Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-30 / 18. szám
mond, azt érett meggondolás után, s meggyőződésből mondja, ós ha a legtudományosabban mívelt, tisztán világi ügyekkel foglalkozó egyén veszi is ezen predikátiókat kezébe, érdekkel, s tanúsággal olvassa végig. Ezen beszédekből, melyek J. Freeman Clarké tollából eredtek, a következő cikkben, s lapunk egy pár következő számában hozunk néhányat fordításban, ós ha a fordítás nem képes is az eredetinek üde elevenségét , kifejezéseinek könnyüdségét s szépségét teljesen viszttikrözni, de mégis mutatni fogják, hogy minő szellemben kell szólni, s miféle igazságokat kell a mai kor fiainak hirdetni, ha reájuk hatást akarunk gyakorolni, kézzelfoghatólag fogják illustrálni a közelebbi vezércikk ezen feliratát : „A háztetőkről is!" FARKAS JÓZSEF. A vallásos élet az értelmi haladás alapja-Alapigék: Máté 25 : 27. — Lukács ev. 19 : 23. és Philip. 3 : 13, 14. Miben áll az ember kiemelkedése amaz alsóbb rendű lények fölött, melyeket állatoknak nevezünk ? Abban, hogy ő gondolkozik és okoskodni tud? Nem, mert az állatok is bizonyára gondolkoznak és okoskodnak. Abban sem, hogy lelke van, mert azon legfontosabb érvek legtöbbje, melyek a mellett bizonyitanak, hogy az emberben van valami anyag nélküli erő, s hogy azon egység, amelyben az ember élete, gondolkodása, szeretete és akarata öszpontosulva van; és azon egység, amelyből ezek származnak, egyszermind azt is bizonyitja, hogy ahoz hasonló egységes központ az állatokban is létezik. Sőt az sem sokat bizoDyít, hogy az ember halhatatlan, mert ki merné állitani, hogy az állatok lelke nem halhatatlan ? Azonban a többi különbségek közül, melyek itt fölhozhatók, ezen egy kiválólag szembe szökő, hogy t. i. csak az ember képes végetlen haladásra: növekedésre, fejlődésre, tökélyesbülésre s önmívelődésre. Az álla tok ilyenhez hasonló képességet még nem tanusitottak. A történelem mutat fel előttünk emberfajokat, melyek barbár állapotukból kiemelkedve a civilizáció különböző magaslatára emelkedtek. A mi őseink, kik Közép-Ázsiában mint pásztorkodó nép barangoltak, majd az Indus völgyeibe alászállottak, s földmivelő néppé levének, mely-Dek kebelében művészet, irodalom s tudomány fejlődők ki. Más részök Európába átvándorolva mint Celták, Szászok, Góthok s Normanak, ama vad s durva hóditók, a német, francia és angol nemzetté változtak. De ki látott valaha az elefántoknak oly faját, mely vad állapotából kivetkőzve oly műveltté lett, hogy megtanult volna magának házakat építeni, földmivelővé-, művészszé és tudóssá lenni ? Az állatok idomithatók, de magukat idomítani nem képesek. Az ebek és lovak emberi gondozás folytán nemesbíthetok ; de csakhogy a fajnak ezen nemesbülése, melynélfogva bizo nyos ügyességet s uj szokásokat sajátítanak el, fejlődésnek épen nem mondható. A történelem még eddig soha nem mutatott fel egyetlen esetet sem, mely szerint az állatokon öntudatos fejlődés, vagy önművelési erő tapasztalható lett volna. Az ember mindezekre vonatkozó képességét fényesen igazolta. Ez már az emberi természetnek bámulatos, sőt csudálatra méltó tulajdonsága. Ezen növekedési képesség az ember rendeltetésének előhírnöke, mutatója. Az ember növekedésre van teremtve ; ez tehát az ő legfőbb feladata itt e földön, vagy legalább is feladatának legfontosabb része. Ahol képesség van, ott van kötelesség is. Minthogy isten az emberbe haladási erőt oltott, kétségtelenül kötelességévé is tevé a haladást. Fölvett alapigéink mindegyike, az uj-szövetség számos más helyeivel együtt ez állítás mellett bizonyitanak. A gazda által kiosztott talentumokról és pénzről szóló parábolák mindketten arra tanítanak bennünket, hogy kötelesek vagyunk minden erőink- és képességeinket fejleszteni. Az nem volt elég, hogy a szolga sértetlenül s egészen visszaadá urának azt, mit tőle kapott; kötelessége volt annál többet tenni, kötelessége volt azt gyarapítani. „Te hitvány és rest szolga! . . az én pénzemet a pénzváltóknak kellett volna adnod ; és én megjővén, kamatostul vettem volna azt vissza." A műveltségnek három fő iránya van : értelmi, erkölcsi és szellemi. Gyűjthetünk ismeretet, ez az egyik út. Gondolkodás- és cselekvésmódunkat, valamint szokásainkat nemesbíthetjük és megtanulhatjuk, hogy a világon miként lehetünk hasznos polgárok, ez egy másik út. És harmadszor a bennünk lévő legmagasztosabb szellemi tulajdonságot kifejthetjük, megtanulhatunk istenben bízni, jelenlétét fölismerni, orcáját keresni, parancsainak engedelmeskedni, és szeretetében bizalmat helyezni. Ez a harmadik út. A műveltség ezen három útja megfelel a nevelés három módjának ; először : o ktatás, vagyis az ismeretek megszerzése; másodszor; fegyelmezés, vagyis az erők helyes irányba terelése; és harmadszor a fejlődés, vagyis a bennünk levő természetnek a legmagasabb képességig való kifejtése. A helyes alapokon nyugvó életben ezen folyamatnak kezdettől végig szakadatlanul kell tartani. Es pedig együtt kell haladniok s egyszerre kell fejlődniök. Azért ne műveljétek előbb az értelmet, aztán az erkölcsöt s I végül a vallást; hanem mindeniket egyszerre. A vallás legyen a gyökér; az ismeret a törzs ; a helyes élet a gyümölcs. Azonban mindezeknek egyszerre kell növekedniük. Általában véve, ha a három közül valamelyikekel kezdjük, a gyökéren kell kezdenünk, és nem a gyümölcsön. A világ tele van csudával és szépséggel; azért a kö-36*