Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

irányt az egyházpolitika fölött nyilatkozva, ama nevezetes — legeslegutolsó beszédjében, — melyet köztudomás szerint, a clerus nem mondhatnánk épen, hogy szívesen fogadott. És az ő utóda egy kath. püspök, az ország fővárosa első kerületének képviselője, 1868-ban megírta már, hogy az egyház és állam közt létező jelen viszonyoknak csak egy orvossága van : „az egyház és államnak teljes elkülönzése egymástól," az év elején hallatott programmbeszédében pedig az állam és egyház közti viszony rendezését is érintve, minden oly felfogást, mely a szabad egyház és szabad állam eszméjével ellenkeznék, — inlogikus törekvésnek nevezett. „Az állam — úgymond — a maga létezésének alapját evidentiába tartandó, megkívánja az anyakönyvek polgári vezetését, s megkívánja azt is, hogy a polgári házasság necsak pennissive, hanem kötelezőleg is mondassék ki, s ebben pap létére sem lát semmi veszélyt, a minthogy a polgári házasság elfogadásából a kath. egyházra nézve semmi hátrány sem származott azon államokban, melyek már rég elfogadták." 2

) És a bécsi „Fremdenblatt" megemlékezve akkor Horváth M. e beszédéről azt irta : „hogy egy kath. püspök a kötelező polgári házasság mellett nyilatkozik, az oly érdekes jelenség, mely nem egyhamar ismétlődik." Szóval hazánk is lassan-lassan termő képességűvé lesz téve, hogy a szabad theologia vizsgálódása , és a lelkiismeret szabadságának sürgetése által támasztott korszellemből kifolyólag, felemeltessék azon szellemi jóllétre, melynek alapja a szabad állam mellett a szabad egyház, gyümölcse s kifolyása pedig a vallásos türelem és hitbuzgóság. Sokat lehetne ezen tárgyról írni, de már annyit Írtak és annyit beszéltek arról a szakemberek, hogy a köztudat e tekintetben annyira biztos álláspontot foglalt el magának, hogy maga az állam és egyház kényszerítve van rövid idő alatt határozott kilépésével, igent vagy nemet mondani. A ki tüzetes komolysággal s benső érdekeltséggel viseltetik e tárgy fontossága iránt, olvassa figyelmetesen végig Gibbont, vagy Laboulaye több e tárgyal is foglalkozó műveit: megfog győződni a „szabad egyház elvének nemcsak a philosophia és a psichologia által támogatott érvek helyességéről, de meg fog győződni annak szükségéről is . . . Váljon, mit rejt magában a szabad államb a n lévő szabad egyház — nagyszerű s magasztosnak nevezett eszméje ? Ki találta azt ki, s ki állította fel először annak szükségét? Mit kívánt és minő lett az óhajtott eredmény ? S váljon érezheto-é hát csakugyan az eszme létesítésének szüksége ? és hazánk tett-é vagy fog-é tenni valamit ez érdemben ? Ezen kérdésekre megfelelt ugyan részben már a mult, s felelni fog a jövő, — de felelünk mi is. l) Horváth M. Williams Koger élete 4. 8) „Ellenőr" 1876. 45 szám. II. Egy templomi szónoklat alkalmával Coke Eduárd, — a hírneves angol ügyvéd — egy ifjút látott maga mellett szorgalmasan jegyezgetve, s érdekeltség és kíváncsisága által vezettetve, látni akarta a lejegyzettek tartalmát: s midőn az ifjúnak feltűnt tehetségéről meggyőződött, szegény szorsu szüleinek beleegyezésével őt magához vette , s kiképeztetését célozva az egyetemre küldötte. Ez ifjú Williáms Roger volta szabad egyház a szabad államban elvnek későbbi megteremtője. Az életbe ugy lépett ki mint lelkész, s szónoklata és szillárd jelleme, hírnevének megalkotására ugyanazon befolyással voltak mint szabadelvűsége és bátorsága. De épen e két utóbbi tulajdon támasztotta ellene mind a főpapság, mind I. Jakab kormánya részéről a zaklatást és üldöztetést, melyeket kikerülendő, a vallásukért üldöztetett puritánokkal 1630-ban Amerikába költözött. Es itt — miként Horváth M. jegyzi meg az ő életrajzában l

) melyből mi is a fentebb írt adatokat vettük — „a mit — úgymond — Európában soha egy társadalom sem tudott még létesíteni, e fiatal társadalom csudálatosan mély belátással egyesitette a maga keblében: a buzgón vallásos szellemet a szabadság széllé m é v e 1." És ez a buzgón vallásos szellem a szabadság szel lemével együttesen tették az ujolag alkotott egyházat ugy az állam — mint a hívőkre nézve áldásossá. Mert az állam midőn helyt enged, egy — az ő phisicai érdekeinek ellent nem mondó — szabad egyház létesítésének, azzal ^pen nem fogja azt mondani, hogy nincsen szüksége az egyházra, s hogy az állam el lehet vallás és egyház nélkül ; mert miként a XIX század uralkodó eszméinek szerzője megírta: „tény, melynek helyességét senki kétségbe nem vonhatja, ha járatos a történetekben, hogy egy állam sem állhat fen vallás nélkül," 2

) de hozzá teszi, hogy „a vallás csak annyiban szolgálhat támaszául az államnak, a menynyiben az állam a vallást felsőbbnek tekinti." 3

) Az egyháznak tehát ebből folyólag is — minden körülmények között — meg lesz azon szabadságai hogy az állam ügyeire közvetve minden alkalommal befolyhasson. De mig az állam eszközei a nyers test' erő s az ennek megfelelő durva kényszerítés : addig az egyházé csak az igazság által való meggyőzés és a szeretet él nélkül hagyott fegyvere; melyet használnia — minden más eszközök kizárásával — nemcsak szabadsága, de egyszersmind morális kötelessége. Ha azonban az állam minden jogos indok nélkül avatkoznék be a vallás ügyeibe , vagy az egyház az állam érdekeinek ellenére, saját „ én"-jét akarná helyezni 1) Horváth M. Williams Roger élete etc. 2) B. Eötvös : a XIX. század uralkodó eszmji II : XII. 429 3) Ugyanott.