Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

tói" eredetileg nem tartozhattak a Jézus által mondott imádsághoz. A végén levő doxologia szintén későbbi betoldás. Eddig tart romboló kritikája De szerinte a kritika nem állapodhatik meg a puszta tagadásnál, kötelessége azt is kimutatni, hogy hol vette magát az állítólagos toldás. Szerzőnk tehát egy lépéssel tovább akar menni, mint az eddigi romboló kritikusok, s értékezlete második részében kimutatja, hógy abban a fentebb emiitett két passusban a Gecsemáné kertjének két imájára kell ismernünk. Az egyiket a tanítványoknak köté ott szivére Jézus: „Imádkozzatok, hogy k i s é rtetbe ne jussatok", a másikat maga Jézus imádkozta: „Atyám! ne ugy legyen, a mint én, hanem a mint te akarod." Majd Jézus elfogatása és halála után a messiási ábrándokból felocsúdott tanítványok megértették már, miért óvta Őket Jézus a Gecsemáné kertében a kísértetbe jutástól, fülökben csengettek folytonosan Jézusnak ez intő szavai, valamint a Mesternek ugyanazon ' alkalommal mondott felséges imádsága: „Legyen megak aratod", s igy csatolták hozzá e két kérést Jézus imádságához. E felvétel egészen uj, s nem szűkölködik valószí- . nfíség nélkül. Jézus imádságának ekként visszaállitott alakját igyekszik azután szerző belehelyezni a Jézus hitelveinek rendszerébe. Cikkének második részében igen szépen rajzolja a keresztyén imádság fogalmát. A keresztyén imája, úgymond, öncél, melynek nem célja „sem a jutalomvárás, sem a meghallg attatás, hanem önkénytelen nyilatkozata a vallásos érzelemnek ; mint az öröm érzetének a mosoly, a dal, mint a fájdaloménak a köny, a jaj, mint a vágyénak a soha], mint a szeretetének az ölelés, a csók, lelkünknek ez átlehelése a mások lelkébe. Az ima is csak ilyen nyilatkozata a vallásos érzelemnek, a boldog, határtalan íiui bizalomnak, s mindennel kibékülő megnyugvásnak isten változhatatlan akaratán". Az imádság, helyesen mondja szerzőnk, szoros öszhangzásban van világnézetünkkel, hitrendszerünkkel, vallásos meggyőződésünkkel. A kinek nincs vallása, kikerekített vallásos világnézete, azaz vallástana : annak nincs imádsága. Ebből aztán azt következteti, hogy m ivei a Jézus hatá rozott álláspontot foglalt el az imádság kérdésében : szükségképen vallástanának s határozott dogmáinak is kellett lenni. Helyteleníti tehát azt a nézetet, mely Jézus vallását teljesen az erkölcsiség terére akarja határozni ; ha igy lenne, akkor ..igazat kellene adnunk Strausznak, hogy Jézus neve nem alkalmas arra, hogy a modern miveltség vallásának alapja legyen. De Jézusnak voltak dogmái*" Szerzőnk ugy tartja, hogy a ki Jézus életét meg akarja írni, annak legfőbb céljául e dogmák fölkeresését kell tekinteni. Ugy látszik, hogy ezzel a szerző saját törekvését mondja ki, s cikkének egy másik része is gyanittatja, hogy ő már több évek óta egy „Jézus életének" megírásán dolgozik. Az ilynemű kutatásokat mindenesetre nyereménynek tarthatjuk egyházi irodalmunkra nézve, s ez után a kis mutató után nagy érdeklődéssel várjuk azt a nagyobb egészet, melyly Nagy Gusztáv bárcsak minél előbb megörvendeztetné az e félékben nagyon szegény irodalmunkat. Még csak egy szót e cikk nyelvéről. Mai világban, mikor a tudós nem néhány tudós collegája, hanem a mivelt közönség számára ír, a dolog természete szerint sokkal előnyösebb az úgynevezett száraz tudományos előadás helyett az a vonzó, könnyed nyelv, melynek használatában szerzőnk sokszor egész költőiségig emelkedik. Csakhogy a gyakori ismétlést és hosszadalmasságot még a népies nyelvben is kerülnünk kell, hogy stílusunk lapos ne legyen. Azután óvakodni kellene az irónak, hogy tudományos hevében ne engedje magát oly kifejezésekre ragadtatni, melyek minden szabadelvüségünk mellett is sértik azon kegyeletes érzésünket, melylyel viseltetni megszoktuk a vallás és a vallással összeköttetésben levő tárgyak iránt. Igy nyilatkozik péld. a szerző, midőn az újszövetségi apokryphus irodalom egy részét ,,a z arab ezer egy éj országába" helyezi. (150 1.) Vagy midőn igy szól: (158 1.) „Ha Jézus képéhez vonásokat veszünk át Péterből vagy Pálból, Jánosból, vagy egy ama korban élt kikér esz telke dett zsidócskából." Vagy midőn a „zörgessetek és megnyittatik" stb. mondatok igazi értelmét kimutatván, igy kiált fel : „Valóban botrányos!" (179 1.) higyje el, ilyenekkel csak ártunk a tudománynak. A többi értekezés cime következő : Pál a pogányok apostola, irla dr. Lang H. frd. dr. Kiss Áron és Kovács Albert. A vallásos igazságok egyedüli ismertető jele, irta Dreyer Ottó, frd. Turcsányi D. Gyula. A keresztyénség lényege irta dr. Ullmann, ford. Keresztúri Sándor. Luther mint eretneka luth. orthodoxia törvényszéke előtt, irta Hetzel, ford. Csiskó János. Aprotestáns isteni tiszte le t napj a i n k b a n, irta Z i 11 e 1, ford Poszvék Sándor. Ezekről most csak annyit, hogy mindannyian méltán foglalnak helyet ezen maradandó becsű munkában KOMÁROMY LAJOS. BELFÖLD. A budapesti protestáns országos áryaegylet közgyűlése ápril hó 28 án tartatott meg báró Kochmeister Frigyes s Várady Károly urak elnöklete alatt szép számú férfi s nőközönség jelenlétében. Az imával kezdett s imával zárt közgyűlés érdekesebb tárgyait az évi tudósitvány előterjesztése, s az