Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-14 / 20. szám

bizonyára nem hagytuk volna visszautasitatlanul elhangzani az idézetteket. Hogy o mégis csak egy hozzá rokonságban levő lelkészt emlit fel a tanitók iránti érzületiért, az csak igazságérzetét mérlegeli, vagy feledékenységét tanusitja, vagy azt, hogy jelen sem volt ama gyűlésen, csak hallott valahol harangozni róla. Elmondván igy B. ur a házszabályokra vonatkozólag azt, ami nem történt, aztán ami másként történt, s oly dedukciókkal, melyeket kár volt saját neve alatt közzétenni, végeredményül azt hozza ki, hogy ha nincs egyéni és közvetlen szavazatuk, ne kelljen Csurgóra adót fizetniök, s ismét egy víziót tár elénk : a vallás setét jövőjéről. Valóban uram, nem akarom hinni, hogy ön egész életén át ily önzéssel és ily felfogással szolgálta volna az egyház és a felvilágosodás ügyét. A gyámolda ügy érdemére kellő méltósággal, teljes tárgyilagosággal , a számok cáfolhatlan ékesszólásával megfelelt már a fent idézett cikk avatott írója. En csak a B. ur által felhordott számos egyéb incrimináló adatok helyrigazitásaért tartom tovább is kezembe tollamat. Történelmi levezetését adja B. ur a bel.- somogyi gyámoldának 1835-től. Nincsenek adatok kezemben ; de történt bármi bármikép, a jelenlegi gyámolda megalkotása előtti gyámoldával, az a mostanira mitsem tartozván, vele nem foglalkozom. Hanem miután B. ur történelmi levezetésén a papság gyanusitása vörös fonalként húzódik keresztül, s azt odáig vezeti, ahol már én is tudok annyit mint B. ur s általában az uj gyámolda minden fázisáról annyit mint bárki egyházmeg yénkben , kötelességemnek tartom a lelkészi kar elleni tendenciózus gyanúsításait visszautasítani ; s ezekből a 35-dikiekre is a gyanusitás bélyegét sütni. Vége köv. KÜLÖNFÉLÉK. * A tiszai evang. egyházkerületnek f. hó 8-án Miskolcon tartott közgyűlésében a kerületi felügyelőségre beküldetett szavazatok felbontatván, ezek többsége (76 szavazat 58 ellenében) Péchy Tamás minister úrra esett. Másnap Czékus superintendens úr elnöklete alatt egy fényes küldöttség jött a fővárosba Péchy urat a felügyelői méltóság elfogadására felkérendő. * Baly Mihály polgárdii nyugalomba lépett ref. lelkész, s a dunántúli ref. egyházkerületnek egykor főjegyzője s egyik vezérférfia f. hó 8-án 85 éves korában meghalt. A nagyérdemű férfiú necrologját közelebbi számunk hozandja. * Lelkészválasztások. A bátai (Tolnamegye) reform, egyház rendes lelkészévé apr . 30-án Kur Kálmán urat nagy lelkesedéssel s egyhangúlag megválasztották. Tárkányban pedig april 17-én történt meg a rég óhajtott lelkész választás Nagy Sándor szalontai lelkész ur mint egyházi, és Benedek Imre mint világi elnök urak vezetése alatt; a kijelölt négy egyén közül a gyülekezet egyhangú szavazatával G y ő r y J ó z s e f választatott meg. Tudósítónk szerint az egész gyülekezet a legédesebb reményeket táplálja s hű ragaszkodással viseltetik uj lelkésze iránt; másrészről pedig igen kellemesen hatott az egész választó közönségre Nagy Sándor választási elnök urnák tapintatos eljárása, s a néphez intézett hatásos szónoklata. Adjon Isten áldást s gazdag eredményt az újonnan választottak működéséhez. * A protestáns egyletnek Kecskeméten tartandó közgyűlése alkalmával az újonnan választott énektanár s orgonista Szotyori Nagy Károly úr orgona-hangversenyt rendez. Nt. Szerkesztő ur! Legközelebbi becses lapjában, mély fájdalommal olvastuk, hogy „Hazánkat, s hazai, kivált a királyhágón túli ref. egyházunkat f. hó 1-én nagy veszteség érte, id. gróf Teleky Domokos elhunyta következtében . . . Fájdalom, de ugy van . . . Ezen egyházak közé tartozik a mí szegény kis egyházunk is, mely a boldogemlékezetü nemes gróf tömérdek áldozatával dicsekedhetik. A Teleky család szá zadokon keresztül földesura volt Ocsa községének, a boldogemlékezetű nemes gróf volt az utolsó földesura, kit az ócsai nép határtalanul tisztelt és szeretett abban a korban is, midőn még 48. előtt jobbágyok valának. Nem egyszer hallottam visszasóhajtani, még pedig többeket híveink közül a 48-ik előtti korra, igen ám ! mert a nemes gróf atyja és pártfogója volt a szegény jobbágy embernek. Egy hosszú jegyzéket kellene nyitnom, ha most mindazokat a jótéteményeket előakarnám számlálni, melyeket a nemes Gróf Ocsa községével, kölönösen pedig egyházunkkal éreztetett. Nem, nem célom itt most nekem mindazokat elősorolni, tudják és hiszik azt mindazok, a kik a nemes grófot ismerék; csakis az ócsai ref. egyháztanács s keblem óhajának, kívánok eleget tenni, midőn a nemes gróf halála feletti fájdalom- nyilatkozatunkat a nyilvánosság terére hozzuk, és azoknak kifejezést óhajtunk adni. Váljon lesz e a ki a nemes gróf nyomdokába lép ?! ! Engedje az ég, hogy legyen . . . Az a nagy és nemes család, mely a hazának oly sok, nagy, és dicső honfiakat, s egyháztagokat szült, és adott, az a nemes család nem fogja engedni elhomályosítani azon dicső neveket, melyeket Magyarország történelme büszkélkedve emleget . . . „Nyugodj s pihenj nemes lélek ! Távol, messze, hant alatt . . . Szép tetteid, s jó emléked A szivünkben itt maradt. ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árrallázra: Moczkovcsák János besztercebányai ág. h. ev. leik. ur 10 frt, melyet egy-egy forintjával a következő confirmándusok adtak össze: Lindtner Géza, Pálesch Árpad, Brajer Luiza, Bussányi Róza, Grossmann Olga, Huszág Julianna, Márkus Jolán, Nemessányi Eugénia, Percian Matild, Riecsanszky Matild, Veres Benő, komiósdi ref. leik. ur 3 frtot, melyhez a következő confirmándusok járultak: Nagy József 20 kr. Kósa János 50 kr. Gál