Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-30 / 18. szám

őt Ragyogó elméssége, örökké derült kedélye, megnyerő modora a társaságok, lakomák leikévé tevék őt. Ha nem ment valahová, érte küldtek, elvitték erővel. Csendes, magába vonult, világtól elzárkózott életmód'a, véralkatas természeténél fogva nem volt alkalmas. Napokon, éjeken át Íróasztala mellett ülni, vagy még inkább gépiesen tanulni, memorizálni őt soha sem látták. Látszólag keveset dolgozott; s ki nem ismeré, nem nézett volna ki belőle egyebet, egy nagyon könnyű életű hanyag papnál Csak neje tudta, hogy igazán és hiven dolgozik az Úr szőlőjében. Rendszerint uj és eredeti egyházi beszédeket mondott. Könyv vagy toll ritkán volt kezében, ha irt néha, csak néhány sor vázlatot hevenyészett papirra. Mikor méhesében vagy kertjében a dongó méhek s a hűs fák közt járdáit, vagy reggel felserkenéskor, az ágyban könyökére támaszkodott: akkor neje csendet parancsolt, nem bocsátott hozzá senkit ; mert tudta, hogy most férje elmélkedik. Ekkor és igy készültek egyh. beszédei. Dolgozni vagy tanulni a szó szorosabb értelmében senki sem látta. Irtózott a robotmunkától. Csak ihletett perceiben elmélkedett. Tárgyak után nem kapkodott, azok felett nem teprengett. Rendszerint egy-egy esemény, alkalom, egy tapasztalat szolgáltatta az alapot elmélkedéseinek tárgyául. P. o. Csepre megy névnapra; hazajövet szánkája feldől s megsérül. Felüdülvén e. beszédet mond eme textus felett: „Az én barátim házában ver ének meg engem e t." Majd minden egyh. beszédének van ily történeti háttérré. A ragyogó nyájas ég azonban egyszerre s hirtelen elborult a dadi prédikátor fölött. Egy ízhen, 1833-ban valami nevezetes alkalomra temetni vitték Komáromba, hol kartársa a népszerű s kitűnő szavú Kolmár hivataloskodott. Hazamenet a Duna jege beszakadt alattuk; Ádám csak alig menekülhetett ki a hullámok közül. Ekkor áthülve, sokáig nyomta az ágyat, s azon kivül testébe egy életveszélyes nyavalya fúrta be magát. Kórágyán, nyugodtabb perceiben egy eszmével foglalkozott, egyh. beszédeinek sajtó alá bocsátásával. De ez eszme kivihetetlen. Az egyh. beszédek egy részének csak vázlatai vannak meg, a legtöbb íratlanul, ott a beteg főben. Szerencsére felüdült; noha utóbajai ama végzetes napnak koronkint meg-megrobanták, eleinte csak kábultság, szédülés, később kinzó fejgörcsök által gyötörvén őt. Oly k özeiről látta a halált ekkor, hogy többé, midőn felüdült sem feledkezett meg arról. „Ki tudja, mikor jő? gondolá, munkálkodjunk mig nappal van!" És elvonult muzeumához, könyvei közé. Mindenekelőtt az emlékezet tárházába rejtett kincseit voná elő, tapasztalván, hogy a sokat bántalmazott agy hatalmas emlékezőtehet sége tompulni kezd ; s erőt vévén önmagán , természetén, mely a bent ülés, asztal mellett görnyedéstől idegenkedett, irogatni kezdett. Néhány hét alatt egyházi beszédeinek első kötetét leirta. De bele is fáradt a nagy munkába, nem lelke, hanem keze és szeme. Egy kis re>pirium kellett. Antal öcscsét, ki utána csépi pappá lett, meglátogatni s vele együtt Károly öcsesükhöz Barsba rándulni lett volna terve ; de irtózott a kocsitól. Görcsök által gyötrött agyában rögeszmévé vált, hogy arra van praedestinálva , miszerint kocsi által végzi életét Ez a fatális jármű neki oly sok fájdalmat okozott már : feldőlés következtében bordáit zúzta össze, Dunába esett, most már csak a nyaktörés van hátra! . . . Pedig mégis csak kocsira kellett ülni egyszer. Az Antal családjában 1835. kora tavaszán örvendetes esemény történt : fia született. Keresztelni hívta Ádámot, kocsit is küldött érte, csil'agokat rugó négy paripát 5 menni kell okvetlen. Ha oly feneketlen sár nem volna, gyalog menne ; de lehetetlen. Csak rászánta magát. A kocsisnak erősen megparancsolta, hogy csak lépve, csendesen haladjon. Az út biztos, ; a vidék róna hegyek s gödrök nincsenek, feldöléstől nincs mit tartani ; megtartja az egyensúlyt a sár. Nem J is érte őket semmi szerencsétlenség, a csépi paplak udvaráig. Ott, midőn a kapun befordultak, a cigányok ép azon percben fülharsanó zenéjére a lovak megbokro-1 sodva elkapták a szekeret s felforditák, oly szerencsét^lenül, hogy Ádámnak lába törött Ájultan vitték be. Az alig negyvenéves, különben életerős férfiú majdnem egy évig volt a szó szoros értelmében ágyhoz kötözve. Ez idő alatt József öcscse volt mellette, kinek, mihelyt csak valamennyire is fölüdült, az ágyból tolla alá mondá, emlékezet után, egyházi beszédeit. Ekkor és igy készült el a második kötet. Végre azon év adventjén már szószékbe mehetett Beszélt a sántákról, kik járnak, a vakokról, kik látnak, a Krisztus által meggyógyítva. Szegény, törött lábu prédikátor ! még akkor nem sejtéd, hogy nem telt be egészen a pohár, hogy rövid időn teljesen hasonló leszesz az evang. eme nyomorultjaihoz. Dologhoz látott. Azonban megütődve vette észre, hogy szemei annyira gyöngék, miszerint alig képes a sorokat irásközben megkülönböztetni. Hosszadalmas fekvésének tulajdonitá ezt, s írt, ahogy tudott. Pedig a jó szemekre épen most lett volna szükség, mert egyedül volt s a vázlatokkal vesződött, apró, kuszált hieroglifek, miket jó szem is bajosan betűzne ki, Es mindinkább összefutnak a sorok ... végre olyan csodálatos ködös homály borong szemei előtt ál'andóan, ha nem betűket, de nagyobb tárgyakat néz is ... Az orvos, kivel baját közié, megtiltotta az olvasást s ajánlá Pesten a hires Stáhlyt. Kapott e tanácson Rég idő óta vágyott már nyomdászszal értekezni e. beszédei kiadása iránt. Hű s gyöngéd neje által kisérve sietett le Pestre. Legelsőben is a Trattner-Károlyi -céget keresé fel, ki időt kért, mig 11. m. a munkát szakértővel átnézeti. Ott hagyá Bála a két kötetnyi kéziratot, azután az orvost keresték fel. Ez kon; statálta, hogy a szemeket amaurosis fenyegeti. Kiss Ádám elhatározta mind szemei, mind egyházi beszédei