13-an, de 13,000-en találkoznak, mivel az örök igazságok, melyekből az erkölcsi elvek fakadnak, mindnyájunk szívében egyiránt viszhangoznak. S ime ezekben mindég találkoznak az emberi szivek akaratjai, ez azon lelki uniformitás, melyen találkoznak az orthodoxok ós rationalisták s megannyi vallási és philosophiai secták. Sok tekintetből, de különösen paedagogikai szempontból pedig nincs is egyébre szükség a gyermek szive fejlesztése- és idomitásánál. De mire is való volna az elem s polgári iskolák számára irt kézikönyvekben dogmákra s holmi trauscendentalis dolgokra kiterjeszkedni ? — ez sem nem melegít, sem nem ópit, az értelmet pedig ki nem elégíti, mig egyetlen egy erkölcsi igazság, akár szárazon, akár parabolába öltöztetve, az egész életre kiható, s megveti gyakorta annak leendő boldogságát. Különben is a vallás igazságai csak ugy boldogíthatnak, csak ugy eszközlik lelki megnyugvásunkat, azaz üdvösségünket, ha azok egész lényünket eltöltik, ha hitünkben élnek. A vallás csak akkor emelkedik életünkben munkás uralkodó hatalommá, ha igazságai lelkünkkel egész énünkkel egygyé forrtak. Bármily hatalommal szentesítse is igazaknak 41